Évközi 19 vasárnap
Bölcs 18. 69; Zsid 11, 1-2. 8-19; Lk 12, 32-48
„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot”
Urunk, Jézus Krisztus tizenkét éves kora óta szorgalmasan dolgozott mindaddig, amíg be nem töltötte harmincadik életévét. Jó példát adott az embereknek, hogy mindenkinek dolgoznia kell, és úgy kell biztosítania mindennapi kenyerét. Harminc évesen a kenyérkereső iparos munkát abbahagyta, mert el kellett kezdenie az evangélium hirdetését. Élete minden napját az Istenatya akarata szerint töltötte el. Küldetése munkás formájának betöltése után vállalta a rövid tanító időt, majd az iszonyú szenvedést is Atyja akarata szerint. Mindnyájunknak példát adott arról, hogy kell a magunk életét egy felsőbb akaratnak, a fölséges Istenatya velünk kapcsolatos élettervének megfelelően teljesíteni. Ezért kell naponta imával kérnünk, mutassa meg nekünk, mi az akarata, és azt tudjuk telesíteni. Mindezt a hittel kell keresnünk, elfogadnunk. Az evangélium arra ösztönöz minket, hogy ne féljünk ettől az életfelfogástól, mert Atyánk adja nekünk az országát, az akaratának megismerését és jóakaratú teljesítését. Isten országa az igazság és szeretet megvalósítása. Az igazsággal megismerem Isten akaratát, a szeretettel megvalósítom. Mindenképpen arra kell törekednem, hogy ezért ne követeljek földi viszonzást. Hagyjam, hogy Isten gyűjtse össze nékem jótetteimet, és a mennyországban, mérje ki a nekem járó jutalmat, a mennyei boldogság intenzitását. Ez az Isten beteljesült országa, ami örökké tart, vagyis nem változik, nem devalválódik, nem szűnik meg soha. Halljuk meg ma: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot”. Azt a földi országot, amelyben lakni és dolgozni lehet, hogy az igazság tanításával és a szeretet állandó, önzetlen árasztásával olyan földi közös életet hozhassunk létre, amelyben élni jó. A Bölcsesség könyvének ma olvasott részletében a zsidók megmeneküléséről hallunk, arról, hogy Isten a rabszolgaság után a boldog szabadságot adott nekik. A Zsidókhoz írt levél részlete arról tanúskodik, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára engedelmességével hogyan alapozza meg a zsidók honfoglalását. Őseink hét törzse milyen kis nép volt Ázsia és Kelet-Európa óriási sztyeppéin. Az Atya ide irányított bennünket egy hatalmas, zárt hegykoszorú ölelésébe. Nekünk szólt a nagy germán, szláv, majd a mérhetetlen nyugati új népek tengerében szétnéző magyaroknak: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot” Szent István megkapta Jézus Édesanyját Nagyasszonyunknak, megteremtette az igazság és szeretet alapján a keresztény Magyarországot. Sok vészben megőrzött minket. „Ne félj, te kisded nyáj! Megnövellek! Maradj hű hozzám, Isten nevében élj.
Bölcs 18. 69; Zsid 11, 1-2. 8-19; Lk 12, 32-48
„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot”
Urunk, Jézus Krisztus tizenkét éves kora óta szorgalmasan dolgozott mindaddig, amíg be nem töltötte harmincadik életévét. Jó példát adott az embereknek, hogy mindenkinek dolgoznia kell, és úgy kell biztosítania mindennapi kenyerét. Harminc évesen a kenyérkereső iparos munkát abbahagyta, mert el kellett kezdenie az evangélium hirdetését. Élete minden napját az Istenatya akarata szerint töltötte el. Küldetése munkás formájának betöltése után vállalta a rövid tanító időt, majd az iszonyú szenvedést is Atyja akarata szerint. Mindnyájunknak példát adott arról, hogy kell a magunk életét egy felsőbb akaratnak, a fölséges Istenatya velünk kapcsolatos élettervének megfelelően teljesíteni. Ezért kell naponta imával kérnünk, mutassa meg nekünk, mi az akarata, és azt tudjuk telesíteni. Mindezt a hittel kell keresnünk, elfogadnunk. Az evangélium arra ösztönöz minket, hogy ne féljünk ettől az életfelfogástól, mert Atyánk adja nekünk az országát, az akaratának megismerését és jóakaratú teljesítését. Isten országa az igazság és szeretet megvalósítása. Az igazsággal megismerem Isten akaratát, a szeretettel megvalósítom. Mindenképpen arra kell törekednem, hogy ezért ne követeljek földi viszonzást. Hagyjam, hogy Isten gyűjtse össze nékem jótetteimet, és a mennyországban, mérje ki a nekem járó jutalmat, a mennyei boldogság intenzitását. Ez az Isten beteljesült országa, ami örökké tart, vagyis nem változik, nem devalválódik, nem szűnik meg soha. Halljuk meg ma: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot”. Azt a földi országot, amelyben lakni és dolgozni lehet, hogy az igazság tanításával és a szeretet állandó, önzetlen árasztásával olyan földi közös életet hozhassunk létre, amelyben élni jó. A Bölcsesség könyvének ma olvasott részletében a zsidók megmeneküléséről hallunk, arról, hogy Isten a rabszolgaság után a boldog szabadságot adott nekik. A Zsidókhoz írt levél részlete arról tanúskodik, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára engedelmességével hogyan alapozza meg a zsidók honfoglalását. Őseink hét törzse milyen kis nép volt Ázsia és Kelet-Európa óriási sztyeppéin. Az Atya ide irányított bennünket egy hatalmas, zárt hegykoszorú ölelésébe. Nekünk szólt a nagy germán, szláv, majd a mérhetetlen nyugati új népek tengerében szétnéző magyaroknak: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot” Szent István megkapta Jézus Édesanyját Nagyasszonyunknak, megteremtette az igazság és szeretet alapján a keresztény Magyarországot. Sok vészben megőrzött minket. „Ne félj, te kisded nyáj! Megnövellek! Maradj hű hozzám, Isten nevében élj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése