Január 10. csütörtök
1Jn 4,19-5,4; Lk 4,14-22a
„Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is”
Isten szeretete öröktől fogva való. A három Isteni Személy végtelenül szereti egymást. A teremtés egyik célja is ez, hogy az ember életének, boldogságának célja legyen hasonlóvá lenni a szerető Istenhez.Ezt fejezi ki a mai szentleckének első mondata: „Szeressétek tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket!” (1Jn 4,19) Ennek az Isten iránti szeretetnek valóságát nem könnyű igazolni. Ezért ajánlja az apostol, hogy felebaráti szeretetünk legyen bizonyítéka istenszeretetünknek: „Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is”. (20-21) Újabb fontos szempontot mutat meg számunkra a szeretett tanítvány. A megtestesülést. Az ő idős korabeli zsidók nagy tábora ismerte és elismerte, hogy egy igaz Isten van, akivel már ősapjuk, Ábrahám is szövetségre lépett. Az Ő imádására vállalkoztak az egyiptomi rabszolgaságból kiszabadított őseik is a Sínai hegy lábánál kötött Ószövetségben. Elfogadták, hogy Isten majd olyan szabadítót küld általuk az egész emberiségnek, aki nem emberek szolgaságából, hanem a bűn és a sátán rabságából ad szabadulást. Jézus ezt a küldetést kapta Atyjától, és szenvedésével, halálával és feltámadásával be is teljesítette. Az apostolok és velük együtt több, mint százfős csapat ezt hittel elfogadta. A pünkösdi Lélek-áradás után megtértek újabb háromezren, majd egyre nőtt a Jézust elfogadók tábora, vagyis a kereszténység. A zsidó nép zöme János korában, sőt még ma is, elutasítja a Názáreti Jézust. Nos, ezért hangsúlyozza levélrészlete következő soraiban az apostol, hogy az igaz szeretetnek a Szentháromság titkát is el kell fogadnia: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született”. (5,1) A zsidók kaptak előre jelzést Istentől, hogy egy szűz majd fiút szül, akinek Emmánuél lesz a neve, ami annyit jelent: Velünk az Isten. (Iz 7,14) Jézust szavával kétszer, csodái által számtalanszor igazolta, hogy Isten. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok”. (Mt 17,5) Az istenszeretet és a felebaráti szeretet parancs az Úrtól, írja János apostol: „Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk"(2-4)
1Jn 4,19-5,4; Lk 4,14-22a
„Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is”
Isten szeretete öröktől fogva való. A három Isteni Személy végtelenül szereti egymást. A teremtés egyik célja is ez, hogy az ember életének, boldogságának célja legyen hasonlóvá lenni a szerető Istenhez.Ezt fejezi ki a mai szentleckének első mondata: „Szeressétek tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket!” (1Jn 4,19) Ennek az Isten iránti szeretetnek valóságát nem könnyű igazolni. Ezért ajánlja az apostol, hogy felebaráti szeretetünk legyen bizonyítéka istenszeretetünknek: „Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is”. (20-21) Újabb fontos szempontot mutat meg számunkra a szeretett tanítvány. A megtestesülést. Az ő idős korabeli zsidók nagy tábora ismerte és elismerte, hogy egy igaz Isten van, akivel már ősapjuk, Ábrahám is szövetségre lépett. Az Ő imádására vállalkoztak az egyiptomi rabszolgaságból kiszabadított őseik is a Sínai hegy lábánál kötött Ószövetségben. Elfogadták, hogy Isten majd olyan szabadítót küld általuk az egész emberiségnek, aki nem emberek szolgaságából, hanem a bűn és a sátán rabságából ad szabadulást. Jézus ezt a küldetést kapta Atyjától, és szenvedésével, halálával és feltámadásával be is teljesítette. Az apostolok és velük együtt több, mint százfős csapat ezt hittel elfogadta. A pünkösdi Lélek-áradás után megtértek újabb háromezren, majd egyre nőtt a Jézust elfogadók tábora, vagyis a kereszténység. A zsidó nép zöme János korában, sőt még ma is, elutasítja a Názáreti Jézust. Nos, ezért hangsúlyozza levélrészlete következő soraiban az apostol, hogy az igaz szeretetnek a Szentháromság titkát is el kell fogadnia: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született”. (5,1) A zsidók kaptak előre jelzést Istentől, hogy egy szűz majd fiút szül, akinek Emmánuél lesz a neve, ami annyit jelent: Velünk az Isten. (Iz 7,14) Jézust szavával kétszer, csodái által számtalanszor igazolta, hogy Isten. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok”. (Mt 17,5) Az istenszeretet és a felebaráti szeretet parancs az Úrtól, írja János apostol: „Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk"(2-4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése