Piacenzai Szent Konrád remete

Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta.



2011.02.19. szombat



Krisztus hatékony jele.



A XVI. század elején igen nagy próbatétel előtt állt a katolikus Egyház. Évszázadok óta szaporodtak az egyetemek, a skolasztikus teológia igen magas szinten művelte a katolikus tanítást. Nagy Szent Albert, Aquinoi Szent Tamás a görög filozófia egyik nagy mesterének, Arisztótelésznek, Szent Bonaventura és Boldog Duns Skot János pedig a másik nagy görög gondolkodónak, Plátonnak a bölcseletét alapul véve a fogalomalkotásban, logikában, fejlesztették a teológia tudományát. A sötétnek csúfolt középkor olyan magas szintű hittudományt hozott létre, ami páratlannak bizonyult a későbbi generációk idején is. Az egyszerű papok képzése azonban messze elmaradt az egyetemi szinttől. A hívek buzgósága egész lelki életüket magas fokra emelte. A reneszánsz, amely a régi római-görög műveltség újjáéledése volt, a gyakorlati vallásosságot kezdte háttérbe szorítani. Divat lett a pogány műveltség elsajátítása. Az Újkor pedig az ész uralmát hirdette a hit felett. A művelt emberek nagy része racionalista lett. Az istentagadás egyre szélesebb körben terjedt. A szeretet helyére betelepítették az önzést. Akkor bizony nagy szükség volt a papok képzésének gyökeres átalakítása. Szemináriumi közös nevelés, négy év teológiai főiskola végzése volt a követelmény. Azt minden papnak ismernie kellett, mit tanít az Egyház. Iskolában és szószéken tisztán és világosan kellett magyarázni az evangéliumot. Mindezt nem lett volna szabad olyan módon művelni, hogy a papok elszakadjanak a hívektől. A szigorú kispapkor, a magasabb műveltség, a kegyelmek osztogatása Jézus egyszerűségével kell hogy párosuljon ma is.

Elmélkedés a Család évében XLI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLI.



Jákob szerelme, Ráchel.



Jákob, amikor bátyja, Ézsau haragja elől menekült, és nagybátyja közelébe jutott először Ráchellel találkozott Hét évig dolgozott, hogy feleségül vehesse. Mindketten tisztán őrizték a testüket, hogy a házasságban az el nem pazarolt szerelemet kölcsönösen nyújthassák egymásnak nászajándékul. A jövendő após ügyeskedése miatt újabb hét évig élte Jákob a vőlegény kemény életét. Nem szomorította Ráchelt, nem élt törvényes házassága jogaival. De Ráchel nem tudott anya lenni azután sem, hogy a várva-várt esküvő megtörtént. Közben gyötörte a féltékenység, hogy nővére már négy, a két szolgálóból lett mellékfeleség pedig két két fiú boldog édesanyja lett. Jákob is szenvedett kedvenc asszonya meddősége miatt. Nem tudhatta senki, hogy ilyen szenvedések árán rakják le az Ábrahámnak megígért tengernyi nép alapjait. Pedig még érte a családot némi meglepetés.„Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: Adj nekem fiad mandragórájából! Az így felelt: Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd? Ráchel erre azt mondta: Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért. Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért. Vele aludt tehát azon az éjszakán. Isten pedig meghallgatta könyörgését. Fogant, megszülte az ötödik fiút, és azt mondta: Megadta Isten a béremet, mert odaadtam a szolgálómat az uramnak! Elnevezte tehát Isszakárnak. Lea azután megint fogant, megszülte Jákobnak a hatodik fiút, és azt mondta: Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki. Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak. Ezután még egy leányt szült, név szerint Dínát.

Boldog Fra Angelico szerzetes

Összezavarta az Úr az egész föld nyelvét.



2011.02.18. péntek



Minden nap karácsony lehet.



Volt régebben egy kedves dalocska a karácsonyi hangulatról. Ennek refrénje szerint könnyebb jónak lenni, a jót megtenni: „Ilyenkor decemberben” Nosztalgiánk van karácsony hangulata után? Szeretnénk talán, ha minden nap ugyanúgy tennék velünk a jót, mint karácsonykor, ha minden nap olyan udvariasak lennének velünk az emberek, ha folyton áldott, vagy boldog karácsonyt kívánnának nekünk? Amit állandósult karácsonynak nevezünk, az nem elérhetetlen. Sőt! Egyenesen kívánatos, hiszen az nem egyéb, mint Istenatyánk alapvető parancsa: Tedd állandóan a jót, azt a jót, amivel mások számára boldogságot szerzel. Isten minden embernek azt a parancsot adta, hogy legyen boldog. Boldog viszont csak az lehet, aki állandóan önzetlenül szolgálni tudja mások boldogságát. Vagyis úgy él, hogy abból mások boldogsága biztosítva van. Belátom, erre csak Jézus Krisztus képes maradéktalanul. Mert ehhez egész életünkben mindenünket, önmagunkat kellene odaadnunk. Testét és Vérét adja ételül, italul. Az Ő embersége egyébként mérhetetlenül több és jobb, mint a miénk, és mégis összekötötte a teste és vére megalkotásakor az istenségével, a végtelen erővel. A szentáldozásban együtt kapjuk a kettőt. Ő így tud állandóan minden embert boldogító jótetteket végbevinni. Nem ugyanazt tudja a mindennapi szentáldozásban kifejteni bennünk, hogy mi is képesek lehetnénk sugározni ugyanezt a hatást. De fokozni lehet teljesítőképességünket, ha mindennap buzgón áldozunk. Minden nap minden katolikus. Ezért kellene értelmesen mindent megtenni, hogy naponta növekedjék a visszatérők száma

Elmélkedés a Család évében XL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XL.



Jákob fiai a zsidó törzsek ősei.



„Lea ismét fogant, fiút szült, és így szólt: Mivel meghallotta az Úr, hogy Jákob megvet engem, ezt is megadta nekem! elnevezte tehát Simeonnak. Harmadízben is fogant, újra fiút szült, és így szólt: Most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, hiszen három fiút szültem neki! Ezért elnevezte Lévinek. Aztán negyedszer is fogant, fiút szült és mondta: Most már hadd dicsőítsem az Urat! Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése. Amikor Ráchel látta, hogy ő meddő, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: Adj nekem gyermekeket, különben meghalok! Jákob ezért megharagudott rá, és azt felelte: Hát én vagyok az Isten, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét? Erre Ráchel így szólt: Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa! Feleségül adta tehát neki Bilhát, aki, miután a férfi bement hozzá, fogant és fiút szült. Ráchel akkor azt mondta: Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Ezért elnevezte Dánnak. Aztán ismét fogant Bilha, Ráchel szolgálója, és szült Jákobnak egy másik fiút. Ráchel erre azt mondta: Az Úr harcát vívtam nénémmel, és győztem! Elnevezte tehát Naftalinak. Amikor Lea látta, hogy ő nem szül, odaadta a férjének szolgálóját, Zilpát. Amkor az fogant és fiút szült, így szólt: Szerencsére! Elnevezte tehát Gádnak. Másikat is szült Zelfa, s ekkor Lea azt mondta: Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok! Ezért elnevezte Ásernek”. (29,33-30,13)

Elmélkedés a Család évében XXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXIX.



Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme”.



Amikor Izsák feleségül vette Rebekkát, és egy ideig nem született gyermekük, Istenhez fohászkodott mindkét házastárs Rebekka termékenységéért. Isten már akkor jelezte, hogy az anyaméhben harc dúl a magzatok között, és elmondta nekik, hogy nem az agyermek fog előbb megszületni, akit Isten a választott nép közvetlen ősapjának rendelt. Rebekka, ezért merészelte Jákobot csellel a messiási áldáshoz segíteni,hogy ezt az üzenetet biztosítsa. Jákob bátyja haragja elől menekülve az égig érő létra tetején magától Istentől hallotta, hogy életét és küldetését Isten irányítja tetszése szerint. Az ő küldetése az volt, hogy robbanásszerűen kezdje fejlődésnek indítani az Ábrahámnak ígért nagy népet: „Annyi utódod lesz mint a föld porszeme”. Amint megérkezett nagybátyja, Lábán lakhelyére, és találkozott szép lányával, Ráchellel, azonnal beleszeretett. Hamarosan meg is állapodtak Lábánnal, hogy Ráchelt feleségül kapja, amint hét évet leszolgál érte őrizve nagybátyja nyájait. Ennek a szolgálatnak végén már igazságosság alapján kérte jussa beteljesítését: „Add ki nekem a feleségemet, mert betelt már az idő, hadd menjek be hozzá”. (29,21) Boldogan kötötte meg a házassági szerződést, de amint hajnalban fátyol nélkül látta, az idősebb unokahúga lett ténylegesen a felesége. A nagybácsi-após bevallotta, hogy kevésbé szép és kelendő idősebb lányát, Leát akarta előbb férjhez adni. Ezért alkalmazta ezt az akkori szokások kínálta cselt. De azzal vigasztalta vejét, hogy hét éves újabb szolgálat után övé lesz Ráchel is. Jákob „beletörődött tehát abba, amit apósa akart. Letöltötte hét esztendőt, aztán feleségül vette Ráchelt is. Mindketten hozományul kaptak szolgálót: Lea Zilpát, Ráchel pedig Bilhát. „Mivel azonban az Úr látta, hogy Leát megveti, megnyitotta Lea méhét, a húga viszont meddő maradt. Fogant tehát és fiút szült, és elnevezte Rúbennek, mondván: Rám tekintett az Úr megaláztatásomban, most majd szeretni fog engem az uram”. (31-32)

A Szervita rend hét alapítója

Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele szövetségemnek.



2011.02.17. csütörtök



A Szentháromság-Isten képe szerint.



Amikor a teremtéstörténetet tanultuk az egyetemen, minden teremtő ténynél így vezette be a Biblia a következő lépést: Vajjómer Elochim: és szólt Isten. Az ember alkotása előtt viszont így hangzott a bevezetés: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Nagy volt a találgatás, kiknek mondja Isten: alkossunk! Csak angyalok élhettek Istenen kívül, akiknek nincsen teremtő ereje. A teremtés isteni erő, amit nem ruházhat át senkire. Kézenfekvő megoldásnak láttam, hogy a Szentháromság személyei beszélik meg az ember alkotását. Arra azt a választ kaptam, hogy akkor Mózes, akinek Isten beszámolt a Sínai hegyen a világ létrehozásáról, még nem ismerte a nagy titkot, hogy Istenben nem egy személy van, hanem három. Véleményem nem változott: Isten nem részletezte a tényt, de teljes igazságot mondott Mózesnek, aki meghallgatta és le is írta a hallottakat, ha ezt az érdekességet nem is értette meg. Isten az embert a Szentháromság benső szeretet-életének titka szerint teremtette. Ahogyan a három isteni Személy szereti egymást, és ezt azzal mutatja meg, hogy az isteni természetet, más szóval isteni lényeget fenntartás nélkül ajándékozzák egymásnak, a végtelen nagyot adják csorbítatlanul, úgy kell majd az embernek is erre a fenntartás nélküli szeretetre építeni a maga boldogságát. Legyen az ember úgy és annyira boldog, amennyire boldogítja a melléje rendelt társait.Ezért mondja Isten:
„Megteremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok!” (27) Így jött létre az emberi hármasság. Ezért kell vigyázni a család épségére: Ennek a boldogító küldetése az emberi boldogság alapja!

Nicodémiai Szent Julianna vértanú szűz

Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt.



2011.02.16. szerda



Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem



Kölcsönös felelősség



Amikor még a történelem elején járt az emberiség,már akkor megkellett
ismerkedniük a kölcsönös felelősséggel. Az ősszülők is felelősek voltak gyermekeikért, de a két fiú, Káin és Ábel is kellett, hogy érezzék: felelősek vagyunk egymásért. Káinban a sértett gőg munkált, amikor észrevette, hogy Ábel áldozatára szívesen tekint Isten, az övére nem. Elsápadt arca elárulta lelke lázongását. Isten észre vette a lelki egyensúlyvesztést. Azonnal szólt neki: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le fejed? Nemde, hajót cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodjál rajta” (Ter 4,6-7) Minket, papokat, egy egészen különös testvériség köt össze: Jézusnak nemcsak munkatársai, küldöttei vagyunk, de egymásnak testvérei is. Ez a testvériség kiterjed a hívekre is, hiszen így szólítja meg a pap a szentmise résztvevőit: Kedves Testvéreim. Ebből a testvériségből kiemelkedő testvériség származik pap és pap között. Az egyenlő hivatás, azonos felszenteltség ad jogot és kötelességet erre. A hívek nem mernek erre a testvériségre hivatkozva figyelmeztetni, még akkor sem, ha csak az öltözékünkön van valami rendellenesség.

Elmélkedés a Család évében XXXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXVIII.



A csalafinta örömapa.



Amikor aztán utolsó napig letelt a szerződésben közösen elfogadott idő, Jákob „így szólt Lábánhoz: Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!”(21) Jákobnak igaza volt: becsületesen dolgozott menyasszonyáért, hősiesen állta a tiszta hűség próbáját, el kellett jönnie a napnak, amit Isten így jellemzett annak idején Ádám szavaival, amikor a testéből csontból megalkotta Éva testét, lelket lehelt bele, és reggel odavezette őt Ádámhoz: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiból (is) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(Ter 2,23-24) Az egymásra találás, a tiszta és csak a másikat szolgáló boldogító szeretet Isten akarata, tehát nemcsak nem bűn, hanem házastársi kötelesség. Ezt fejezi ki a bemenni hozzá, és csak hozzá, egy testté válni vele és el nem választódni tőle soha senki kedvéért. Ezzel az egybekeléssel a lány már nem szüleihez tartozik, hanem a férjéhez. Az összes lakost meghívta Lábán a menyegzőre. Mindenki boldog volt, csak Jákob nem és Ráchel sem. Ráchel biztosan végigsírta a délutánt és az éjszakát, Jákob pedig hajnali fénynél felébredve látta meg fátyol nélkül, hogy Lea lett a felesége. Dühösen futott Lábánhoz: „Mit tettél velem?” Lábán: A mi vidékünkön nem szokás a fiatalabb lányt férjhez adni. Töltsd ki a hét lakodalmas napot, akkor megkapod Ráchelt, és újabb hét esztendős munkával megveszed Leát.

Elmélkedés a Család évében XXXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXVII.



Jákob célba ér.



A csodálatos istenélmény után Jákob folytatta vándorútját. Elérkezett egy óriási legelőre, amelynek a közepén hatalmas kút állt. Körülötte nagy juhnyájak pihentek itatásra várva. Amikor Jákob köszöntötte a pásztorokat, érdeklődött tőlük, ismerik- e Lábánt. Örömmel hallotta az igent, azt is, hogy jó egészségnek örvend, és két lánya közül a kisebbik éppen apja nyájával közeleg az itatóhoz. „Amikor Jákob meglátta, - mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábáné, anyja testvéréé -, elgördítette a követ, amely a kutat fedte, és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt és hangos sírásra fakadt. Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának. Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, össze-vissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról, így szólt: Te az én csontom és húsom vagy!” (Ter 29,10-14) Egy hónapig volt már Jákob nagybátyja vendége. Nyilván, nem maradhatott a terhükre időtlen időkig. Ez alatt a hónap alatt is segített már a családon azzal, hogy átvette a nyáj legeltetését. Ezt viszont nem fogadhatta el a nagybácsi ingyen. Ezért „azt mondta neki: Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred? Két lány volt neki. A nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták. Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és b bájos külsejű. Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért. Lábán azt felelte: Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!” (15-19) Abban az időben a kérő valóban „vő”-legény, azaz vevő-legény volt. „Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében”. (20) A menyasszony-jelölt is biztos volt Jákob szándékában, mert látta, hogy mekkora áldozatot hoz nap, mint nap őérette: ez a kölcsönös, áldozatos szeretet a boldog házasság biztosítéka: mindez tisztán, szűzen.

Boldog Szász Jordán domonkos rendfőnök

Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem.



2011.02.15. kedd



Átölelni a világ drámáját.



Megrázhatja az emberiség egy részét az egyre szélesebb körben eluralkodó „mélyszegénység”, vagyis a nyomor. Isten az embereket nem szegénységre teremtette, amelyben állandóan központi téma a nélkülözés. Maga Urunk, Jézus sem nyomorra született. Nevelőapjának komoly ipari képzettsége volt. Dolgozott. El tudta tartani családját. Amikor Jézus megszületett Betlehemben, a barlangistállóban, csak addig laktak ott, amíg a betlehemi illetőségű, de máshol élő emberek dolgukat befejezték, végeztek az összeírással. Akkor már volt üres ház. József azonnal bérelt egy ilyet, és rögtön dolgozni kezdett. Jézus nem tette gazdaggá szüleit. De amint elérte a tizenkét éves kort, Szent József mellett ő is dolgozni kezdett. Ez példaadás is volt a keresztények számára. A hagyományos kérés nemzeténél így szólt Istenhez: Se gazdagságot, se nyomort ne adj nekem, hanem csak a megélhetéshez szükségeseket biztosítsd, Uram! Assisi Szent Ferenc is a munkára építette a mozgalmát, majd erre kapott engedélyt III. Ince pápától. Megértette Jézus Krisztust, aki a mennyei Atyára bízta életét és apostolai számára is ezt az életformát szabta ideálnak: „Méltó a munkás a maga bérére”.(Lk 10,7) Ha pedig nem kapja meg az ennivalót a ferences a munkájáért, akkor mehet koldulni. A szegényeken segíteni kell, hogy állapotuk maradjon „tisztes szegénység”, sose koplalás és nyomor! Inkább emelkedjék az életnívó családja és mások javára. A közösség is ezen munkálkodjék. Akiknek pedig anyagi örökségben, vagy tehetségben több adatott, azok lássanak hozzá a világ nyomorának felszámolásához. Ezt a módszert is Jézustól tanuljuk: Semmije sem volt, és elfogadta az Őt követő jómódú asszonyok állandó segítségét. (Lk 8,1-3)

Elmélkedés a Család évében XXXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXVI.



Az égig érő létra.



„Jákob tehát elindult Beersebából és Hárán felé tartott. Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai le és feljárkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Ím, e, én veled leszek és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit mondtam! Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam! Aztán megrémülve azt mondta: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza, és a menny kapuja! Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. Azt a várost pedig elnevezte Bételnek (Isten háza) azelőtt Lizának hívták. Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: Ha velem lesz az Úr és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit fölveszek, s ha visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem”. (Ter 28,10-22) Ilyen kitüntető látomást kapott Jákob választottsága jeléül.

Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök

A pogányok örvendezve magasztalták az Úr igéjét.



2011.02.14. hétfő



Mindenkivel váljunk eggyé!



Urunk, Jézus Krisztus eljövetelének célját Szent Pál ragyogóan megfogalmazta és ránk nézve is követendő például állította egyik levelében: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nm tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”.(Fil 2,5-8) Sokan azon ütköznek meg, hogy ha már keresztre feszítve akart meghalni, hogy így vállalja a nemzetéből való kitaszítottságot, miért engedte meg, hogy két gonosztevő között feszítsék meg. Könnyű a válasz az előbbi apostoli megnyilatkozás ismeretében: mert egy lett közülünk, akik közé emberségük rangján a két gonosztevő is oda tartozik. Amíg mi, most élők, a minket lenéző, kifosztó, sanyargató embereket hihetetlenül nehezen viseljük el, Ő a legfélelmetesebb réteg képviselői közé akart kerülni halálában, mintegy azt jelezve: visszavonhatatlan az elhatározásom. Így is érzékeltetni akarja, hogy küldője, az Atya, mennyire szereti eltévedt gyermekeit, milyen komolyan veszi az ő üdvösségüket: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot”: (Jn 12,44-47) a papjainak is ezt a lelkületet ajánlja. Kezükbe adta a hatalmat, hogy az Ő véres áldozatát naponta, minden kor minden emberének üdvösségére tegyük jelenvalóvá vérontás nélkül, de teljes értékkel. El kell mondanunk az átváltoztatás utolsó szavaiként önmagunk és jelen lévő hűséges híveink figyelmeztetésére: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”

Ricci Szen t Katalin domonkos apáca

Az ember előtt ott az élet és a halál.



2011.02.13. vasárnap



Ami többet ér.



Mindennél többet ér, ha Jézus köztünk van. Akkor mindenünk megvan. Ha pedig nincsen köztünk, akkor nem egy nemzet, de még egy szűk családra való –négy-öt—ember sem ér semmit, mert nem tudnak összetartani. A 2. világháború után nyakunkra ültették Európa és a velük tartó nagyhatalmak ellenségeinket. Fájó szívvel kellett látnunk, hogy többet ártanak nekünk saját polgártársaink, min az ellenségeink. Keserű szájízzel kellett emlegetnem Tompa Mihály. A gólyához c. verséből: „a kidőlt fában őrlő szú lakik, Honfi honfira vádaskodik. Testvér testvért, apát fiú elad. Mégis ne szóljon erről ajakad! Nehogy ki távol sír e nemzeten, Megutálni is kénytelen legyen ” Nem mertem eddig rá gondolni sem: Jézus ennyire nincsen közöttünk Mária országában? Pedig valóban csak ezzel magyarázható, hogy egy nagy múltú nép ölbe tett kezekkel nézze, hogy kótyavetyélték el országa minden javát. Nem hiába imádkozom tehát naponta: Istenem, Atyám, add vissza hitetlenné vált magyar testvéreim hitét! Add vissza népemnek a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalmát és tiszteletét! Add meg a kegyelmet, amit sosem kaptunk meg eddig: hogy magyart a magyarral se belső, se külső ellenség ne tudjon többet összeugrasztani

Elmélkedés a Család évében XXXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXV.



„hogy nemzetekké legyen”



Az öreg Ábrahám lemondott arról, hogy Sáraitól megszülessék az ígéret fia. Ekkor Isten újra megjelent neki, és rendelkezett eredeti szándéka szerint: „Sárait, a feleségedet ne Sárainak hívd, hanem Sárának, mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzeteké legyen, s népek királyai származzanak tőle. Arcra borult erre Ábrahám és nevetett. Istennek pedig azt mondta: Csak Izmael maradjon életben előtted! Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: Nem! Sára a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre”. (Ter 17,15-19)Nos, ez a fiú egy évvel ez után a találkozás után megszületett. Neki is nehezen szült fiúkat Rebekka, a felesége, de Izsák könyörgött, és egyszerre ikreik születtek. Az áldás folytatása Izsák akarata ellenére a kisebbikre, Jákobra szállt. Ismét felesleges volt a nagy akarás, hogy Rebekka besegít Istennek. (vö. Ter 25,23) Izsák is belátta, hogy az ikrek veszekedését Isten előre megmagyarázta, most csak valóra vált az ősi figyelmeztetés. Ézsau jelezte, hogy apja halála után megöli öccsét. Ezért Izsák is, Rebekka is menekülésre késztették fiukat: „Kelj fel, menekülj a testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Légy nála egy kis ideig, amíg lecsendesedik bátyád dühe, elmúlik haragja, és elfelejti, amit ellene elkövettél. Akkor majd elküldök érted, és visszahozlak onnan”. (Ter 27,43-45) „Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, és onnan v égy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének lányai közül! A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy! Adja Ábrahám áldásait neked, és utódodnak, hogy birtokold ezt a földet, amelyen idegenként laktál, s amelyet nagyapádnak megígért!” (Ter 28,1-4)