Római Szent Piroska
Piroska, azaz Prisca,
ókeresztény vértanú. Temploma az Aventinus hegyén áll.*
Legendáját a Debreceni-kódexben* olvassuk. Eszerint egy római
nemesember megkeresztelt lánya volt. Claudius császár pogány áldozatra akarta
kényszeríteni. Ő csakugyan imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom azonban
összeomlott. A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt
hitéhez. Börtönében éjszakának évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérik
az Urat. A császár oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, nem
szaggatják szét. Ezután hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és
széllel eloltja. Végül a császár úgy véteti fejét Piroskának. A kivégzés
helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére. A hagyomány
szerint abból a lakóházból alakították át, amely Szent Péter római szállása
volt.
Piroska
nevét patrociniumaink között, alakját, viselt dolgait pedig ikonográfiánkban
hiába keressük. Napját és miséjét középkori misekönyveink azonban
számontartják, az esztergomi Agendarius (1583) az imádságos
ünnepek között említi. A névnek és napnak nyilvánvalóan Piroska, Szent
László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott
hazai tekintélyt.
Nem
ismeretes előttünk, hogy milyen kultikus befolyásra választotta László
királyunk egyetlen leányának a Prisca, elmagyarosodott alakjában a Piroska
nevet. Az sem lehetetlen, hogy ősmagyar női név volt, amelyet nálunk
azonosítottak a Prisca névvel.
A naphoz
egy kiszombori naiv leányhiedelem fűződik. Aki a szent tiszteletére piros
kendőt köt a nyakára, még abban az esztendőben férjhez megy. Régi, már alig
hallható szegedi regula: Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy.