Pünkösd

Pünkösd

A Szentléleknek úgy tanúskodik, hogy a végső valósággal, az igazsággal szembesít külön-külön mindannyiunkat, valami sajátos belső személyes megvilágosítás által – erre a megvilágosításra utalnak a pünkösdi lángnyelvek. Ránk bizonyítja a bűnt, egyfajta élesen és fájdalmasan megnyilatkozó evidenciával; ugyanakkor Jézusról is feltárja a végső igazságot, hogy Jézus az örök Isten öröktől születő Fia, aki értünk, éppen bűneink bocsánatáért halt meg, végül a jövendőt is hirdeti – nem szavakkal, hanem azzal, hogy örömteli, tiszta, meg nem csaló reménységet ébreszt bennünk testünk feltámadása és az örök élet iránt.

Mi, emberek szavainkkal és tetteinkkel tanúskodunk. Erre azonban nem vagyunk képesek másként, csak a Lélek által. A Lélek tusakodni kezd a test ellen, vagyis az istengyermeki, tiszta, örökkévalóságra nyitó vonzás kikezdi bennünk az önmagába gravitáló önzést. Ez a bennünk folyó kemény harc a szeretetért, mely a Lélek gyümölcse, igazolja, hogy találkoztunk a Szentlélek benső, csendes, de mindennél nagyobb bizonyosságot adó tanúságtételével. Csak ezután lehet hiteles szóbeli tanúságunk, hiszen „senki sem mondhatja magától: »Jézus az Úr«, csak a Szentlélek által”. Végül ezt követhetik tetteink, melyeket az Úr Jézus nevében viszünk végbe testvéreink javára.

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a pünkösdi Lelket, akinek tanúságtétele egyszerre nyitja meg bennünk az igaz szívű bűnbánat és a lelki örvendezés forrását. Add, hogy most, amikor majd az ünnep után belépünk az Évközi idő mindennapjainak egymásutánjába, ne nélkülözzük a Szentlélek tanúságtételét lelkünkben, s az ő erejében mi is hitelesen tanúskodhassunk Rólad szavainkkal és tetteinkkel embertársaink előtt.

Pünkösdhétfő

Pünkösdhétfő

A halott eltemetésének kötelessége isteni parancs volt nemcsak az Ószövetségben, de más vallásokban, kultúrákban is, elég, ha csak Antigonéra gondolunk, aki az isteni törvény elsőbbségére hivatkozva szembeszegült a király rendeletével, eltemette halott testvérét, s tettéért életével fizetett. De magát az Úr Jézust is foglalkoztatta, hogy halála után milyen sors vár testére. A mai Evangéliumban szereplő példabeszédében számot vet azzal a lehetőséggel, hogy Izraelből kitaszítva kell meghalnia, s holttestét talán temetetlenül is hagyják. Erre utalnak Máriáról mondott szavai is Betániában, amikor az asszony illatos olajjal kente meg a lábát: „a temetésemre teszi”.

Könnyű jónak lenni, ha elfogadnak és szeretnek. Könnyű látványos tetteket véghezvinni, ha dicséret, kitüntetés jár érte. Könnyű a roskadásig megrakott asztalról néhány falatot a nélkülözőnek vetni. Tóbit példája azonban – akit egyszer már halálra kerestek amiatt, hogy meggyilkolt honfitársainak megadta a végtisztességet, szomszédai ki is csúfolják oktalan vakmerőségéért – arra tanít, hogy mindhalálig kell tenni a jót, akár életünk kockáztatásával is. Lehet, hogy következetességünk, hűségünk azokra is hatni fog, akik azelőtt kinevettek vagy gyanúsan méregettek, s felülvizsgálva korábbi álláspontjukat ők is társainkká szegődnek. Az is előfordulhat azonban, hogy jóságunk csak felingerli a gonoszság hatalmát, s megaláztatást, üldöztetést, halált kell szenvednünk tőle. Mindegy, nekünk tovább kell tennünk a jót.

Urunk Jézus, adj szívünkbe bátorságot, hogy amikor az isteni törvényről van szó, merjünk kilépni a haszonelvűség és pragmatizmus világából, s tovább tegyük a jót akkor is, ha a praktikus ész egész sor indokot tud felhozni, hogy ez most miért nem időszerű. Segíts, hogy ne ijedjünk meg a környezetünkben élők véleményétől, sőt a kilátásba helyezett büntetéstől sem, hanem állhatatosságban őrizzük meg lelkünket, egészen Rád bízva magunkat, akiről az Írás mondja: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.”

Pünkösd

Pünkösd 2017.
„Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek”

Pünkösd a beteljesült isteni öröm áldott, szép ünnepe. Az utolsó vacsorán, amikor Urunk Jézus szomorú szívvel készült megváltó szenvedésére és halálára, amikor apostolait csüggedéssel töltötte el, hogy Mesterük iszonyú szenvedések között indul a Golgotára, Jézus azzal vigasztalja őket – és minket is,- „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,13-14) Jézus tehát az Atya küldötte. Minden ige, amire tanítja hallgatóit, az Atyáé. Ezt fogja megerősíteni a Harmadik Isteni Személy is. Így teljesül be az igazság: Hárman tanúsítják, abszolút igaz (1Jn 5,9-12) Jézus azért szenvedett és halt meg, hogy az emberek Isten ellen elkövetett bűneiért kiengesztelje a világ Urát. Az apostolok szégyellni fogják Mesterüket, amikor iszonyú szenvedések között látják: a rabló és gyilkos Barabással szemben szorul háttérbe, istenkáromlással ítéli halálra a zsidók főtanácsa, két gonosztevővel együtt cipeli keresztjét Jeruzsálem utcáin, és ruháitól, becsületétől megfosztva hal meg a keresztfán. Tehát minden bűnnel Őt terhelik. Jézus pedig szótlan elviseli. Amikor azonban feltámad halottaiból, azonnal megmutatja, hogy ő a világ minden bűnéért meghalt, ezeknek megbocsátását a Szentlélek erejéből apostolaira bízza: „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot”. (Jn 20,20-23) Micsoda öröm lenne, ha ma az egész világon ezt lehetne hallani: Megadom nektek bűneitek bocsánatát! S nem lenne többé gonosz ember, elvérezne a gyűlölet örökre. Jézus mennybemenetele után is együtt maradtak követői. A mintegy százhúsz Krisztus-hívő őszinte hittel és nagy bizalommal várta, hogy eljöjjön a Lélek-áradás csodálatos napja. Az Úr olyan nagy szeretettel beszélt a Másik Vigasztalóról, hogy teljes bizalommal fordultak felé. Tanítása Jézus igazságait erősíti majd. Szelleme az Ő jóságából forrásozik. A tízedik nap a zsidók hetek-ünnepe volt az ószövetségi törvény szerint. Ugyanolyan módon szoktak részt venni ezen az ünnepen is a hívek, mint a peszach (húsvét) ünnepén. Ezen a pompás napon reggel kilenc óra körül hirtelen megváltozott minden: olyan viharzúgás hallatszott, hogy mindenki felkapta fejét: kereste a viharfelhőket az égboltozaton, a hajladozó fákat a földön. Semmi nyugtalanítót nem lehetett tapasztalni kivéve a viharzúgást. Aztán felfedeztek valami tűzfészket a magasban. Nagy sebességgel száguldott lefelé. A templomtérről megindult az embertömeg a tűz felé. A tér egyik házára szállt az égből indult láng-gomoly. Bement a tetőn át a házba. Semmit fel nem gyújtott. De a megrettent tömeg földbegyökerezett lábakkal bámult: Semmi füstszag, semmi sérülés, a kifelé rajzó százhúsz boldog embercsillogó szemmel szorította szívére a kezét: akit ott bent észlelt, köszöntött, imádott nem lehetett más, csak Jézus végtelen ajándéka, a Szentlélek. Mindenki egyformán boldog volt. A bámuló tömegnek mondták csodálatos élményüket. Nem értették. Végül Péter apostol állt a kíváncsiak gyűrűjébe: Beszélt Jézusról, az Isten Fiáról, aki nem rég meghalt a bűnösökért. Ő küldte el a Joel próféta által megígért isteni ajándékot, a Lelket, aki Jézus erejével megújítja a világot. Ő kezdte el csodálatos működését. Íme, ti is legalább húsz féle nyelven beszéltek, és máris értitek a mi nyelvünket, mi is megértünk minden szavatokat. És bízunk abban, hogy ezen túl válogatás nélkül szeretni is tudja egyik ember a másikat, és boldog világot alkot Isten általunk. Higgyetek az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, keresztelkedjetek meg nevükre, és éljetek parancsaik szerint. Rajtunk a sor: velünk átalakítja az újra elromlott világot.

Pünkösdvasárnap

Pünkösdvasárnap  
ApCsel 2,1-11; 1Kor 12,3b-7. 12-13; Jn 20,19-23
„Vegyétek a Szentlelket!”

Amikor Jézus tanítani kezdett, megkeresztelkedett János keresztségével. Ez példaadás volt, hogy az élet megjobbítását bűnbánattal kell kezdeni. A bűnbánat megalázódást jelentett: Isten küldötte előtt meghajolva, megalázva magát, bevallotta, hogy bűnös, mert megsértette Isten parancsait. János lehajolt hozzá, két kezével átfogta derekát, és jelképesen a vízbe merítette a bűnbánót. Aztán kiemelkedett a vízből. Megszabadult a bűneitől? Nem! Ezt János folyamatosan hirdette. Amikor a zsidó vallási vezetők felkeresték, és számon kérték. Ki vagy? Azt felelte: „a pusztában kiáltó szava vagyok: Tegyétek egyenessé ösvényeit!”(Iz 40,3) a küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért számon kérték: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus? Én vízzel keresztelek. Másnap látta Jézust ara menni. „Erre így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”.(Jn 1,24.29) Húsvét vasárnap este zárt ajtón keresztül lépett be Jézus tanítványai közé. „Megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak”(Jn 20,21-23) Ez volt a húsvét nagy ajándéka: Jézus feltámadt a halálból, megjelenésével visszaadta apostolai hitét, majd közölte velük, átadta nekik a láthatatlan harmadik isteni Személyt, a Szentlelket, hogy az ő erejéből tudják megbocsátani a bűnbánók bűneit. Jelezte ezzel, hogy halála által kiérdemelte a bűnök bocsánatát, ő pedig azért adja a Szentlelket az apostoloknak, hogy éljen bennük, és általuk adja a bűnbánóknak a bocsánatot. Megkerülhetetlen nagy ajándékba mai napon, (húsvét után a negyvenedik napon) a Jézus érdemeiből megkeresztelt emberek kapják meg ünnepélyes keretek között a Szentlelket. Ez az, ünnepélyes bérmálás. Helyesen tanultuk az előkészítők során: „a bérmálás szentség, tehát Jézus Krisztus által rendelt kegyelemeszköz, amelyben a Szentlélek lelkünkbe száll, megerősít minket, hogy hitünket állhatatosan valljuk, és hitünk szerint éljünk.”Köszönjük meg mindkét Szentlélek-közlést Urunk Jézusnak és az Atyának is, mert mindhármuk ajándékozó szeretete bennük lakik. Hogy a boldogító szeretetszolgálat erejében élhessünk, tömegeket kell felrázni a bűnbánatra, és ösztönözni a tiszta hitre a gyakorlati keresztény életre.

Pünkösdre várva 43.

Pünkösdre várva 43.

700 év múlva „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki:Ne félj, Mária!  Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és országának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt:Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (26-35) Ugyanezt írja Máté evangélista  a jegyese, József, Mária áldott állapota miatt értetlenül álló vőlegénynek: „Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala és így szólt hozzá:József, Dávid fia, ne élj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől’. Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:Íme, a szűz fogan és fiút szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta.”(Mt 1,20-24a) Íme, a Szentlélek küldetése a megváltás előkészítésében.  

Pünkösdre várva 42.

Pünkösdre várva

Isten azért teremtette a világot, hogy végtelen szeretetét ne csak a Második és a Harmadik Isteni Személlyel ossza meg. Velük közölhette, odaajándékozhatta nekik a végtelen okos (mindentudó) és végtelenül hatalmas (mindenható) isteni természetet. Mint láttuk, tovább akarta bővíteni a megajándékozottak körét, mert a végtelen atyai szeretet a nem-létezőknek létet akart adni, hogy örök boldogságába, a nekik készített mennyországba gyűjthesse őket.(Mt 25,34) Ez az örök, az egyetlen csodálatos, atyai szeretet. Ezt a szeretetet akarta megmutatni a történelem minden emberének. Ezért emelte ki az általános ördögimádó tömegből Ábrahámot  és ígérte meg neki: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3c) Ezt a jövőt először azzal mutatta meg, hogy megengedte négy királynak, hogy legyőzzön öt királyt (Szodomát és szövetségeseit,Ter 14,1-11) Majd Ábrahámot ezek ellen hadba szólította, és 318 szolgájával és Isten segítségével) legyőzte  a négy királyt, kiszabadította a szodomaiakkal együtt fogságba esett unokaöccsét. Mint győztest várta és megáldotta Sálem királya és a Magasságbeli főpapja, Melkizedek. A magával hozott kenyeret és bort áldozta fel az igaz Istennek, akit már Ábrahám is imádott. Ezzel jelezte az Úr, hogy az egész emberi nemet az Ő szolgája, Egyszülött Fia váltja majd meg a sátán uralma alól. A prófétákat informáló Szentlélek Dávid királynak mondja el ezt ezer évvel Ábrahám után: „Azt mondja az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint . (Zsolt 110,1-4) Dávid után 2-3 évszázaddal Izajás próféta mondja Acház nevű utódjának: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a Szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,13-14)