Nagyböjt 3. vasárnap
Kiv 3,1-8a. 13-15;1Kor 10,1-6.10-12; Lk 13,1-9
„Aki Van, az küldött engem hozzátok”
Jézus Krisztus születése előtt ezerkétszázötven évvel egy nyolcvan éves ember vezette maga után apósának juhnyáját a Sínai félsziget homoktengerében. A juhok viszonylag kevéske fűvel megelégszenek, de az esők hiánya miatt a sivatagi homokban satnya a fű, ha egyáltalán zöldül valahol. Ezért a pásztornak néha komoly gondot okoz, hol tudja legeltetni, főként pedig hol tudja megitatni állatait. Zöld füvet kutató tekintete hirtelen megakad egy égő, de el nem égő vadrózsabokor különös látványán. A vékonyka ágak nagy lánggal lobogtak. Ez a rettenetes hőségben nem volt ritka jelenség. Az öreg pásztor érdeklődését az keltette fel, hogy a bokor ég és nem hamvad el pillanatok alatt. Nem pásztornak született, a fáraó lánya örökbe fogadta, és negyven éves koráig az egyiptomi iskolákat mind elvégezte. Benne élt a tudományos kíváncsiság. „Odamegyek és megnézem ezt a különleges látványt: miért nem ég el a csipkebokor?” (3) Amikor már közel jutott hozzá, hangot hallott a bokor felől: „Mózes, Mózes! –Itt vagyok, felelte. Erre Isten így szólt: Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld. Aztán így folytatta: Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni”. (4-6)
Mózes jól tudta, hogy ő nem a fáraó lányának a fia, hanem egy zsidó családé. A fáraó népet irtó parancsárra be kellett volna dobni a Nílus folyóba. Édesanyja azonban gyékénykosárkába helyezte és a nád közé tetette gyermekét, oda, ahol a fáraó lánya fürödni szokott. Észrevette a kicsit és fiává fogadta, de szoptató anyaként az édesanyával neveltette. Tőle hallotta, hogy ősapjuknak Isten hét-nyolcszáz évvel korábban megjelent.„Erre Isten így folytatta: Láttam nyomorúságát Egyiptomban élő népemnek, és hallottam panaszát a munkafelügyelők miatt. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam. Az egyiptomiak hatalmából… Én vagyok az, aki vagyok” (7-8) Őseitek voltak, aztán meghaltak. Én nem voltam, nem leszek, én az időn kívül élek, örökké vagyok. Ezért „így beszélj hozzájuk: Aki Van, az küldött engem hozzátok”.(14) Kétezer éve az, aki van öröktől fogva, elküldte hozzánk egyszülött Fiát, aki istenségében egyenlő az Atyával és a Szentlélekkel. Megváltotta az összes embert a sátán hatalmából. Minket, magyarokat is. Ezer éve kiválasztott Jézus, hogy Édesanyjának népe legyünk. Azóta Ő a mi Királynőnk, vagy, ahogy az óta népünk szólítja. Nagyasszonyunk. Jézus ránk bízta az európai kereszténység védelmét. Ő, Aki Van, el nem múlik, most engem és a többi papját figyelmeztet: Látom, hogy ebben a küldetésben nagyon megroppant az én szeretett népem. Sokan el is feledtek vagy megtagadtak engem. De én felfogom ügyeteket, és kiszabadítalak titeket a pénz és a hatalmaskodás uralma alól. Én, nem vezetlek ki országotokból, amit én adtam nektek ezeregyszáz éve, amit én tartottam fenn, ezután is a tietek lesz. Csak bennem és Édesanyámban bízzatok, csak Istennek szolgáljatok!
Kiv 3,1-8a. 13-15;1Kor 10,1-6.10-12; Lk 13,1-9
„Aki Van, az küldött engem hozzátok”
Jézus Krisztus születése előtt ezerkétszázötven évvel egy nyolcvan éves ember vezette maga után apósának juhnyáját a Sínai félsziget homoktengerében. A juhok viszonylag kevéske fűvel megelégszenek, de az esők hiánya miatt a sivatagi homokban satnya a fű, ha egyáltalán zöldül valahol. Ezért a pásztornak néha komoly gondot okoz, hol tudja legeltetni, főként pedig hol tudja megitatni állatait. Zöld füvet kutató tekintete hirtelen megakad egy égő, de el nem égő vadrózsabokor különös látványán. A vékonyka ágak nagy lánggal lobogtak. Ez a rettenetes hőségben nem volt ritka jelenség. Az öreg pásztor érdeklődését az keltette fel, hogy a bokor ég és nem hamvad el pillanatok alatt. Nem pásztornak született, a fáraó lánya örökbe fogadta, és negyven éves koráig az egyiptomi iskolákat mind elvégezte. Benne élt a tudományos kíváncsiság. „Odamegyek és megnézem ezt a különleges látványt: miért nem ég el a csipkebokor?” (3) Amikor már közel jutott hozzá, hangot hallott a bokor felől: „Mózes, Mózes! –Itt vagyok, felelte. Erre Isten így szólt: Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld. Aztán így folytatta: Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni”. (4-6)
Mózes jól tudta, hogy ő nem a fáraó lányának a fia, hanem egy zsidó családé. A fáraó népet irtó parancsárra be kellett volna dobni a Nílus folyóba. Édesanyja azonban gyékénykosárkába helyezte és a nád közé tetette gyermekét, oda, ahol a fáraó lánya fürödni szokott. Észrevette a kicsit és fiává fogadta, de szoptató anyaként az édesanyával neveltette. Tőle hallotta, hogy ősapjuknak Isten hét-nyolcszáz évvel korábban megjelent.„Erre Isten így folytatta: Láttam nyomorúságát Egyiptomban élő népemnek, és hallottam panaszát a munkafelügyelők miatt. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam. Az egyiptomiak hatalmából… Én vagyok az, aki vagyok” (7-8) Őseitek voltak, aztán meghaltak. Én nem voltam, nem leszek, én az időn kívül élek, örökké vagyok. Ezért „így beszélj hozzájuk: Aki Van, az küldött engem hozzátok”.(14) Kétezer éve az, aki van öröktől fogva, elküldte hozzánk egyszülött Fiát, aki istenségében egyenlő az Atyával és a Szentlélekkel. Megváltotta az összes embert a sátán hatalmából. Minket, magyarokat is. Ezer éve kiválasztott Jézus, hogy Édesanyjának népe legyünk. Azóta Ő a mi Királynőnk, vagy, ahogy az óta népünk szólítja. Nagyasszonyunk. Jézus ránk bízta az európai kereszténység védelmét. Ő, Aki Van, el nem múlik, most engem és a többi papját figyelmeztet: Látom, hogy ebben a küldetésben nagyon megroppant az én szeretett népem. Sokan el is feledtek vagy megtagadtak engem. De én felfogom ügyeteket, és kiszabadítalak titeket a pénz és a hatalmaskodás uralma alól. Én, nem vezetlek ki országotokból, amit én adtam nektek ezeregyszáz éve, amit én tartottam fenn, ezután is a tietek lesz. Csak bennem és Édesanyámban bízzatok, csak Istennek szolgáljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése