Elmélkedés a Család évében CLXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXVI.



Saul elvesztette Isten kegyét.



Amikor Sámuelé odaért Saulhoz, azt mondta neki Saul: Áldjon meg téged az Úr! Teljesítettem az Úr szavát! Ám Sámuel azt mondta: Hát micsoda juhok bégetése az, amely a fülembe hatol, s miféle marhák bőgése az, amelyet hallok? Azt mondta erre Saul: Az amalekitáktól hozták őket, a nép ugyanis megkímélte az aprójószág és a szarvasmarha legjavát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek, a többit azonban megöltük. Azt mondta erre Sámuel Saulnak: Engedd, hadd közöljem veled, mit mondott nekem az Úr az éjszaka. Ő így szólt: Beszélj! Azt mondta erre Sámuel: Nemde, noha kicsiny is voltál a magad szemében, Izrael törzseinek a fejévé lettél, és az Úr Izrael királyává kent föl téged. Aztán elküldött az Úr téged erre az útra és azt mondta: Eredj, s pusztítsd el a vétkes amalekitákat, s hadakozz ellenük, amíg meg nem semmisülnek. Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért cselekedted azt, ami gonosz az Úr előtt? Azt mondta erre Saul Sámuelnek: Hiszen én hallgattam Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött. s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat. A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban. Azt mondta erre Sámuel: Vajon egészen elégő áldozatokat s véres áldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véres áldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért tehát az Úr is megvetett téged, hogy ne lég tovább király”(1Sáűm 15,13-23)