AGRIGENTOI BOLDOG MÁTÉ

AGRIGENTOI BOLDOG MÁTÉ 

PÜSPÖK

 (kb. 1390-1451)

 
Szicília déli részén, Agrigentóban (olaszosan: Girgenti*) született jómódú spanyol származású szülőktől. Apja neve: Giumarra*. 18 évesen lépett be a Ferenc- rendbe. A fogadalmak letétele után elöljárói Spanyolországba küldték teológiai tanulmányai végzésére, itt is szentelték pappá. Ebben az időben (1420 körül) Sienai Szent Bernardin híre és az obszerváns mozgalom terjedése rá is nagy hatással volt: elöljárói engedélyével belépett az obszerváns ferencesek közé s csakhamar jóhírű igehirdető lett. Egy ideig Szent Bernardin társaként bejárta Itália vidékeit, majd hazájában és Spanyolországban obszerváns rendházakat alapított, s küzdött kora (a reneszánsz kezdete) bűnei ellen. Működéséhez csodás események is fűződnek. Bernardin példájára Jézus neve tiszteletét terjesztette; Szicíliában is elterjedt az IHS monogram felírása a házak falára. Jézus neve tiszteletét összekötötte a Szűzanya tiszteletével. Sok általa alapított rendház vagy templom ezt a nevet viselte: „Jézus Szűz Máriája”. Közben szülővárosa püspöksége megüresedett. A nép a város szülöttét akarta püspöknek. Máté teljes erejéből ellenállt. Végül azonban a pápa parancsára (és I. Alfonz szicíliai király kérésére) kénytelen volt elvállalni a terhes feladatot 1442-ben. Jó példával járt elő az apostoli szegénység megélésében; az egyházmegye jövedelme nagy részét a szegények javára fordította. Célul tűzte az egyházmegye megreformálását, a visszaélések (a papságnál a simónia, a híveknél a közömbösség) megszűntetését. Törekvése a papság egy részénél heves ellenállást váltott ki. Bevádolták a pápánál, hogy zavart kelt egyházmegyéjében, felforgatja a rendet. Máté kénytelen volt elmenni IV. Jenő pápához és magát a vád alól kimenteni. A pápa elismerte a vádak alaptalanságát. Visszatért egyházmegyéjébe, újra folytatta reform-tevékenységét, de kevés eredménnyel. Ezért elhatározta, hogy lemond a püspökségről. A pápa eleinte nem fogadta el a lemondást, de Máté ismételt kérésének végül engedett. Kinevezte utódját, ő pedig - háromévi püspöksége után - örömmel ment a Palermo közelében általa alapított obszerváns kolostorba, hogy az imának szentelje magát s így segítse azokat, akik az apostoli munkában fáradoznak. Itt azonban nagy megalázás érte. A gvárdián nem fogadta be. „Ambicionáltad a püspökséget, amelyet nem tudtál ellátni, most ide jöttél, hogy itt is megzavard a rendház békéjét? Menj máshová!” Máté védekezés nélkül ment és Palermo egy másik, konventuális kolostorában szíves fogadtatásra talált. Néhány hónapra rá az obszerváns provinciális fölkereste és nagy bocsánatkérések közepette kérte, jöjjön vissza a kolostorba, ahonnét elküldték. Máté lelki nagyságára vall, hogy felejtve a sérelmet, elment a Jézus Máriája kolostorba. Ott élt néhány évig, majd amikor betegsége miatt, hogy jobb orvosi ellátásban részesüljön, Palermóba vitték, ott halt meg 1451. febr. 7-én. Holttestét elvitték a Jézus Máriája kolostorba. Amikor bevitték a templomba, mindenki ámulatára felült koporsójában, imádta az Úr Jézust az Oltáriszentségben, aztán visszafeküdt. XIII. Kelemen pápa (1758-69) megerősítette évszázados tiszteletét, boldoggá avatta.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Máté lelkét Jézus neve és a Szűzanya iránti nagy szeretettel
töltötted el, valamint apostoli buzgósággal a papság és a hívek javára.
Segíts bennünket, hogy mi is hasonló lelkülettel végezzük szolgálatunkat. A mi
Urunk Jézus Krisztus által.

Hogyan lehetnénk következetesen hálásak az új esztendőben?

Hogyan lehetnénk következetesen hálásak az új esztendőben?

Robert McTeigue SJ, a Jézus Társasága marylandi tartományának tagja filozófia- és teológiaprofesszor, tapasztalt lelkivezető. Újévi írásában arra hívja fel a figyelmünket, milyen fontos elkötelezetten, fegyelmezetten és következetesen gyakorolni a hálát.

A hála minden erény anyja – szokták idézni Cicerótól; Loyolai Szent Ignác pedig azt írja egy levelében: a hálátlanság az a bűn, amely legjobban bántja az Istent. Robert McTeigue SJ nemrégiben már szót ejtett arról az Aleteia nemzetközi katolikus portálon, mennyire fontos, hogy szinte „tervszerűen” a Krisztus áldozata iránti hálában éljünk. Egy barátja ezután arra kérte, segítsen neki kidolgozni ezt a tervet – így született ez az új év eleji írása a hálához való fegyelmezett, elkötelezett, következetes hozzáállásról.

Tegyük fel, hogy a nagynénink behoz egy tálca süteményt, a gyerekek odaszaladnak hozzá – a szülők pedig közbeszólnak: „Mit kell ilyenkor mondani?” – kérdik gyerekeiktől. Mire ők kórusban zengik: „Kö-szön-jük szé-pen!” Majd rögvest felfalják a süteményt. Robert McTeigue azonban nem erre gondol, amikor a fegyelmezett háláról beszél.

Fegyelmezett hála alatt azt érti, hogy eltökélten és ténylegesen elköteleződünk amellett, hogy jól gazdálkodunk a kapott ajándékokkal, tiszteletben tartjuk az ajándékozó szándékát, és hálásak vagyunk nagylelkűségéért. A valódi hála kötelességet és tiszteletet is magában foglal.

Szent Pál ragaszkodik hozzá, hogy keresztény hivatásunkhoz méltóan éljünk: „Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok” (Ef 4,1). Ez azt is jelenti, hogy éljünk hálásan, tegyük magunkévá a hála fegyelmét. A hálával teli élet azonban nem csak úgy magától jön létre: tervet kell rá kidolgoznunk.

A hálát megélhetjük taktikusan, napi rendszerességgel és stratégia szerint. A taktika például abban nyilvánul meg, hogy valahányszor kísértésbe esünk vagy elbátortalanodunk, gyakoroljuk a hála erényét. Kérdezd meg: „Hogyan tudnám itt és most bizonyítani Istennek, hogy hálás vagyok neki mindazért, amivel megáldott?” Erre a kérdésre mindig van jó válasz – és mindig van ok arra, hogy hálásak legyünk.

A napi rendszerességben az emlékezetünk segít. Elég, ha csupán öt percet arra szánsz, hogy számba vedd az elmúlt 24 órában kapott áldásokat és kegyelmeket. Szánj rá időt, hogy ámulatba ejthessen Isten nagylelkűsége és hűsége. Ha kitartó vagy, a napi „gyakorlás” könnyebbé teszi majd azt is, hogy a nehéz pillanatokban „taktikából” is tudj hálás lenni.

A stratégia megnyilvánulhat abban, hogy megtervezzük, hogyan fogjuk méltóan fogadni az Úrtól kapott ajándékainkat, hogyan fejezzük ki értük való hálánkat. Robert atya például nagyon hálás az emberi értelemért, ezért az év elején össze fogja írni azokat a könyveket, melyeket az idén szeretne elolvasni, és azokat a képességeket, melyekre idén szeretne szert tenni. Vagy: mivel hálás az egészség ajándékáért, összeírja, mivel tudná jobban szolgálni a teste javát. És mivel hálás a hit ajándékáért, összeírja, mit vállal az imádság, a tanulmányok, a bűnbánat és a közbenjáró ima terén.

Az első lépés az elkötelezett hála felé, ha felismerjük a kapott áldásokat, és ízlelgetjük őket. A felismerés az intellektus munkája, az ízlelgetés azonban a szívé. Mindkettőre szükség van. Amikor Robert atya annak idején jelentkezett a jezsuitákhoz, kértek tőle egy rövid önéletrajzot. Erre készülődvén imádságban végig kellett gondolnia addigi életét, hogy felismerje abban Isten jelenlétét és jóságát. Úgy döntött, ehhez végighever egy kanapén, lehunyja a szemét, és „újraéli” az életét – azt gondolta, nem fog sokáig tartani, hiszen még csak 28 éves. Hat órával később meg volt győződve arról, hogy ő részesült a legtöbb áldásban az egész világon…

Életünk végiggondolását mindannyiunknak javasolja a jezsuita szerzetes – akár egy ültő helyünkben, akár több alkalomra osztva, de gondoljuk át életünket, és engedjük, hogy Isten felfedje magát benne. Számítsunk rá, hogy megdöbbentő élményben lesz részünk! Útmutatóként használhatjuk Szent Ignác contemplatióját; segít lépésről lépésre felfedezni Isten működését mindenben. Ignác a saját áldásai, ajándékai hatására írta meg a jól ismert, Suspice kezdetű fölajánló imáját.

Uram, ha akarod,

Az ószövetségi próféták Isten és a választott nép szövetségét gyakran a jegyesi viszonyhoz hasonlítják. Keresztelő János is átveszi ezt a szóhasználatot. Az eljövendő Messiás az igazi vőlegény, ő maga csak a vőlegény barátja. Megtisztelő feladata az, hogy a mennyasszonyt elkísérje a vőlegényhez. Ezt teszi, amikor prédikációjával és a bűnbánat keresztségével előkészíti a népet a Megváltó fogadására. Ezért nem féltékeny, ha a nép Jézushoz siet, és tőle várja sorsának felkarolását. János azt is tudja, hogy a hit Isten ajándéka, tehát ha valakit Isten Krisztushoz vezet, annak ő örül. Az üdvösség rendjében magunktól semmit sem érünk el, minden a kegyelem hatása alatt áll. Isten szabadon szereti teremtményeit irgalmas szeretetével. Emberi gyengeségeink nem akadályozzák meg abban, hogy továbbra is szeressen minket. Szeretetének titka az, hogy feltétel nélkül szereti az embert, rászorultságunk szerint. „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem!” Bocsásd meg bűneimet, hiszem, hogy szereteted megtisztít. Hálát adok irgalmasságodért, ahogy ezt te szeretnéd. 

Vízkereszt utáni szombat

Vízkereszt utáni szombat

Az Evangéliumban szereplő nagy népsereg eszünkbe juttathatja azt a sok-sok embert, akik Karácsony táján, talán az egész év során ez egyetlen alkalommal elmennek a templomba, éjféli misére vagy a gyerekekkel megnézni a felállított Betlehemet. Sokak ünnepe a Karácsony, de még a buzgó vallásgyakorlók közül is csak kevesen gondolnak bele annak a misztériumnak a mélységébe, amelyet ez az ünnep hordoz. Elvarázsol az ajándékvárás izgalma, a szenteste békéje, az ünnepi asztal ízei és illatai, felidézve gyermekkori karácsonyok hangulatát, s közben könnyen elmegyünk a kinyilatkoztatás legsorsdöntőbb mozzanata mellett: hogy Isten Fia emberré lett – értem és érted.

Mikor vesszük észre a díszletek mögött a lényeget? Mikor jön el életünkben az a nap, amikor a Karácsonyból nem kell más, mint az értünk emberré lett második isteni személy, Jézus Krisztus? Nem csupán a pólyába takart, jászolba fektetett Jézuska, hanem az örök Fiú, akiben az Atya lehajolt hozzánk és egészen felénk fordult. Akkor, amikor hittel válaszolunk erre a felénk fordulásra, vagyis mi is Istenhez fordulunk egész valónkkal, megvallva, hogy a megtestesülés titka ad életünknek értelmet, mert egy új világot tár fel előttünk.

Urunk Jézus, mi Istentől valóknak és Hozzád tartozóknak valljuk magunkat, de ez sokszor oly kevéssé látszik meg rajtunk. A mai napon testestül-lelkestül Feléd fordulunk, és alázattal kérünk, gyógyítsd meg bűntől sebzett szívünket! A mai Evangéliumban azt olvastuk, hogy meggyógyítottál mindenféle beteget – olyanokat is, akiknek helyzete az orvostudomány akkori állása szerint teljesen reménytelen volt. A Te szemedben senki sem reménytelen eset, ezért bizalommal kérünk: tisztítsd meg látásunkat, oszlasd el sötétségünket, hogy új fényben lássunk, s a megtestesülésbe vetett egzisztenciális, mindenestül vállalt hit által meg tudjuk különböztetni a lényegest a lényegtelentől, a jót a rossztól, az igazság lelkét a hamisság szellemétől.

 

Gerisi Szent Nilemmon

Szent Nilammon

remete. 

~404. 

 

Egyiptomban volt remete. Ellenkezése dacára püspökké akarták szentelni. Nem érezte magát erre méltónak, ezért kérte Isten segítségét; miközben utaztak, imádság közben elhunyt. †