AGREDAI SZENT MÁRIA

AGREDAI MÁRIA

 ferences nővér

 (1602-1665)

Agreda spanyol városban született. Szülei Coronel Ferenc és Aranai Katalin nemesek: 11 gyermekük közül négyen érték meg a nagyobb kort. Ezek között volt Mária, aki korán tanújelét adta kiválasztottságának. Anyja tanítását a hit igazságáról nagy buzgósággal hallgatta, öröme volt a templomba menés. Nyolc éves korában szüzességi fogadalmat tett, 12 évesen kérte szüleit, hogy kolostorba léphessen. El is vitték egy kolostorba, egyenlőre oktatásra. Édesanyja egyszer egy Szűz Mária templomban imádság közben az Úr Jézustól felhívást kapott arra, hogy házát alakítsa át kolostorrá, ott leányaival Istennek szentelt életet éljen, férjét pedig vegye rá, hogy ferences legyen. Leányai mindjárt magukévá tették a tervet, férje három évig habozott, míg igent mondott. 1618-ban megtörtént az átalakítás, s három fogadalmas ferences novér eljött Burgosból, hogy közreműködjenek az új rend alapításánál (A Szeplőtelen Szűz kolostora). 1619-ben megtörtént a beöltözés. A család példája az egész vidéken feltűnést keltett s többen csatlakoztak hozzájuk. Egy év múlva fogadalmat tettek. Mária erényei: alázatossága, jósága, s más kíváló tulajdonsága miatt hat év múlva a kolostor apátnője lett, néhány év kihagyással újra és újra megválasztották. Kemény böjt, szigorú vezeklés, sokféle ájtatossági gyakorlat volt az élete. Misztikus jelenségek (extázisok, jelenések) miatt szükségessé vált életszentsége kivizsgálása, ez pozitív eredménnyel zárult. Elnyerte az Úr Jézussal való eljegyzés kegyelmét is. Rendszeresen természetfeletti megvilágosításban részesült a hit egyes igazságaira, különösen a Szűzanya életére vonatkozóan. Ez utóbbi közléseket leírta (Isten titokzatos városa). Ennek második, átdolgozott írásával 1660-ban készült el. Évek során 25 nyelvre fordították le. Mária 1665. máj. 4-én fejezte be életét pünkösd napján, abban az órában (9 óra), amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra. A körülállók hallották, amint suttogta: Veni, veni, veni Sancte Spiritus! (Jöjj el, jöjj el, jöjj Szentlélek Isten!). Sírjánál feltuno imameghallgatások, csodák történtek. Boldoggá avatási eljárása megkezdodött, az első, egyházmegyei eljárás 1671-ben befejeződött, a második, ún. apostoli processzus 1673-ban kezdődött el. De még nem fejezodött be…

Agredai Mária utolsó intelmei nővéreihez:

„Szeretett nővéreim, ne sírjatok! Örökségünk itt a földön csak a küzdelem, a fáradozás. El kell fogadnunk Isten kezéből mindent, amit küld, akár jót, akár rosszat. Isten akarja, hogy elhagyjuk ezt a világot: történjék minden az o szent akarata szerint... Ajánlom nektek az erényt... az erényt... az erényt.”

Imádság:

Istenünk, te tiszteletreméltó Agredai Máriát Szent Fiad szenvedésének hű tisztelőjévé és isteni kinyilatkoztatások részesévé tetted. Add, hogy buzgóságán épüljünk és a mindvégig állhatatosaknak ígért örök életet elnyerjük. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Apostolok cselekedetei 46.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 15,22-31

Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást -- ők a testvérek között vezetők voltak --, és kezük által ezt az írást küldték: Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak! Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget! Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
A zsinati atyák nagyon jól tudták, hogy a pogányokból megtért hittestvéreik szorongó szívvel várják az első, a jeruzsálemi zsinat eredményét. Azt is tudták, hogy Ábrahám sem a körülmetélkedésből  lett Isten előtt igaz, hanem a hite alapján: „Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált. Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár.  Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulásra” (Róm  4,3-5) A körülmetélés egyébként annak a szövetségnek jele volt később, amelyet Ábrahám 99 évesen kötött Istennel, Izmael  már tizenhárom esztendős, és a nagy tétje a hőn áhított Kánaán elnyerése a későbbi nemzedékek által. (Ter 17) A jeruzsálemi zsinat szövege barátságos, testvéri üzenet volt az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő nem zsidó származású keresztény testvéreknek, és Pál meg Barnabás vitték személyesen.

Pünkösdre várva 31.

Pünkösdre várva

.„Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek! E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: Láttuk az Urat!” (Jn 20,19-25) Tamás menteni akarta hitetlenségét, ezért felsorolta, amit hallott: Én is mindezt tapasztalni akarom! Jézus egy hét múlva ismét megjelent nekik. Tamás is ott volt. Jézus neki is megmutatta bizonyítékait: Az oldalsebet és csuklóit. Erre Tamás boldog szóval tett hitvallást. Jézus ezért nem dicsérte meg. Hogyan várja majd el, hogy neki higgyenek, ha ő tíz társának nem hitt.’ Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (29) János még beszámol a Genezáreti tó melletti találkozásról. Péternek háromszor kellett megvallania, hogy szereti Jézust, jobban, mint ezek. (Jn 21,15-17) Jézus pedig örökre rábízta egyetlen Egyházát, amit alapított. Úgy, ahogy Atyja bízta rá, majd Ő a Szentlélekre. 

Szombat húsvét 7. hetében

Szombat húsvét 7. hetében         
ApCsel 28, 16-20. 30-31; Jn 21, 20-25
„Uram és ő?”

Jézus Genezáreti tó partján tett látogatása kapcsán elgondolkodhatunk azon, hogy erősítette meg az Úr kiválasztottságában Szent Pétert. Korábban közölte vele Jézus, hogy az Atya neki adta meg a biztos hitet, hogy Jézus istenfiúságát nemcsak el tudja fogadni, mint hitigazságot, de bátran, helyesen, szabatosan meg is tudja fogalmazni különböző vélekedésekkel szemben. Arra hivatásra van kiszemelve, hogy az Anyaszentegyházat, Isten gyermekeinek közösségét vezesse Jézus helyetteseként: „És én mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”(Mt 16, 18-19) Péter hármas tagadása nem tette-e tönkre a kettős isteni tervet? Megállapíthatjuk, hogy a hármas szeretet-nyilvánítással és Jézus hármas megbízásával a hívek gondozására Péter a régi rendelkezéseket újra erősítve kapta meg. Jézus mindenkinek, aki fontos egyházi megbízatást kap, azt üzeni, hogy az egyszerű, gyenge ember nem a maga erejéből lesz alkalmas a szolgálatra, hanem Isten sokszoros kegyelméből. Jézus ehhez csatolta Péter jövendő vértanúhalálának megjövendölését is. A mai evangéliumi részlet, egy utolsó emberi kétséget hivatott Péterben eloszlatni. Amint Jézussal sétálnak, visszapillant a mögöttük hátrább haladó János apostolra. Péterben talán utolsó félelme emeli el a fejét. Megkérdezi barátja sorsát: „Uram, és ő?” (Jn 21,21) „Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te csak kövess engem!” (22) Jézus nem fedi fel helytartója előtt János sorsát. Nem mondja meg, hogy ő is átesik a vértanúság gyötrelmein, de csak lélekben. Neki írnia kell: meg kell szövegeznie a negyedik Jézus életrajzot, elsősorban a zsidókkal (júdeaiakkal) vívott nagy vitáit, az utolsó vacsorán mondott fontos beszédeit, amik az első három evangéliumból kimaradtak. Édesanyját is rábízta az Úr. Rá vár az Újszövetség utolsó könyvének megszövegezése mennyei látomásai alapján. Három levelet is írnia kell, mert nemcsak nagy tudását, de igazán emberi jóságát is meg kell csillantania az utókornak. „Te csak kövess engem!” Ne legyenek gyarló emberi méricskéléseid, mint annyi másnak, akik majd hozzád hasonlóan folyton arra figyelnek, hogy mások, rokonok, jó barátok, ismerősök, lám mennyire szerencsésebbek, mint én. Ezzel saját sorsuk nem lesz könnyebb, viszont kotnyeleskedőkké válnak, mert beleszólnak Isten terveibe. Mindenki a saját sorsát kell, viselje, egyedüli út mindenki számára a mennyország felé, amit neki, csakis neki rendelt az Atya. Mi se nézegessük, főként ne kívánjuk mások sorsát. Nekünk csak a magunké üdvözítő.

BOLDOG FOREST JÁNOS

BOLDOG FOREST JÁNOS

 vértanú

 (1476-1538) 

 
Az angol ferencesek már a 13. századtól számos kolostorban éltek, a 16. századtól pedig sok vértanú vére áztatta ezt a földet. Amikor VIII. Henrik király 1534-ben elszakadt a római pápától, magát jelentve ki az angol egyház fejének, és megkövetelte alattvalóitól a hűségesküt, a ferencesek bátran és határozottan kiálltak a pápa és a Henrik és Katalin királynő közötti törvényes házasság mellett. Élükön John Forest*-tel, aki akkor tartományfőnök és a királynő gyóntatója volt, Oxfordban mint teológiai tanár is muködött azelőtt. A király által támasztott szakadás ellen írásban és beszédeiben is síkraszállt. A király börtönbe záratta, kb. 200 ferences hasonlóképpen bebörtönöztetett, megkínoztatott, ezek közül részint az embertelen bánásmód miatt a börtönben, részint kivégzés következtében 1534-38-ig harmineketten szenvedtek vértanúságot. 1534-ben a király felnégyeltette Risbey Richard cambridgei* és Hugo Rich richmondi* házfőnököt, a többi ferencest száműzte az angol szigetről. A leghevesebben a királynő gyóntatója, Forest János atya ellen támadt. Ő szenvedte a leghosszabb börtönt és a legkegyetlenebb vértanúságot. Csaknem öt évi börtön után, 1538-ban ítélték halálra. London egyik terén külön emelvényeket emeltek előkelő nézők részére. Állt az akasztófa, alatta tűz égett. Amikor a meggyötört atya meglátta mindezt, így kiáltott fel: „Sem tűz, sem bitófa, sem más kínzás nem választhat el tőled, Uram!” Nagy nézősereg vette körül, közülük egyesek gúnyverseket énekeltek. Egy királyhű, gyáva püspök még itt is rá akarta venni a hűségeskü letételére, mire János így felelt: „Mégha egy angyal jönne le az égből és más tanítást hirdetne, vagy ha darabokra vagdalnak, akkor sem állok el hitemtől.” Két gerendára kötözték láncokkal és lassú tűzzel égették. Ő zsoltárimákat mondott: „Szárnyad árnyékában reménykedem, míg végetér a gonoszság... Te vagy Uram én reményem... Uram, kezedbe ajánlom lelkemet.” Lelki ereje nem tört meg mindhalálig. Holttestét napokig otthagyták az akasztófán. Aztán titokban eltemették. XIII. Leó pápa avatta ot boldoggá.
János atya imája vértanúsága idején:
„Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.
Te igaz vagy, szabadíts meg és ments meg engem!
Istenem, ragadj ki a bűnös kezéből,
a törvényszegő és zsarnok hatalmából!”

(70. zsolt.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Jánost mint a katolikus hit és a pápa iránti hűség védelmezőjét a vértanúság dicsőségére segítetted. Közbenjárására add, hogy a benned hívő keresztények az igaz hit és szeretet egységére jussanak. Krisztus, a mi Urunk által.