Évközi 19. hét Péntek

Évközi 19. hét Péntek

Józs 24,1-13;Mt 19,3-12

„El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?”

Ha Urunk, Jézus Krisztus most élne látható módon, a földön, és az emberek kérdéseket tehetnének fel neki, ez a kérdés bizonyosan szerepelne a listán. Nem vitás, hogy Urunk ma is ugyanazt a választ adná, mint kétezer éve: Nem szabad. Kivételes esetként ma is megismételné a paráznaságot. Jézus a Teremtőre hivatkozik: „Nem olvastátok, hogy aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket? (Ter1.27) Aztán így folytatta: Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. (Ter 2,24) így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza”. (Mt 19,4-6) Jézus Atyjával teljes összhangban gondolkodik. Nem is tehet mást, hiszen azért jött a földre, hogy rendbe hozza azt, amit az emberek. Elrontottak. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Mivel Istennek nincs emberi arca, csak a három isteni Személy benső életére gondolhatott ezzel a kijelentéssel. Más szavakkal: a teremtendő ember legyen ugyanúgy boldog, mint a három isteni Személy. Az Ő boldogságuk abban áll, hogy az isteni természetet, a végtelen értelmet és akaratot az Atya a Fiúnak adja csorbítatlanul, a Fiú visszaadja Atyjának, ugyanígy ketten ajándékozzák a Szentléleknek, Ő pedig az első kettőnek adja vissza. Isten saját boldogságát ajándékozza a látható világ csúcsára teremtett embernek.Ugyanaz a boldogság legyen az emberek élete alapja is, mint Isten benső, szentháromságos életéé: A férfiból legyen férj, visszavonhatatlanul adja oda önmagát testének és lelkének minden értékével családja (előbb csak a felesége majd közös gyermekeik) boldogítására A lány menjen férjhez, adja szépségét, báját, kedvességét, (előbb csak a férjének, majd tőle fogant gyermekeinek) boldogítására életfogytiglan, sőt az örökkévalóság tartamára is, hiszen „a szeretet nem szűnik meg soha”.(1Kor 13,8) A házasélet szerelmének gyümölcse legyenek a gyerekek, akikben újra szülik közös értékeiket, és teremtőtársai Lesznek Istennek: amikor ők adják gyermekeik testét, abban a pillanatban teremti Isten a gyermek lelkét: így lesz emberré. A kérdésre csak egy normális válasz adható: nem szabad elválni a házastársaknak. Mert ha elválnak, saját maguk, házastársuk és gyermekeik boldogságát tépik szét. A módszer pedig önző, az önzés a boldogító szeretet megcsúfolása, keresztény embernél szóba sem jöhet, hogy a férfi válhat nyakló nélkül, az asszonynak pedig semmi szava nincs. A modern élet szabadságjogainak túlhajtása elveti Isten törvényét, és úgy fogalmaz: válni kell, hogy boldogok lehessünk. Magyarországon a Wekerle-kormány hozta törvénybe. Jót tett? A válással nincs megoldva semmi, legkevésbé a férjek sorsa, de a feleség és a gyerekek dolga is kétes. Egyetlen célja van: legyen egy olyan liberális fórum, ahol azt mondják: el vagytok választva.

Boldogságos Szűz Mária

Mit tudunk a Boldogságos Szűz Mária földi életének utolsó szakaszáról?

Az evangélium, amelyet Szent János apostol írt, nagyon személyes élményt örökít meg a Golgotáról: „Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: Asszony, nézd, a fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád! Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,25-27) Az evangéliumok többet nem mondanak, viszont az Apostolok cselekedetei című könyv, amelyet Szent Lukács evangélista írt, ad némi tájékozódást a Szűzanyáról is. A földről távozó Jézus csak az apostoloknak ad utasításokat, a többi eseményt, mint mi lesz a zsidók várakozásával, ellenségeiknek megfegyelmezésével, a várva várt messiási birodalommal, nem tárgyalja újra. Isten már Ábrahámnak megmondta, hogy őt és akik vele tartanak azokat is megáldja. „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Ez annyira fontos, hogy apostolait azonnali hatállyal a világba küldi: „Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét. Tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában sőt egészen a föld végső határáig. Aztán, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől” (ApCsel 1,8-9) Jézus a küldetését be fejezi, és megkezdeti az apostolokkal a folytatást, amelyben Édesanyja sorsa is el van rejtve. A hagyományok szerint János apostol Efezusba költözött. Nyilván magával vitte Jézus Édesanyját, akit az Úr végrendeletében rábízott. Az Egyház hagyománya szerint Mária mindannyiunk Édesanyja lett. Földi élete végső napját úgy őrizte meg a keleti egyház hagyománya, hogy halálakor az összegyűlt az apostolok kollégiuma tanúja volt azonnali föltámadásának és a mennybe fölvételének. Ez azonban jámbor elképzelés, hiszen a század közepén Heródes már megölette karddal Jakab apostolt. A keleti Egyház az egyházatyák korát a VIII. század közepéig számítja, (a nyugati Egyház 604-ig, Nagy Szent Gergely pápa haláláig), Damaszkuszi Szent János mint utolsó keleti egyházatya a Szűzanya mennybevételének szentelt ünnepet nagy fénnyel megülte a hívekkel együtt.Ezt az ünnepet népünk megkeresztelése során átvette és augusztus 15-ét nemcsak Mária megdicsőülésének ünnepeként tartotta számon. A hagyomány szerint István fejedelem Mária mennybevételének felmagasztalásának ünnepén koronáztatta meg magát 1000-ben a II. Szilveszter pápától kapott egyházias formában készült szent koronával. Ez a szent korona Magyarország jelképe lett. Szent István haláltusája csodálatos felajánlással ért véget: A Mennyek és az egész világ Királynőjének végrendeletileg felajánlotta a tulajdonát képező hazát az előkelőket, a harcosokat, az egyszerű embereket, mindent. Szűzanya a felajánlást Gézának már előre közölve elfogadta és Szent István halálával örökre érvényessé tette. Illő tudomásul vennie ezt mindenkinek.

Nagyboldogasszony ünnepe

Nagyboldogasszony ünnepe

Jel 11,19a; 12,1-6a; 1Kor 15,20-26; Lk 1,39-56

Anyaszentegyházunk kezdettől vallotta, az egyházatyák beszédeikben tanították, hogy Urunk, Jézus Krisztus Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária földi életének befejeztével követte Szent Fiát testével együtt a mennyei boldogságba, ott Isten a mennyország és a világmindenség királynőjévé koronázta. Ezt a boldogító tanítást 1950. november 1-én XII. Pius pápa dogmaként, minden katolikust kötelező hittételként hirdette ki. Boldogan ünnepeljük mai ünnepét mi, magyar katolikusok hívőként is, de őseink örökségeként magyar öntudattal is, hiszen Szent István királyunk óta Mennybevitt Királynőnként tisztelte Őt népünk. Üdvözítőnk a feltámadását követő negyvenedik napon saját isteni erejével emelkedett fel az Olajfák hegyéről a mennyei dicsőségbe. Édesanyja ugyanoda fia isteni ereje által vétetett fel. Hangsúlyozni kell, hogy az Üdvözítő halála minden embernek, nekünk is megszerezte a jogot a mennyországhoz, de oda ténylegesen bejutni mindig kegyelem marad Máriának is, nekünk is. Ez a kegyelem betetézi azt a sok kegyelmet, amelyet a Szent Szűz istenanyai hivatásához kapott, de az Isten Országának hűséges szolgálatáért járó érdemeket neki is jutalomként adta az igazságos Isten. Isten Országa az igazság és szeretet szellemisége. Ezt hirdette Jézus nyilvános működése kezdetétől haláláig a sátán hazugságával és gyűlöletével megrontott embereknek, először a zsidóknak, aztán minden nemzetnek. Az igazság terén kiemelhetjük Mária érdemeit: Az angyaltól megtudja, hogy Ő kegyelemmel teljes, foganja az Isten Fiát a Szentlélektől, Ő lesz „Dávid Fia”, örökös uralkodó (Lk 1,28-33), Ő váltja meg népét bűneitől (Mt 1,21) Mária mindezt elfogadja, mint igazságot és egyben anyai hivatást. Később a Fiáról vagy Fiától hallottakat jól megjegyzi és el-elgondolkodott róluk. Azt az igazságot is elfogadja, hogy anyai érdemeinél többre becsüli Fia. Ezeket az igazságokat szívébe zárja, mint a legokosabb és leghűségesebb tanítvány. A szeretet-szolgálat terén sok az érdeme, amelyeket Jézus mellett szerzett harminc éven át. Magából kiindulva adja át ezt a lelkületet Fia apostolainak a kánai menyegzőn:„Tegyétek meg, amit mond” (Jn 2,5) Jézust a kereszthaláltól nem tudja megmenteni, de szívvel-lélekkel mellette marad vértelen vértanúként. Magára veszi az emberiség minden gondját, amikor Fia János alakjában rábízza őket, és szolgálja az emberiség üdvét a világ végéig. (Jn 19,26,27) Érthető, hogy Isten jutalmul mérhetetlen boldogságot és a mindenség Királynője címet ad neki. Hét évszázad múlva Fia megmutatta neki, hogy az Európa közepén letelepedett, néppé szövetkező hét törzs fejedelme, Géza, aggódik nemzete jövője miatt. Isten most akarja megajándékozni egy fiúval. Ezt a fiút szemelte ki a Gondviselés arra, hogy az európai kereszténység védője legyen egy ezredév során. Édesanyám, menj el, mondd el ezt neki! Egyúttal vigasztald meg, hogy ez a születendő fiúcska majd nagy királyként hozzám vezeti népét, Te pedig oltalmadba veszed őket mindörökre. Ez a kis ország a Te országod lesz. A születendő király haldokolva végrendeletében adja majd neked. Ekkor kapta meg Magyarország Királynéja, vagy ősi magyarsággal: Magyarok Nagyasszonya címet is.

Évközi 19 hét szerda

Évközi 19 hét szerda

MTörv 34, 1-12; Mt 18, 15-20

„Ha a testvéred vétkezik ellened”

Családban, baráti körben, egyházközségben vagy munkahelyen is megtörténhet, hogy vita hevében, megbántja valaki a másikat. Ez baj, a folytatás könnyen harag lesz. Orvosolni kell testvéri megértéssel, szeretettel a szeretetlenséget vagy igazságtalanságot. Jézus nagyon jól ismeri az embereket, fontosnak tartja a kíméletes helyreigazítást. Nem szabad hagyni a kisebb bajt naggyá, netán üdvösséget veszélyeztető haraggá, gyűlöletté válni. Jézus tanácsa: Először négyszemközt kell próbálkozni az ügy tisztázásával. Ebben az esetben könnyebb lehet a megbánás, bocsánatkérés, hiszen nem került nyilvánosságra az ügy. Ha ez a kísérlet nem jár sikerrel, akkor kell egy vagy két tanú jelenlétében újra próbálkozni. Így már kicsit nehezebb a megalázkodás, de előtérbe kerül az a gondolat, hogy az el nem intézett problémák előbb vagy utóbb, legkésőbb az ítéleten nyilvánossá válnak, tehát jobb békésen helyreállítani a testvéri békét. Ha ez a próbálkozás is sikertelen, akkor kell az egész testvéri közösség elé tárni a problémát. Amennyiben ez sem indítja a vétkest megbánásra, akkor kerülhet a nyilvános bűnösök közé: Legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő”. (17) Jézus itt említi először az apostolokra és utódaikra szálló óriási hatalmat, a bűnbocsátás nagy ajándékát, amit majd húsvét este fog ténylegesen átadni az Úr, amikor már a bűnök bocsánatát engesztelő szenvedésével Atyjától kiérdemelte. A gyóntatószék magányában és titkosságában a lehető legegyszerűbb elrendezni bűneink bocsánatát. Ez viszont nem mentesít a bocsánatkérés vagy esetleges kárrendezés alól. Jézus harmadik üzenete csodálatos, esküvel megerősített ígéret: „Bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük”. (19-20) Jézus mennybemenetele előtt ígérte: „És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”. (Mt 28, 20) Azt tapasztalom, hogy a keresztények nagy része ezt nem veszi komolyan, a hitetleneket nem zavarja Jézus ígérete. Pedig a keresztények számára óriási erőforrás lehetne munkában, veszélyben, betegségben, halálunk előtti időben,amikor a családot gondok gyötrik, amikor kezd meghűlni a hitvesi szeretet és eluralkodik a veszekedés. Mennyire jó lenne tudatosan átérezni természeti csapások, még inkább emberi gonoszságok elharapózása, generációk, nemzetek, országok tudatos tönkretétele idején: Jézus velünk van a világ végéig! „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Jézus velünk van! Segíteni csak akkor tud, ha mi hiszünk Neki. Ha a kereszténységet hamarosan senki sem ismeri, akkor nem Jézus tűnik el a világból, hanem az a társadalom tűnik el, amely durván visszautasítja Jézust.

A napba öltözött asszony

A napba öltözött asszony.

Az Egyháznak és hazánknak egyaránt nagy ünnepe a Boldogságos Szűz testben történt mennybevétele. Egyházunk benne látja igazolva az üdvösség reményét. Nemcsak az Istenember dicsőül meg, amikor az égbe emelkedik feltámadása után a negyvenedik napon, és foglalja el trónját az Atya jobbján, hanem édesanyja is, amikor földi élete végén fölveszi őt Szent Fia testestől - lelkestől a mennyei boldogságba. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.”(Mt 16,24) Mária fölvette a keresztet, a Megváltó nemes társa volt egész életében, ezért ez lett a jutalma. Ezt készíti elő Isten ősevangéliuma: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékos és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.”(Ter 3,15). Megerősíti a Jelenések könyve a nagy látomásban: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején, pedig tizenkét csillagból álló korona.”(Jel 12,1) Az Ősevangélium és ez a jel csodálatos összhangban van: az ellenség odaáll a szülőanya elé, hogy elnyelje a szülöttet, vagyis meghazudtolja Isten szavát, és ő győzzön. Isten végtelen ereje megmenti a magzatot és az édesanyát is. Mindkettő győz, az átmenetileg hatalmas sátánon. Van reménye az Egyháznak is, hiszen Mária az Egyház anyja, védi gyermekeit. Ünnepelhetünk! Ez az ünnep, egy magyar ünnep is. Szent István a mennybevitt Szűzanyát választja tisztelete tárgyául, rábízva magát és országát, templomokat emel neki, országos búcsút tart kezdettől fogva tiszteletére Székesfehérvárott, és élete végén végrendeletileg neki adja hazáját.„Ha vele szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk.”(Róm 8,17)

Évközi 19 hét kedd

Évközi 19 hét kedd

MTörv 31, 1-8; Mt 18, 1-5. 10. 12-14

„Ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába”

Jézus komolyan vette küldetését. Mindenben ragaszkodott mennyei Atyja akaratához. Harminc éves koráig nem beszélt arról, hogy Ő a Messiás, az Isten egyszülött Fia, egylényegű az Atyával, és emberi természetét egyesítette az isteni természettel, a láthatatlan Isten képmás és az emberalakunkat is magára vette. Atyja ezért a megalázkodásért adta neki a Jézus nevet, amelynek hallatára minden térd meghajol a mennyben, a földön és az alvilágban (Fil 2). Amikor tanítványokat válogatott, az egyszerű nép tanulatlan fiait hívta maga mellé. Közülük tizenkettőt főtanítványnak, apostolnak nevezett. Minden hatalmat megadott nekik az evangélium hirdetésére, a betegek gyógyítására. Amikor az első apostoli körútról visszatértek és örömmel újságolták, hogy Jézus nevének említésére a gonosz lelkek eltávoztak a megszállt emberekből. Jézus akkor figyelmeztette őket, ne ennek örüljetek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva mennyországban. Ezért nagyon meglepődött az Úr, hogy apostolai arról vitatkoznak, ki a legnagyobb közülük. Odahívott és közéjük állított egy kisfiút, és ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” (3-4) Ezután még megtoldja az ártatlan kisgyerekek dicséretét, amikor önmagával azonosítja őket. Igaz, ezt nem a mennyek országával kapcsolja össze, hanem a földre vonatkoztatja ígéretét, de mindenképpen óriási ígéret:„És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be”. (5) a teremtéstörténetig visz vissza bennünket ezzel a kitüntetéssel. Ott Isten azt mondja: „Növekedjetek, szaporodjatok és töltsétek be a földet”. (Ter 1, 28) Aki tehát gyermeket vállal a családba, Jézust fogadja be. Nyilván azért is hangsúlyozta Jézus ezt az ígéretet, hogy a társadalmi viszonyainkra ráderítse a mennyország fényét.„a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”(Jn 16, 33) Jézus nevében befogadott gyerekeket úgy kell nevelni, hogy az legyen a legnagyobb büszkeségük, hogy ők Jézust képviselik a földön. Nekünk is szánhatta Jézus a figyelmeztetést, hiszen a gyerekek megrontása szörnyű bűne korunknak.Jézus jajt kiált az ártatlan gyerekek megrontói ellen. Nemzetünk ereje nemcsak abban rejlik, ha a szülők vállalják Isten ajándékát, a bőséges gyermekáldást, hanem abban is, hogy gyermekükben meglátják Jézust is.

Évközi 19. hét Hétfő

Évközi 19. hét Hétfő

MTörv 10,12-22; Mt 17,21-26

„A ti Mesteretek nem fizet templomadót?”

A jeruzsálemi templomot nemcsak fel kellett építeni óriási anyagi ráfordítással, hanem fenn is kellett tartani és működtetni is kellett. Ez a feladat részint a hívekre, részint a közhatalomra szállt. Jézus születése idején Nagy Heródes negyven éven át tataroztatta magát a kis templomot, és a hatalmas templomteret, a többi szent célt szolgáló épülettel együtt. A zsidó hatóságok Jézusban vándorprédikátort láttak csupán, ezért kérdezték meg Pétert, hogy vajon fizet-e templomadót? Jézus, mint Isten Fia, mentesült ugyan a templomadó kötelezettsége alól, de megfizette a fél-fél sékelt magáért és Péterért is, hogy az isteni létét nem ismerő adószedők meg ne botránkozzanak. Mi, keresztények a sztatér megszerzésének a módjából sokat megértünk: a hal szájában találta Péter, ahogy Jézus előre elmondta. A hal görög neve: ΙΧΘΥΣ (Ichthüsz), Betűit, szókezdő betűknek nézve ezt olvassa ki a keresztény hívő: I(esus), Ch(ristus), Th(eu) (H) Ü(josz) Sz(ótér) = Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Nemcsak a templomadót, hanem minden emberi adósságot megfizet. Azt is meg lehet fontolni, hogy ezt a „halat” Jézus, miért Péterrel emelteti ki a tengerből. Így mutat rá, hogy a kegyelmek közvetítését Péterre, az Egyházra bízta. Segítenünk kell Jézus Egyházát szellemiekkel és anyagiakkal is, ahogyan erőnkből telik.

Évközi 19 vasárnap

Évközi 19 vasárnap

Bölcs 18. 69; Zsid 11, 1-2. 8-19; Lk 12, 32-48

„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot”

Urunk, Jézus Krisztus tizenkét éves kora óta szorgalmasan dolgozott mindaddig, amíg be nem töltötte harmincadik életévét. Jó példát adott az embereknek, hogy mindenkinek dolgoznia kell, és úgy kell biztosítania mindennapi kenyerét. Harminc évesen a kenyérkereső iparos munkát abbahagyta, mert el kellett kezdenie az evangélium hirdetését. Élete minden napját az Istenatya akarata szerint töltötte el. Küldetése munkás formájának betöltése után vállalta a rövid tanító időt, majd az iszonyú szenvedést is Atyja akarata szerint. Mindnyájunknak példát adott arról, hogy kell a magunk életét egy felsőbb akaratnak, a fölséges Istenatya velünk kapcsolatos élettervének megfelelően teljesíteni. Ezért kell naponta imával kérnünk, mutassa meg nekünk, mi az akarata, és azt tudjuk telesíteni. Mindezt a hittel kell keresnünk, elfogadnunk. Az evangélium arra ösztönöz minket, hogy ne féljünk ettől az életfelfogástól, mert Atyánk adja nekünk az országát, az akaratának megismerését és jóakaratú teljesítését. Isten országa az igazság és szeretet megvalósítása. Az igazsággal megismerem Isten akaratát, a szeretettel megvalósítom. Mindenképpen arra kell törekednem, hogy ezért ne követeljek földi viszonzást. Hagyjam, hogy Isten gyűjtse össze nékem jótetteimet, és a mennyországban, mérje ki a nekem járó jutalmat, a mennyei boldogság intenzitását. Ez az Isten beteljesült országa, ami örökké tart, vagyis nem változik, nem devalválódik, nem szűnik meg soha. Halljuk meg ma: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot”. Azt a földi országot, amelyben lakni és dolgozni lehet, hogy az igazság tanításával és a szeretet állandó, önzetlen árasztásával olyan földi közös életet hozhassunk létre, amelyben élni jó. A Bölcsesség könyvének ma olvasott részletében a zsidók megmeneküléséről hallunk, arról, hogy Isten a rabszolgaság után a boldog szabadságot adott nekik. A Zsidókhoz írt levél részlete arról tanúskodik, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára engedelmességével hogyan alapozza meg a zsidók honfoglalását. Őseink hét törzse milyen kis nép volt Ázsia és Kelet-Európa óriási sztyeppéin. Az Atya ide irányított bennünket egy hatalmas, zárt hegykoszorú ölelésébe. Nekünk szólt a nagy germán, szláv, majd a mérhetetlen nyugati új népek tengerében szétnéző magyaroknak: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot” Szent István megkapta Jézus Édesanyját Nagyasszonyunknak, megteremtette az igazság és szeretet alapján a keresztény Magyarországot. Sok vészben megőrzött minket. „Ne félj, te kisded nyáj! Megnövellek! Maradj hű hozzám, Isten nevében élj.