Nagyböjt 3 hete szombat

Nagyböjt 3 hete szombat

Oz 6, 1-6; Lk 18, 9-14

„Azoknak, akik elbizakodottak”

Az emberek ritkán látnak a nagy szavakat hangoztatók homloka mögé. Nehéz eldönteni bizonyos súlyos körülmények között, hogy igaz-e, amit állítanak, egyesek vagy hazudnak? Ilyenkor jó, hogy akad olyan általános szabály, ami kisegíti a döntésre kényszerülő, de tanácstalan embert. Aki tudja, hogy az igazság és a szeretet egy lelkületnek a jellemzői, azt is tudomásul kell, hogy vegye: a hazugság a gyűlölettel ugyanígy egy akolba tartozik. Ha tehát döntenem kell, elfogadjam-e valakinek az ígéretét, megbízhatok-e szavai őszinteségében vagy nem, figyelnem kell állásfoglalása másik jellemzőjére: ha a szándéka általános jó akaratról, ellenfele megítélésében önzetlenségről tanúskodik, akkor az objektív szeretetről és annak párjáról, az igazságról kapunk bizonyságot. Joggal feltételezhetjük, hogy igazat beszél, megbízhatunk benne. Ha azonban általános gyűlölettől hemzseg a beszéde, főleg, ha ellenfelét oktalanul vádolja, sőt állandóan ócsárolja, akkor a gyűlölet beszél belőle, és gátlástalanul hazudik. Jézus a ma felolvasott példabeszédében szintén erre tanít minket. A farizeusok úgy beszéltek önmagukról, mint akik kifogástalanul gyakorolják vallásukat. A zsidó közmeggyőződés, pedig a vámosokat és az adószedőket közönséges, nyilvános bűnösöknek könyvelte el. Jézus arra hívja fel figyelmünket, hogy az a perdöntő, hogyan vélekedik róluk a felséges Isten. Mindkét csoportból felmegy egy-egy képviselő a zsidók templomába. A farizeus öntudatosan előremegy, kihúzza magát, és belekezd öndicséretébe: „Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből”. (Lk 18, 11-12) Hallgatva őt, mire gondolunk: Igaz-e, vagy hazudik? Látszólag igaz: nem rabol, nem tör házasságot, kétszer böjtöl, megadja a tizedet a templomnak, a levitáknak. Viszont rosszul imádkozik, mert nem a végtelenül jó Istent dicsőíti, hanem önimádó, - lenézi a vámost, mert mások is ezt teszik,- támadja Jézust, mert nem feltétlen bámulója a farizeusi hagyományoknak, -és féktelenül gőgös, mint a sátán. A vámostól mit hallunk? Miután alázattal letérdel a templom puszta kövére, alázattal mellét veri, és csak ennyit rebeg el az ajka: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (13) Ő maga mondja őszintén, hogy bűnös. Akkor könnyű dolgunk van, nekünk csak helyben kell hagynunk saját ítéletét. Vagy mégsem? Jézus szava a döntő: „Mondom nektek, ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják”. (14) Bárkiről vagy bármiről van kétségünk, átmenetileg döntsünk a bevezetésben ajánlott mód szerint. A végső döntéssel, pedig várjuk meg Isten ítéletét.

Nagyböjt 3 hét péntek

Nagyböjt 3 hét péntek

Oz 14, 2-10; Mk 12, 28b-34

„Melyik a legelső az összes parancs közül?”

A zsidó írástudó végighallgatta Jézus vitáját a szadduceusokkal. Ez a csoportosulás az akkori zsidóság szabadelvű pártja volt. Isten létét elfogadták ugyan, de az életre gyakorolt hatását lényegében semmisnek tekintették. Tanításuk szerint ugyanis nincs túlvilági élet. Sem, a mennyország sem a pokol nem létezik, tehát nincsen örökre szóló jutalmazás a földi élet jótetteiért, nem kell félni a rossz, sőt gonosz tettek miatt sem. Mivel Jézus az ellenkezőjét tanította, megpróbálták egy mondvacsinált problémával lejáratni tekintélyét. Mózes egyik törvényét akarták nevetségessé tenni. A törvény szerint, ha egy férj meghal utód nélkül, a testvérének feleségül kell vennie az özvegyet, biztosítania kell egy utódot a testvérének. Kiagyalt példájuk szerint egy asszony hétszer maradt özvegy hét testvér után. A másvilágon melyiknek lesz felesége, - kérdezték. Szerintük az lehet a válasz, hogy nincs is másvilág. Jézus megmagyarázta nekik: van másvilág, de ott házasélet nincs. A vita után jött a törvénytudó kérdése: A rengeteg parancs közül melyik a legelső, a legfontosabb, amitől függ a többi parancs, azaz törvény érvénye is. Jézus idézi a MTörv 6, 4-5 versét: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat”. (Mk 12, 29-31) Hozzátehetjük a Szentírás szellemében, hogy tulajdonképpen nincs is más parancsra szükség. Aki ezeket a parancsokat megtartja, eleget tesz minden erkölcsi követelménynek. Aki viszont ezt a kettő t nem fogadja el erkölcsi élete alapjának, annak erkölcsi élete nem sokat ér, örökké tartó boldogságra nem számíthat. De azt is kijelenthetjük, hogy földi élete is nélkülözi az igazi emberi alapot. Tapasztaljuk ugyanis, hogy a parlamentek tonnaszámra gyártják a paragrafusokat, az erkölcsi válság, pedig mindenütt mély szakadékba hull. Istenhit nélkül minden rend bizonytalan. Ha nincs örök törvényhozó és számon kérő, az emberi tényezők: törvényhozás és ítélkezés igen nehezen képzelhető hibátlannak. „Hit nélkül, pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt, keresőket”. (Zsid 11, 6) Egészen pontosan: Isten létét és legfőbb uraságát az emberi értelem kegyelem nélkül is ki tudja kutatni. Értelmünk legfontosabb feladata ezzel tisztába jönni. Aki ezt elmulasztja, önmaga ellen is vétkezik, mert megfosztja magát a legfőbb jótól, az üdvösségtől, illetőleg egyelőre annak reményétől. Ha viszont Isten kegyelmével eljut az ember a hithez, vagyis elfogadja Isten, kinyilatkoztatott igazságait, igyekszik megtartani parancsait, akkor Istenben nemcsak hinni és remélni tud, hanem Őt mindenek felett szeretni kezdi, mint a legfőbb jót, és az embereket is meg tanulja szeretni, javukat akarni, ha magukért nem is, legalább Isten kedvéért. Szent Páltól megtanuljuk azt is, hogy miért szól a legfőbb parancs a szeretetről: A túlvilágon a hit átalakul látássá, a remény birtoklássá, a szeretet, pedig ugyanaz marad örökké. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet”(1Kor 13, 13)

Nagyböjt 3 hete csütörtök

Nagyböjt 3 hete csütörtök

Jer 7, 23-28; Lk 11, 14-23

„Egyszer Jézus kiűzött egy ördögöt, amely néma volt”

Jézus az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Az ördögök rettenetesen gyűlölték őt, mint ahogy ma is iszonyúan gyűlölik. Az angyalok teremtése után ugyanis azonnal próbatételnek vetette alá őket Isten, mert tiszta szellemek voltak, nem volt szükség arra, hogy évtizedekig spekuláljanak, mint az emberek, hogy hová akarnak kerülni: a mennyországba vagy a pokolba. Nekik elég volt néhány perc a megfontolt örök döntésre. A próba egyetlen kérdés eldöntéséből állt: Az Istent imádni kell, mert végtelen nagyúr. De Isten Második Személye a történelem során személyi fönsége alá felveszi az emberi természetet is, összeköti örökre az isteni természettel, és istensége miatt emberségét is imádni kell. Vállaljátok? Az agyalok kilenc kara azonnal gondolkodni kezdett. Egy részük Mihály arkangyallal élükön azonnal döntött: Igen, vállaljuk. A másik rész viszont nem értjük, miért, gőggel felelt: az angyal sokkal nagyobb és előkelőbb teremtmény, mint az ember. Ha a Második Isteni Személy teremtmény természetét veszi fel, miért nem a legnagyobb angyalét. Emberként nem imádjuk! „Ekkor nagy harc támadt az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak is hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították”. (Jel 12, 7-9) Mondhatnánk, nagy kár, hogy Szent János majd jó hetven évvel később látta mindezt és írta meg okulásunkra: „Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!” (12) Ott volt az említett eseménynél a néma ördög kiűzője, maga Jézus. Az ördög engedelmeskedett neki, mert Isten, és azonnal megszűnt hatalma a megszállt ember felett. Azonnal beszélni is kezdett a szerencsésen meggyógyult. De a néma ördög mobiltelefon nélkül is azonnal segítséget kért. Néhány társa felingerelt pár ugratható embert, akik jó partnerként most a már megtestesült Fiúistent szerették volna megleckéztetni: Ez a Jézus „az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket”. (Lk 11, 15) Jézus pillanatok alatt elnémítja esztelen vádlóit: „Ha a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fönn az ő országa?” (18) Aztán hivatkozik arra is az Úr, hogy apostolai, akiket a zsidó népből válogatott, mind megkapták tőle az ördögűző hatalmat. „De ha én Belzebub hatalmával űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa”. (19-20) a sátánnak számos kedveltjét tartják számon a mai világban. De vannak olyanok is bőven, akik nem sátánimádók ugyan, de áll rájuk Jézus mondása: „Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem tudjátok hallgatni az igéimet. Ti az ördögatyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta, és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugságnak atyja”(Jn 8,43-44)Tisztességes magyar nem lehet ördögpárti. Kerüljétek a hazugokat!

Nagyböjt 3 hete szerda

Nagyböjt 3 hete szerda

MTörv 4, 1. 5-9; Mt 5, 17-19

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat”

Amikor Jézus élt és tanított, akadtak ellenfelei, akik részben féltékenyek voltak sikereire, részben talán megérezték, hogy az addigi vallásosság óriási változáson megy keresztül, és ők, a régi rend emberei háttérbe szorulnak, ezért megvádolták az Urat, hogy visszavonja a törvényt és a próféták tanítását, megváltoztatja. Ezért szögezi le a hegyibeszédben: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. Jézus ezzel a nyilatkozatával az ószövetségi Szentírást isteni kinyilatkoztatásnak ismerte el. Megnyugtatta hallgatóit, hogy amit a kezükben tartanak és Isten üzeneteként a templomban meg a zsinagógákban szombatonként, felolvasnak, az nem emberek koholmánya, hanem mennyei üzenet. Nem emberi bölcsesség, krónikások lelkesült vitézi éneke, nem egyszerű emberi regék, hanem igazságok: Embereken keresztül küldött túlvilági felvilágosítások. Jézus nem részletezi, hogy amit Mózes saját kora előtti hosszú-hosszú időszakról leírt, azok a tények emberi ajkakon át jutottak-e el hozzá, vagy Isten a kétszer negyven nap és negyven éjjel maga mondott-e és mutatott meg neki mindent a Sínai hegyen. Arról sem nyilatkozik, hogy utána hogyan vigyázott a Szentlélek a leírt szövegre. A később keletkezett könyvekről se mondja, hogy valóban Izajásnak vagy Mikeásnak hívták a szerzőjüket. Arról tanúskodik az Úr, hogy ami az Ószövetségben írva van, az megváltoztathatatlan, mert Isten így küldte nekünk. Ezt a tanítását összegezi: „Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában”. (19) Jézus az ószövetségi kinyilatkoztatást beteljesítő saját tanítást sem írja le. Tudtommal sem Máténak, sem Jánosnak nem adott parancsot, hogy evangéliumot, azaz életrajzot és tanítás-gyűjteményt írjanak az Újszövetség könyveiként. Arra adott parancsot, hogy menjenek el az egész világra, és tanítsák minden embernek az evangéliumot, meg tanúsítsák személyes tapasztalatuk alapján, amit láttak és hallottak tőle, róla. De azért nyilvánvalóan akarta, hogy rögzítsék írásba is emlékeiket. Igaz ugyanis a közmondás: „Verba volant, scripta manent”. (A szavak elröpülnek, a leírtak megmaradnak). Persze tudnunk kell azt is, hogy kezdettől fogva akadtak, később, pedig gomba módra szaporodtak olyan emberek, akik az írott Igét is eltorzították. A katolikus Egyház története tanúsítja, hogy rengeteg féle eretnekséggel szemben kellett tisztázni az igazságot, megvédeni a rontásokkal szemben. A XIX. században, pedig eljutottak odáig, hogy magukat szentírástudósoknak nevező egyének ki merték jelenteni: Mindaz, ami csodaként szerepel az evangéliumokban, vagy annak köszönhető, hogy Jézus már akkor tökéletesen ismerte a kozmikus erőket és alkalmazta is gyógyításra; vagy ha nem, akkor hazugság az egész. Azóta pedig sokan dühödten, mások higgadtnak tűnő kritikával mentek neki a Szentírásnak. Nem túlzás, amit valaki így fogalmazott meg: A Biblia minden lapját megkérdőjelezték már, kivéve a címlapot. Az egész Bibliára merem mondani, amit Lejeune egyetemi tanár mondott az ember teremtéséről: „Amit a Biblia erről ír, a legmodernebb tudomány színe előtt is igaznak bizonyul”

Nagyböjt 3 hete kedd

Nagyböjt 3 hete kedd

Dán 3, 25. 34-43; Mt 18, 21-35

„Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének”

Az Isten országa az igazság és a szeretet szellemisége, a sátán országa, pedig a hazugságé és a gyűlöleté. Aki itt a földön igazat beszél, szavai megfelelnek a valóságnak, és a tetteit mindig önzetlenül mások boldogságáért viszi végbe, az az üdvösség útján jár és üdvözül. Aki viszont hazudik és gyűlölködik, az a pokol útján halad az örök kárhozat felé. Korunkban – sajnos -, ez utóbbi magatartás nagyon elharapózott. Gyakori a sértés, egyre ritkább a bocsánatkérés és a megbocsátás.A példabeszédben szereplő király nagyon türelmes, de egyszer elszámoltatja adósait. Eléje kerül egy szolga, aki tízezer talentummal tartozik neki. Fizetni nem tud. Irgalomért könyörög. Meg is kapja, pedig az adóssága hihetetlenül nagy: 303. 000 kg arany vagy ezüst. A felmentett szolga érthetően nagyon boldog. A király is boldog, mert ekkora jót cselekedett a boldogság embere urától távozóban találkozik egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki.Előbb szóval, majd tettlegesen is követeli a mintegy száz Ft-os adósságot. Nem vár, börtönbe veti a társát. A többi szolga döbbenten figyeli az eseményeket. El is újságolják a királynak. Ő felháborodik ekkora gonoszság hallatán. Visszahívja a hálátlan alakot, visszavon minden jótéteményt, börtönbe toloncoltatja kegyetlen szolgáját, és bünteti a családját is. Jézus az adósság összegével azt érzékelteti, hogy a király maga a fölséges Isten. Az istenellenes bűnök emberi eszközökkel leróhatatlan adósságot halmoznak fel. Isten ezt elengedi egy kérő szóra, mert végtelenül irgalmas. De ugyanezt várja el tőlünk is, amikor bennünket ér anyagi vagy erkölcsi kár. Aki tartozik, annak fizetnie kell. Ezt követeli az igazságosság.Most az egész világ szörnyű csapdába esett. Anyagi tartozásait igen sok egyén nem tudja törleszteni. A kölcsönzők nem nagyon fognak várni. Egyre több család szegényedik el. Könnyen kilakoltathatják saját házukból vagy lakásukból. Segíteni a nagyon gazdagok tudnának, de amikor véleményüket kérték a szegények ügyéről, kivétel nélkül hallgattak. Még abban is vonatkozik rájuk a példabeszéd, hogy átütemezni sem nagyon akarják az adósságokat. Pedig bármilyen anyagi adósság, amivel embernek tartoznak, eltörpül az Isten ellenes vétkek lelki adóssága mellett. Jó lesz elgondolkodni, ha valaki Isten ítéletét akarja egykor elhárítani. Az anyagi adósság mellett nagyon gyűlik a hazugsággal és gyűlölettel okozott lelki kár. Iszonyú sok a veszekedés. Hazánkban milliók acsarkodnak egymással engesztelhetetlenül. Vannak, akik gyáripari szinten hazudnak, rágalmaznak becsületes embereket saját maguk érdekében. Gazemberségüket másra kenik. Megtévesztenek, gyűlöletbe kergetnek akár milliókat is. Ne feledje senki: Isten mindent pontosan ismer, legkésőbb az utolsó ítéleten mindent feltár az egész világ előtt, és „irgalom nélküli ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten”. (Jak 2, 13)

Nagyböjt 3 hete hétfő

Nagyböjt 3 hete hétfő

2Kir 5, 1-15a; Lk 4, 24-30

„Egy próféta sem kedves a saját hazájában”

Jézus Názáretben nevelkedett. A Gondviselés úgy rendezte Dávid király leszármazottainak sorsát, hogy mind Szűz Mária, mind Szent József családja elköltözzék Betlehemből. Ez a kis város ugyanis nagyon közel fekszik Jeruzsálemhez, ahol Heródes király székelt négy évtizeden át, mint a római császár királyi rangú helytartója. Ezt a fajilag és vallásilag is nagyon elkülönült kis népet, a zsidót, nem volt könnyű kormányozni. Kihagyni nem lett volna értelmes a hódításból, amikor Szíriát és Egyiptomot meghódították a rómaiak, mert akkor a Földközi tenger köré kialakított birodalom gyűrűje megszakadt volna a Szentföld területén. Úgy döntött a Birodalom vezetése, hogy olyan embert nevez ki oda helytartónak, aki ezt a zsidó népet jól ismeri, rokonuk is, hiszen a zsidók ősapja, Jákob, másik nevén Izrael és Heródes ősapja, Ézsau, közismertebb nevén Edom, ikertestvérek, Ábrahám fiának, Izsáknak gyerekei. Az edomiták nem bocsátják meg soha Jákobnak, hogy elvette Ézsau elől az elsőszülöttségi kiváltságokat, azt a nagy áldást is, hogy ő lehessen a világ Messiásának ősapja. A két nép tehát nem bírja ki egymást. Az edomita Heródes jól féken fogja tartani a zsidó tartományt. A római politika vezetőjének tökéletesen igaza volt. Heródes Rómához nagyon hűséges maradt mindhalálig. Azért kapott királyi rangot helytartóként, hogy folyamatosan biztosnak érezze uralmát. A többi római helytartó ugyanis, akár prokonzulként, akár propraeterként kapta kinevezését, a hatalma négy évre szólt. Heródes ismerte a zsidók reménykedését, hogy várták a Messiást, aki legyőzi a zsidók ellenségeit, a rómaiakat, elzavarja Heródest, és a Római Birodalom helyén zsidó világbirodalmat szervez. Azt is tudta Heródes, hogy Dávid királynak, az ezer évvel korábban élt nagy zsidó királynak a leszármazottja lesz a Messiás Király. Akár Jeruzsálemben laktak a Dávid-rokonok, akár Betlehemben, ki voltak téve Heródes áskálódásának. Ezért döntött úgy a család két közeli ága, hogy bérbe adják betlehemi földjeiket, és elköltöznek az északi tartományba, Galileába, a jelentéktelen Názáretbe. Mivel földjeik Betlehemben maradtak, József iparos lett. A földekkel kapcsolatos adóbevallásra viszont a helyszínre kellett menniük mindkettőjüknek. Ez is a Gondviselés műve volt, jól időzítve a mit sem sejtő császár eszét, hogy a kis Jézus Betlehemben szülessék meg, ahogyan hatszáz évvel korábban Mikeás prófétával az Úr megüzente. A napkeleti bölcsek látogatása felkavarta Heródes gyanúját, hogy veszélybe került a királysága. Nem volt ideje töprengeni, ezért kérdezett rá a születési jövendölésre. Amikor pedig nem sikerült becsapnia a bölcseket, akkor adta ki a rendelkezést, hogy biztos, ami biztos, irtsanak ki a katonák minden két évesnél fiatalabb kisfiút. Jézus azonban a Gondviselés szárnya alatt akkor már egy másik tartományban, Egyiptomban rejtőzködött. Heródes halála után, pedig angyal hívta vissza a Szentcsaládot Izrael földjére, mert azon kellett élnie, működnie mesteremberként, majd híres rabbiként, végül Megváltóként. Nemcsak Heródes csapódott be, de a balga názáretiek is, meg a zsidó vallási és nemzeti vezetők is kivétel nélkül: a Názáret Jézus mindent pontosan vitt végbe, amit gondviselő Atyja elrendelt. Így lehetett méltó Fia az Atyának, és igazi Megváltója az egész világnak. Tanuljunk életéből!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a hit- és erkölcstan oktatásról

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a hit- és erkölcstan oktatásról

Alábbiakban közöljük a hit- és erkölcstan oktatásról szóló körlevelet, amely március 3-án, vasárnap minden szentmisén felolvasnak.

 
Főtisztelendő Paptestvérek, kedves Szülők, Hitoktatók, kedves Testvérek!

2013 szeptemberétől, tekintettel a megváltozott állami törvényekre, új helyzet alakul ki az iskolai hitoktatás terén. A bevezetésre kerülő erkölcstanoktatással egyidejűleg lehetőség nyílik arra, hogy a „hit- és erkölcstan” nevű tantárgy választásával, melyet az előbbi helyett kötelezően választható tárgyként jelöl meg a törvény, órarendi kereten belül részesüljenek a fiatalok megfelelő felekezeti hitoktatásban. Az új tantárgy ez év szeptemberében az általános iskolák első és ötödik évfolyamában kerül bevezetésre. A többi évfolyam tanulói felmenő rendszerben kapcsolódnak majd be, egyelőre azonban a többi osztályokban az eddigi módon kell jelentkezni és az eddigieknek megfelelően folyik a hitoktatás.

Felhívjuk a lelkipásztorokat, hogy élve ezzel az új lehetőséggel, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minél többen kapcsolódjanak be plébániájuk területén az iskolai hitoktatásba a hit- és erkölcstan nevű tantárgy választásával. Tegyék ezt annak tudatában, hogy a katekézis irányítója és „kiváltságos helye” továbbra is a plébánia marad, hiszen „a plébánia a legjelentősebb hely, ahol formálódik és megnyilvánul a keresztény közösség”.

Püspöki Konferenciánk az előző hetekben hivatalosan értesített minden állami és önkormányzati általános iskolát arról, hogy a Katolikus Egyház az adott intézményben kész a hit- és erkölcstan oktatásának a megszervezésére. Kérjük azonban a plébános urakat is, hogy keressék fel személyesen vagy megbízottjuk útján a plébánia területén lévő oktatási intézmények vezetőit, és jelezzék a Katolikus Egyház részéről a készséget az iskolai hitoktatás új módjának megindítására. Plébániájukon tekintsék át, hogy milyen módon tudnak megfelelő számú hitoktatót, illetve hittanárt a feladatra javasolni. Ha nem tudnak elegendő hitoktatót, illetve hittanárt ajánlani az egyházmegyei hatóságnak, aki a megbízást kiadja, haladéktalanul jelezzék a helyzetet a hitoktatási felügyelőségnek vagy az egyházmegyei hivatalnak, hogy időben lehessen központilag gondoskodni a megfelelő személyek megbízásáról. Bátorítsák a szülőket, hogy éljenek a lehetőséggel, és kérjék mielőbb a katolikus hit- és erkölcstant gyermekeik számára, akik szeptemberben kezdik az 1. vagy 5. osztályt.

Kedves Szülők! Isten rátok bízta gyermekeitek nevelését. Őszintén kívánjátok, hogy boldogok legyenek. Ehhez pedig nemcsak a fizikai jólét, nemcsak a tudományok és művészetek ismerete és a sport szeretete tartozik hozzá, hanem – és főként – az is, hogy megtalálják helyüket a világban és Istennel minél szorosabb kapcsolatba kerüljenek. Ennek egyik eszköze az iskolai hitoktatás. Ne felejtsük el azonban, hogy egyedül az iskolai hittanra való beíratás még nem elegendő a teljes vallásos neveléshez. Szükség van a családban végzett közös imádságra. Fontos, hogy lehetőleg közösen vegyen részt a család a vasárnapi szentmisén és a gyermekek időben felkészüljenek az első gyónásra, az elsőáldozásra és a bérmálásra is. A Szentlélek segítségét kérjük mindnyájatok számára, hogy a hitoktatás új lehetősége valóban a katolikus nevelés és a keresztény élet megújulására szolgáljon.



Budapest, 2013. február 19., a Hit évében

Nagyböjt 3. vasárnap

Nagyböjt 3. vasárnap

Kiv 3,1-8a. 13-15;1Kor 10,1-6.10-12; Lk 13,1-9

„Aki Van, az küldött engem hozzátok”

Jézus Krisztus születése előtt ezerkétszázötven évvel egy nyolcvan éves ember vezette maga után apósának juhnyáját a Sínai félsziget homoktengerében. A juhok viszonylag kevéske fűvel megelégszenek, de az esők hiánya miatt a sivatagi homokban satnya a fű, ha egyáltalán zöldül valahol. Ezért a pásztornak néha komoly gondot okoz, hol tudja legeltetni, főként pedig hol tudja megitatni állatait. Zöld füvet kutató tekintete hirtelen megakad egy égő, de el nem égő vadrózsabokor különös látványán. A vékonyka ágak nagy lánggal lobogtak. Ez a rettenetes hőségben nem volt ritka jelenség. Az öreg pásztor érdeklődését az keltette fel, hogy a bokor ég és nem hamvad el pillanatok alatt. Nem pásztornak született, a fáraó lánya örökbe fogadta, és negyven éves koráig az egyiptomi iskolákat mind elvégezte. Benne élt a tudományos kíváncsiság. „Odamegyek és megnézem ezt a különleges látványt: miért nem ég el a csipkebokor?” (3) Amikor már közel jutott hozzá, hangot hallott a bokor felől: „Mózes, Mózes! –Itt vagyok, felelte. Erre Isten így szólt: Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld. Aztán így folytatta: Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni”. (4-6)
Mózes jól tudta, hogy ő nem a fáraó lányának a fia, hanem egy zsidó családé. A fáraó népet irtó parancsárra be kellett volna dobni a Nílus folyóba. Édesanyja azonban gyékénykosárkába helyezte és a nád közé tetette gyermekét, oda, ahol a fáraó lánya fürödni szokott. Észrevette a kicsit és fiává fogadta, de szoptató anyaként az édesanyával neveltette. Tőle hallotta, hogy ősapjuknak Isten hét-nyolcszáz évvel korábban megjelent.„Erre Isten így folytatta: Láttam nyomorúságát Egyiptomban élő népemnek, és hallottam panaszát a munkafelügyelők miatt. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam. Az egyiptomiak hatalmából… Én vagyok az, aki vagyok” (7-8) Őseitek voltak, aztán meghaltak. Én nem voltam, nem leszek, én az időn kívül élek, örökké vagyok. Ezért „így beszélj hozzájuk: Aki Van, az küldött engem hozzátok”.(14) Kétezer éve az, aki van öröktől fogva, elküldte hozzánk egyszülött Fiát, aki istenségében egyenlő az Atyával és a Szentlélekkel. Megváltotta az összes embert a sátán hatalmából. Minket, magyarokat is. Ezer éve kiválasztott Jézus, hogy Édesanyjának népe legyünk. Azóta Ő a mi Királynőnk, vagy, ahogy az óta népünk szólítja. Nagyasszonyunk. Jézus ránk bízta az európai kereszténység védelmét. Ő, Aki Van, el nem múlik, most engem és a többi papját figyelmeztet: Látom, hogy ebben a küldetésben nagyon megroppant az én szeretett népem. Sokan el is feledtek vagy megtagadtak engem. De én felfogom ügyeteket, és kiszabadítalak titeket a pénz és a hatalmaskodás uralma alól. Én, nem vezetlek ki országotokból, amit én adtam nektek ezeregyszáz éve, amit én tartottam fenn, ezután is a tietek lesz. Csak bennem és Édesanyámban bízzatok, csak Istennek szolgáljatok!