Merszinai Szent Placidus

Szent Placidus és társai vértanúk

Placidus 507 körül születhetett. Szülei patríciusok voltak. Alig lehetett hat-hét éves, amikor atyja, Tertullus elvitte őt Szubjákóba s átadta az ottani kolostorok vezetőjének, Szent Benedeknek (márc. 21). A kedves fiú ott nevelkedett oblátusként a nyugati szerzetesség pátriárkájának oldala mellett egy másik patrícius-ifjúval, Maurussal (jan. 15). Az apát számára sok-sok gondja és munkája között fölüdülést jelentett a gyermeteg Placidus jelenléte és növekedése.

A szubjákói kolostorok közül három olyan sziklás hegyen épült, ahol nem volt forrás. A szerzeteseknek a tóhoz kellett járniuk vízért. Ez azonban igen fáradságos dolog volt, főleg a nehéz leszállás miatt. Egy napon a három kolostor lakói azzal a kéréssel lepték meg atyjukat, hogy vízhiány miatt helyezze át máshová kolostoraikat. Benedek akkor nem adott nekik választ. Éjjel azonban magához vette a kis Placidust s titokban fölment a sziklás oromra. Egész éjjel imádkozott. Az ártatlan lelkű gyermek jelenlétével és imájával segítette. Az imádság után egy helyütt három követ rakott egymásra. Reggel újra jelentkeztek a szerzetesek. Anélkül, hogy szólt volna éjjeli látogatásáról, kiadta nekik az intézkedést, hogy a három kő helyén ássanak. A szerzetesek visszatérésükkor már szivárgó vízre bukkantak s rövid ásás után bővizű forrást tártak föl. Isten meghallgatta Benedek és tanítványa imáját.

Egyszer meg az ifjú Placidus a szubjákói tóhoz ment vízért. Ugyanúgy meg kellett ezt tennie neki, a római patrícius fiának, mint a barbár gótnak, vagy pedig a rabszolgának. Merítés közben vízbe ejtette a korsót. S a korsó után maga is beleesett a tóba. Benedek cellájában látomás útján észre vette a balesetet. Azonnal utasította Maurust, hogy siessen társa segítségére. Placidus már fuldokolt, s az ár már egy nyíllövésnyire elsodorta a parttól. Maurus azonmód vette atyjának áldását s gondolkozás nélkül vetette bele magát a tóba. Csodák csodája: nem merült el, hanem a víz színén jutott el társához. Hajánál fogva megragadta s kimentette. Placidus hálálkodott; de csodálkozása nem ismert határt. Szentül meg volt győződve, hogy megmentője maga Benedek hisz fuldoklása közben az ő ruháját látta feje fölött.

A gyermekből ifjú s az ifjúból szerzetes lett. Amikor Benedek 529 táján elhagyta Szubjákót, Placidus követte őt az új letelepedés helyére is. Magát Montekasszinót, a bencésrend bölcsőjét is az ő atyja ajándékozta Benedeknek. Sőt maga az atyja, Tertullus is szerzetessé lett, és Montekasszinón élt 536-ban bekövetkezett haláláig. A patrícius halála után Benedek Szicíliába küldötte Placidust. A derék szerzetes ott Merszína melletti családi birtokán, nem messze a tengertől új monostort alapított Keresztelő Szent János tiszteletére. Ő lett az apát. Mindenben Benedek nyomdokaiban igyekezett haladni s a monostort az anyamonostor mintájára rendezte be. Életszentsége és fáradságos munkája következtében rövid időn belül körülbelül harmincra növekedett föl a szerzetesek száma.

543 táján egyik éjjel tengeri rablók támadták meg a merszínai monostort. Akkor éppen látogatóban voltak ott Rómából Placidus testvérei, Eutichus és Viktorinus, úgyszintén Flávia nevű húga. A kalózok a vendégeket és a szerzeteseket mind megkötözték. Mindent elvittek, mindent tönkre tettek. Fláviát csak csoda mentette meg, hogy szüzessége nem lett vad ösztönük martaléka. De mindez nem volt elég. Pogány vezérük, Mamuka az elvitt holmik mellé még hitük legnagyobb kincsét is el szerette volna rabolni s a tönkretett kolostoron kívül még a Szentlélek élő templomait is el akarta pusztítani: hittagadást követelt. De erre senki sem volt kapható. Most lábuknál fogva fölkötötték őket s alattuk tüzet gyújtottak, hogy az így támadt sűrű füstben fulladjanak meg. Majd kezüknél fogva akasztottak föl őket s lábukra nehéz súlyokat kötöttek. Placidusnak még nyelvét is kivágták s fogait kővel tördelték ki. A végén azt tették velük, amit Heródes király tett patrónusukkal, Keresztelő Szent Jánossal: valamennyiüknek fejét vették. Így szenvedett vértanúságot Placidus és három testvére, aztán Donátus és Firmátus diakónusok, végül Fausztusz szerzetes és harminc társa.

A kolostor lakói közül csak Gordiánus szerzetesnek sikerült megmenekülnie. Ő takarította el a vértanúk földi maradványait s az ő buzgólkodására épült újjá a kolostor. Sőt gondoskodott arról is, hogy az egész vértanúság írásban is fennmaradjon az utókorra.

A Placidus gyermekkorára vonatkozó adatokat Nagy Szent Gergely pápa jegyezte föl 593-ban. Ami azonban ezentúl fönnmaradt Placidusra vonatkozólag, az nem történelem, hanem a középkori vallásos költészetnek terméke. Történelmi alapja talán mindössze annak a régi hagyománynak van, hogy Montekasszinó Placidus atyjának ajándéka volt. Érdekes, hogy a Placidus vértanúságával kapcsolatban előforduló nevek az első keresztény századok olyan vértanúinak nevei, akiknek mártíraktái elvesztek. A jámbor kegyelet így akarta őket megmenteni a feledéstől.

Római szimpózium a globális fenntarthatóságról a PPKE szervezésében

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) szervezésében immár második alkalommal került sor a „Globális fenntarthatóság” nemzetközi szimpóziumra október 2–3-án a Római Magyar Akadémián.

Jeles nemzetközi szakemberek korunk egyik legégetőbb problémáját vizsgálták különböző megközelítésekből, a Katolikus Egyház tanításának talaján az Örök Városban. Az egy éve megtartott konferencia sikerét bizonyítja, hogy annak eredményei alapján, a PPKE Laudato si’ Intézete önálló – a területen egyedülálló – mesterprogramot dolgozott ki a fenntarthatóság megfelelő szintű oktatásának biztosítására, amelyre jelentős igény mutatkozik mind az európai, mind az egyesült államokbeli, mind az indiai katolikus intézmények részéről.

A program sikerességét az is jól jelzi, hogy a tavaly egynapos konferencia az idén kétnapos tudományos eszmecserévé bővült. A PPKE kutatócsoportja 2015-ben alakult, és 2016-ban vette fel neveként Ferenc pápa 2015-ben kiadott Laudato si’ kezdetű, a teremtett világ védelméről és a fenntartható fejlődésről szóló enciklikájának a címét. 2017 őszén, az előző római konferencia napján emelkedett intézeti rangra, ezt követően egymás után jelezték a meghatározó európai – és azon kívüli – katolikus egyetemek, hogy szívesen csatlakoznak az egyedülálló kezdeményezéshez. A Laudato si’ név felvétele alapvető jelentőséget hordoz: egyrészt a pápai enciklika alapján álló szigorúan tudományos munkát, másfelől pedig az intézet etikai-erkölcsi elköteleződését, amellyel a globális fenntarthatóság kihívásaira a világot teremtő és megváltó Istenre tekintetve kíván – a különböző tudományterületek megközelítéseit, eredményeit és módszereit együttesen felhasználva – komplex választ adni.

A mostani római konferencia ismét több, napjainkban hangsúlyos témát érintett. A tudományos ülést Heriberto Cabezas, a PPKE Laudato si’ Intézetének professzora, valamint Joshtrom Isaac Kureethadam SDB, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma ökológiai osztályvezetője nyitotta meg, aki tolmácsolta Peter Turkson bíboros üdvözletét. Mindketten hangsúlyozták a PPKE és Szentszék példaértékű együttműködését. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) részéről René Castro Salazar mondott megnyitóbeszédet.

A konferencia első előadásaként Szuromi Szabolcsnak, a PPKE rektorának A fenntarthatóság és az emberi méltóság etikai védelméről szóló összegzése hangzott el, amely az emberi életet és annak az Isten által teremtett jellegéből következő méltóságát állította a középpontba. Ezt követően a kétnapos program keretében Michael Narodoslawsky (Graz), Stuart Scott (USA), William M. Lafferty (Hollandia), Bala Chaudhary (USA), Yogendra Shastri (India), Korzenszky Emőke (Magyarország), Jeffrey R. Seay (USA), Tim Krantz (USA), Josef Maurosek (Csehország), Vicente Rico Ramirez (Mexikó), Renate Christ (Ausztria), Heriberto Cabezas (Magyarország) és Friedler Ferenc (Magyarország) tartott előadást.

Az egyes témák elsődlegesen a társadalom, az ökológia, az étel- és ivóvíz, a klímaváltozás és a környezetszennyezés kérdéskörét érintették. A konferenciát a résztvevőkön túl megtisztelte jelenlétével Tebaldo Vinciguerra dikasztériumi első titkár, Mohos Gábor, a Pápai Magyar Intézet rektora (akit tegnap, október 4-én esztergom-budapesti segédpüspökké nevezett ki Ferenc pápa – a szerk.), valamint a FAO több munkatársa.

Évközi 26. hét péntek

Évközi 26. hét péntek

Isten olyan nagy misztérium, hogy nemcsak az egyértelműen tőle származó kinyilatkoztatás állít elébe, hanem minden olyan vele kapcsolatos kérdés is, amely halálos komolyan vetődik fel bennünk. A teremtés méretei és fizikai törvényszerűségeinek csodája, az emberi élet halállal megjelölt, mégis az örökkévalóságra irányuló volta, ha valóban a maguk egzisztenciális mélységükben érintenek, önkéntelenül is Isten misztériuma elé állítják a gyötrődve kereső emberi értelmet. Ma többet tudunk a teremtett világ szerkezetéről és törvényeiről, mint Jób korában, de ez csak még hatalmasabbnak sejteti a Teremtőt, a végső kérdések pedig ugyanúgy megmaradtak: Honnét a mindenség, a semmiből hogy lehet valami? Honnét az első élő sejt, élettelenből hogy származhat élő? Honnét a személyes lét, az emberi tudat, személyiség, hogy ébredhet öntudatra, ami öntudatlan? Mi vár az emberre a halál után?

Ezekre a kérdésekre nincs és nem is lehet természettudományos válasz, mert ezek a váltások nem magyarázhatók a természetben tapasztalható törvényszerűségekből. Mégis, ezeket kérdéseket az embernek, ha méltó akar lenni az ember névre, nemzedékről nemzedékre fel kell tennie, s akkor, akarva-akaratlanul, Isten misztériuma előtt találja magát. Az már azután rajta múlik, hogy belebocsátkozik-e ebbe a misztériumba, vagy megáll a küszöbénél és kívül marad. Jób csöndje, ahogy szájára teszi kezét, az imádás mozdulata. Számára ez az elnémulás egyben felszabadító találkozás is, mert nem neki kell megválaszolnia a megválaszolhatatlant, hanem arra bízhatja magát, akinek tökéletessége, hatalma és jósága biztonságérzettel tölti el.

Urunk Jézus, hálát adunk Neked, hogy a végidőkben élve mi már birtokában vagyunk annak a teljes tudásnak, melyet Isten Általad nyilatkoztatott ki a világ és benne az ember rendeltetéséről, örök sorsáról. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy miközben kutatjuk és csodáljuk a teremtés titkait, úgy éljünk, hogy az Atya által készített örök jövőnek mi is szemtanúi és boldog részesei lehessünk.

Nitriai Szent Ámon

Szent Ámon

apát és hitvalló. 

 ~340.

Gazdag egyiptomi családból árva lett. Feleségével Szent József házasságban éltek, a szegényeket támogatták. 18 év múlva elvonult a Nátron (Nitria) pusztába, ahova szent híre miatt sok más remete is követte, irányítójuk lett. Remete Szent Antal a nagy távolság ellenére meglátogatta és haláláát meglátta. †

A vatikáni államközi kapcsolatok titkára köszönetet mondott Magyarországnak

Szeptember 28-án a magyar állandó ENSZ-misszió a világszervezet 73. közgyűléséhez kapcsolódóan konferenciát szervezett az ENSZ New York-i székházában. A tanácskozáson felszólalt Paul Gallagher érsek, a Szentszék államközi kapcsolatainak titkára is.

Paul Gallagher érsek felszólalásáról a L’Osservatore Romano vatikáni napilap is hírt adott szeptember 30-i számában, A vallásszabadság elidegeníthetetlen jog címmel.

Beszéde elején Gallagher érsek köszönetet mondott a meghívásért, hogy előadóként vegyen részt a konferencián. Utalt arra, hogy az utóbbi években drámaian csökkent a keresztények száma a Közel-Keleten, egyes helyeken a túlélésük is veszélyben van annak ellenére, hogy mély gyökerekkel rendelkeznek a területen. A történelem során a keresztények és a muszlimok békésen éltek egymás mellett, annak ellenére, hogy időnként előfordult erőszak, ami a vallási vagy az etnikai hovatartozás politikai manipulálásából fakadt – emlékeztetett a Szentszék államközi kapcsolatainak titkára.

Jelenleg iszlám szélsőségesek csoportjai üldözik a nem muszlimokat. Ez azonban nemcsak vallási kérdés, hanem alapvető emberi jogi probléma – mondta Paul Gallagher érsek. – A bűntettekre keresztények és más vallásúak a törvény előtt várnak választ a hatóságoktól, melyeknek az a feladatuk, hogy védelmet nyújtsanak minden törvénytisztelő állampolgárnak. A védelem az állam elsődleges felelőssége minden állampolgár felé, faji, vallási vagy etnikai hovatartozástól függetlenül. A kisebbségek vallási jogainak megsértése túllép a legsúlyosabb visszaéléseken; magában foglalja a diszkrimináció számos formáját, amelyek beépültek a jogi és közigazgatási stuktúrákba. A védelemnek nemcsak a kisebbségek kiirtásának megelőzésére kell kiterjednie; meg kell vizsgálni és kezelni kell az ellenük folyó diszkrimináció és üldözés okait is – szögezte le.

Gallagher érsek három pontot nevezett meg, amelyek alapvetően fontosak ahhoz, hogy hosszú távon kezelni lehessen a vallási kisebbségeket érintő üldöztetés és a diszkrimáció kiváltó okait: az első a jogrend teljes tiszteletben tartása és a jog előtti egyenlőség érvényesítése az állampolgárság alapelvén, vallási, faji vagy etnikai hovatartozástól függetlenül. Második elemként arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi közösség súlyos felelősséggel tartozik a vallási, etnikai kisebbségek ellen elkövetett bűntettekért, melyeket nem állami szereplők követtek el olyan államokban, ahol gyenge intézményrendszer működik.

2005-ben a nemzetközi közösség elkötelezte magát az államok támogatására, hogy gyakorolni tudják védelmi felelősségüket, oltalmazni lakosságukat, valamint hogy kollektíven, időben és határozottan lépnek fel a támadások ellen. A nemzetközi közösség kudarcot vallott ezen elkötelezettsége terén – mutatott rá Paul Gallagher érsek. Harmadik pontként kiemelte, hogy a vallási és etnikai kisebbségek jogainak visszaállításán kell munkálkodni. Vissza kell adni, amit elvettek tőlük: biztosítani kell a vallási és etnikai kisebbségek számára a feltételeket, hogy visszatérhessenek eredeti lakhelyükre, méltóságban és biztonságban élhessenek ott azon alapvető társadalmi, gazdasági és politikai keretek között, amelyek a közösség összetartása biztosításához szükségesek.

Nem elegendő újjáépíteni otthonaikat, iskoláikat és istentiszteleti helyeiket, ami alapvető lépés, és folyamatban van a Ninivei-síkságon, köszönhetően olyan kormányok nagylelkűségének, mint Magyarország, illetve jótékonysági szervezeteknek, mint a Szükséget Szenvedő Egyház vagy a Kolumbusz Lovagok – hangsúlyozta Paul Gallagher érsek. – Újjá kell építeni a társadalmat, azáltal is, hogy lefektetjük az állampolgárság alapján nyugvó békés együttélés alapjait.

A Szentszék államközi kapcsolatainak titkára megjegyezte, hogy a felsoroltak megvalósulása által nagy előrelépés történne az üldözött vallási és etnikai kisebbségek védelmében a Közel-Keleten és máshol. Felhívta a figyelmet a vallási vezetők felelősségére a vallással való visszaélés és a terrorizmus igazolása terén: tanítsák a határozott „nem”-et az erőszak minden formájával szemben, és az „igen”-t minden ember jogát illetően, hogy szabadon követhesse Istent és gyakorolhassa vallását. Ha tiszteletben tartanák a lelkiismereti és a vallási meggyőződés alapvető szabadságát, egyetlen személy különleges védelmére sem lenne szükség – zárta beszédét a Szentszék államközi kapcsolatainak titkára a Magyarország által szervezett konferencián az ENSZ-ben.