Elmélkedés a Család évében XXXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXX.



„Ne tartóztassatok fel, hisz az Úr vezérelte utamat".



„Amikor Ábrahám szolgája meghallotta ezt, (az apa ás a báty beleegyezését a házasságba), leborult és földig hajtotta magát az Úr előtt. Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhát vett elő, s odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és bátyjának is adott ajándékot. Lakomához kezdtek, ettek és ittak mindnyájan és lepihentek ott. Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz! A lány testvére és anyja azt felelték: Maradjon a lány legalább tíz napig még nálunk, azután hadd menjen. Ne tartóztassatok fel – mondta erre a szolga -. hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! Erre ők azt felelték: Hívjuk ide a lányt, kérdezzük meg az ő akaratát! Hívatták, s amikor odajött azt kérdezték tőle: El akarsz-e menni ezzel az emberrel? Ő azt válaszolta: Megyek!Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit. Jó szerencsét kívántak nővérüknek és azt mondták neki: Nővérünk, szaporodjál ezerszer ezerre, s legyenek utódodé ellenségeinek kapui!” Mindenki, aki menni szándékozott, felszállt a tevékre és elindultak Ábrahám szálláshelyére. Az öreg szolga nagyon boldog volt, hogy Isten segítségével ilyen gyönyörű lányt vihet haza kisebbik urának feleségül. Legfeljebb az izgatta, hogy tetszik-e majd Rebekka Izsáknak?„Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott. Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment busongani a mezőre. Amikor azonban felemelte szemét, látta, hogy tevék jönnek a távolban. Rebekka is felemelte szemét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről és megkérdezte a szolgától: Ki az az ember, aki jön felénk a mezőn? A szolga azt felelte neki: Ő az én uram. Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát. A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett, az, pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett”.(62-67)

Emiliáni Szent Jeromos nevelő áldozópap

Megteremtette Isten az embert a maga képmására.



2011.02.08. kedd



Egység és egymást kiegészítő adományok.



Jézus három évig személyesen oktatta tanítványait a hívekkel közösen, de foglalkozott velük külön is. A feltámadása után rengeteget fáradozott, hogy a halála előtt kialakult erős hitet, amelyet a keresztáldozat idején a Szűzanya kivételével mindenki elvesztett, visszakapják. Újabb adománnyal is gazdagította őket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell. És harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek”. (Lk 24,45-47) Aztán étkezés közben meghagyta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg el nem telnek Szentlélekkel. „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8) De mennybemenetele előtt „negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik”. (1,3) Sault külön oktatja az Arab pusztaságban. (Gal 1,17) Elindul az izmosodó Egyházban a Szentlélek irányításával a remeteség, majd a monachális szerzetesség, aztán a koldulórendek, betegápolók, tanítórendek, ezeknek második és harmadik rendjei, egyedül élő vezeklők, misztikusok, szinte megszámlálhatatlan csapata. A legújabb korban is vannak alapítások, civil hívők: Végezetül rádöbbenünk, hogy jó együtt lennünk, szolgálni Istent, de azért minden ember egy külön világ. Együtt a Mesterrel, együtt az Atyával, együtt a Szentlélekkel. A mennyországban pedig majd együtt az összes üdvözülttel, és soha nem feledjük el már most sem: olyan kis kövecskét kapunk a mennybe lépésünkkor, amelyen az egész valónkat kifejező új nevünk lesz olvasható. De ezt csak az ismeri, Aki adja, és aki kapja. (Jel 2,17)

Évközi ötödik hét hétfője

Látta Isten, hogy mindaz jó, amit teremtett.



2011.02.07. hétfő



A szüzesség: szabadság.



„Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!”Ezekben a szentírási szövegekben megüzeni nekünk az Úr, hogy az ember az Isten szentháromságos benső életére van teremtve. Nem mása az ember az Istennek, hanem az isteni Személyek egymás iránti szeretetközössége tárul föl benne teremtményi síkon. Más az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek. Közös és azonos az isteni természet, amelyet a Személyek egymásnak ajándékoznak csorbítatlanul. Ez a szeretet lényege. Az ember is szeretetre van teremtve. A férfinak és a nőnek másnak kell lennie, hogy legyen valami mást megismerni és megkívánni =akarni = szeretni.A közös szeretetben pedig indítsanak útra egy harmadik személyt, aki mindkettőjükből örököl valamit, tehát más, mint az apa, és más, mint az anya. Szeretni való. A lelket egyedül Isten teremti. (Ádám testét Isten szervetlen anyagból alkotja, Éváét szerves anyagból, Ádám testéből veszi. A foganás is utalás az eredetre.) A szülőknek a lélek teremtéséhez nincsen közük. A teremtés közölhetetlen isteni tulajdonság. Ezért fűzött Isten a sajátosan emberi cselekvéshez, a testi élet átadásához olyan mélyre ható, az egész testet megrázó gyönyörérzetet. És ezért tud a sátán visszaélni Isten emberi életet szaporító gyönyörű tervének csúffá tételével, amikor ezt a kimondottan csodálatos elgondolást leszállítja öncélú, sőt aljas gyönyörré. Ez a visszaélés is gyökerében visszanyúlik az ősbűnig, aminek a lényege: Ha esztek a tiltott fa gyümölcséből, olyanok lesztek, mint az Isten, ti szabjátok majd meg, mi a jón és mi a rossz. Ezért rendelte úgy az Úr, hogy legyenek olyan személyek, akik szüzességet vállalnak, azaz vezeklésből lemondanak az eredetileg minden embernek kijáró örömről.

Elmélkedés a Család évében XXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXIX.



Isten gondviselése folytatódik.



Erre Rebekka hazaszaladt, és elmesélte a történteket. Fivére, Lábán, mindezek hallatán, és látván az ékszereket, kifutott a kúthoz. A szolga a tevék mellett álldogált. „Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet”. (31) Ezzel bevezette a szállásra, ellátta a tevéket. Étellel kínálták, de ő előbb végére akart érni megbízatásának. Elmondta, hogy ő Ábrahám szolgája. Ecsetelte, hogy Ábrahámot mennyire szereti Isten és megáldotta rengeteg jóval. Elmesélte a hosszú várakozást is, amíg Sára Isten akaratából fiút tudott szülni neki. Ez a fiú most már legény. Nősülnie kellene, de Ábrahám nem akarja, hogy a kánaáni lányok közül kerüljön melléje asszony. Ezért küldte őt ide a rokonaihoz. Elmesélte azt is, hogy milyen könyörgéssel akarta biztossá tenni a választást itt az ismeretlenségben. Aztán meghatottan mondta el, hogy Rebekka milyen aranyosan itatta meg őt és a tevéket is ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel ő Isten irányítását kérte. Most pedig a családtól kér választ: odaadják-e leányukat, vagy menjen-e mást keresni? A férfiak ezt felelték: „Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Itt van Rebekka előtted, vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt" (50-51)

Elmélkedés a Család évében XXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXVIII.



A Gondviselés a párválasztásban.



Amikor Ábrahám már nagyon öreg volt, megeskette öreg, hűséges szolgáját, hogy gondnoka lesz Izsáknak. Ő segíti majd a nősülés igen fontos gondjában is. Ábrahám parancsa az volt, hogy ne a pogány lányok között válogasson, hanem menjen el Ábrahám családjának otthon maradt ágához, onnan hozza el a legmegfelelőbb leányt, aki szívesen, önként vállalja az idegen világot, és a nagy áldáshoz megszüli a következő utódot. Az öreg szolgakérdést is tett fel: „Hátha nem akar az a lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra helyre, ahonnan kijöttél? Ábrahám erre így szólt: Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda! Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám és megesküdött nekem, azt mondta: Ivadékodnak adom majd et a földet! Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak. Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda”. (Ter 24,5-8) a szolga választott ura tevéi közül tízet, sok más értékes ajándékot és elindult az őshaza felé. Meg is találta Ábrahám testvérének, Náchornak városát. A város szélén volt a kút. Ott letelepedett és imádkozott:„Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal! Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni. Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: Döntsd meg korsódat, hadd igyam, azt válaszolja: Igyál, sőt a tevéidet is megitatom, - az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal”. (12-14) Még be sem fejezte fohászát, jött Rebekka korsóval a vállán. Náchornak és feleségének, Melkának szűz és nagyon szép lánya volt. A szolga elmondta neki kigondolt kérését, a leány pedig azonnal karjára engedte korsóját, inni adott neki, és ezekkel a szavakkal ajánlotta fel segítségét: „sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak”. A szolga némán nézte, amíg a tevék ittak, aztán elővett két aranyfüggőt és két karkötőt, közben megkérdezte: Kinek a lánya vagy? Ő válaszolt: Náchor és Melka fiának, Bátuelnek a lánya vagyok. Erre a szolgaföldre borulva adott hálát Istennek: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt egyenesen gazdám testvérének házába vezetett utamon”. (27)

Szent Dorottya

Eljön világosságod, mint a hajnalhasadás.



2011.02.06. vasárnap



Minden megváltozik.



Jézusnak az evangéliumban följegyzett szavai egyedülállóak, elbűvölőek, szemléletesek, életre válthatóak. Egyetemesek, fény minden e világra születő ember számára. Ezekkel élve minden megváltozik: az Istennel, a felebaráttal, az ellenséggel való kapcsolatunk. A remekül gondolkodó írónőnek mennyire igaza van! Az Ószövetségben Istenre úgy gondolnak a zsidók, akinek még a hangjától is meg lehet halni:„Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban, és így szólt Mózeshez: Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!” (Kiv 20,18-19) – Jött Jézus. Magához hívta a szegény, egyszerű embereket: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagyok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek”. (Mt 11,28-29) Istenről pedig így tanít: „Ha tehát ti, akik gonoszak vagytok és tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyeken van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?”. (Mt 7,11) a zsidóknak nehéz gond volt a felebarát szeretetének parancsa. Jézus egyszerű példázattal megmagyarázza: egy rablótámadásban súlyosan megsebesült zsidó férfi mellett szó nélkül elment egy zsidó pap és egy levita. Jött arra egy ellenségnek tartott szamaritánus. Bekötözte, vendégfogadóba vitte saját szamarán, ápolta, mindent kifizetett, majd fizette a további gondozást, amikor el kellett utaznia. Lám, ez az igazi felebarát, aki nem szaval a kérdésről, hanem segít. (Lk 10,25-37

Sziciliai Szent Ágota vértanú szűz

A békesség Istene tegyen készségessé minden jóra.



2011.02.05. szombat



Az Úr szava nem hiúsulhat meg.



Izajás próféta (55,9-11) jövendölése szerint Isten szava, tehát az egész Biblia és a Szenthagyomány minden igéje végtelenül több, nagyobb érték, mint bármilyen emberi megállapítás, emberi tudomány. Az újabb időkben ugyan megpróbálnak egyesek a kákán is csomót találni, de mindig beigazolódik a régi mondás: és a Bibliának igaza van. Az evangélisták több ízben írnak arról, hogy Jézus végtelen hatalmát vakon születettek meggyógyításával többször is igazolta. Volt eset, amikor a vak szemet megérintette, máskor csak szóval parancsolt, és a vak szem helyén egészségesen látó szem ragyogott. Szent János arról ír (9,6-11), hogy Jézus egy alkalommal egy vakon születettnél a porba köpött, nyálát a porral keverve sarat csinált, rákente a vak szemekre, aztán elküldte a Siloe tavához, hogy annak vízében mosakodjék meg. Ő elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. Jézus ezzel a csodával válaszolt azoknak, akik tagadták messiási küldetését: „Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: „Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg”(16) a gyógyulás tényét hiába vitatták ők és egyes szomszédok. Jézus itt kifejezetten igazolni akarta Atyja szavait: Szavam „nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem véghezviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem”. (Iz 55,11) a vakon születettet senki más nem tudta meggyógyítani. Ő nyálból és porból sarat csinált, a szemekre kente, vízzel lemosatta: ez a legtudományosabb orvosi megállapítással ellenkezik: egyik sem alkalmas gyógyításra. Tehát Jézusban, Isten küldöttében volt az isteni erő. Az evangélista ezért hangsúlyozza: „Siloe tavában (kellett megmosdania.). Ez küldöttet jelent” (Messiás)(7). Korunkban azt kezdték erre mondogatni: Jeruzsálemben nem is volt ilyen tó. Isten kivárt kis ideig. Aztán egy építkezésnél beszakadt a talaj. Ott volt az egykori Siloe tó. – Istennek minden szava ugyanígy megtermi azt a gyümölcsöt, amelynek kedvéért azt a szót egy próféta, legfőképpen pedig Fia, Jézus ajkán kimondatta. Jézus isteni neve Szó, Ige. Mert benne mondja ki a maga végtelen lényegét az Atya.