Összezavarta az Úr az egész föld nyelvét.
2011.02.18. péntek
Minden nap karácsony lehet.
Volt régebben egy kedves dalocska a karácsonyi hangulatról. Ennek refrénje szerint könnyebb jónak lenni, a jót megtenni: „Ilyenkor decemberben” Nosztalgiánk van karácsony hangulata után? Szeretnénk talán, ha minden nap ugyanúgy tennék velünk a jót, mint karácsonykor, ha minden nap olyan udvariasak lennének velünk az emberek, ha folyton áldott, vagy boldog karácsonyt kívánnának nekünk? Amit állandósult karácsonynak nevezünk, az nem elérhetetlen. Sőt! Egyenesen kívánatos, hiszen az nem egyéb, mint Istenatyánk alapvető parancsa: Tedd állandóan a jót, azt a jót, amivel mások számára boldogságot szerzel. Isten minden embernek azt a parancsot adta, hogy legyen boldog. Boldog viszont csak az lehet, aki állandóan önzetlenül szolgálni tudja mások boldogságát. Vagyis úgy él, hogy abból mások boldogsága biztosítva van. Belátom, erre csak Jézus Krisztus képes maradéktalanul. Mert ehhez egész életünkben mindenünket, önmagunkat kellene odaadnunk. Testét és Vérét adja ételül, italul. Az Ő embersége egyébként mérhetetlenül több és jobb, mint a miénk, és mégis összekötötte a teste és vére megalkotásakor az istenségével, a végtelen erővel. A szentáldozásban együtt kapjuk a kettőt. Ő így tud állandóan minden embert boldogító jótetteket végbevinni. Nem ugyanazt tudja a mindennapi szentáldozásban kifejteni bennünk, hogy mi is képesek lehetnénk sugározni ugyanezt a hatást. De fokozni lehet teljesítőképességünket, ha mindennap buzgón áldozunk. Minden nap minden katolikus. Ezért kellene értelmesen mindent megtenni, hogy naponta növekedjék a visszatérők száma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése