A napba öltözött asszony.
Az Egyháznak és hazánknak egyaránt nagy ünnepe a Boldogságos Szűz testben történt mennybevétele. Egyházunk benne látja igazolva az üdvösség reményét. Nemcsak az Istenember dicsőül meg, amikor az égbe emelkedik feltámadása után a negyvenedik napon, és foglalja el trónját az Atya jobbján, hanem édesanyja is, amikor földi élete végén fölveszi őt Szent Fia testestől - lelkestől a mennyei boldogságba. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.”(Mt 16,24) Mária fölvette a keresztet, a Megváltó nemes társa volt egész életében, ezért ez lett a jutalma. Ezt készíti elő Isten ősevangéliuma: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékos és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.”(Ter 3,15). Megerősíti a Jelenések könyve a nagy látomásban: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején, pedig tizenkét csillagból álló korona.”(Jel 12,1) Az Ősevangélium és ez a jel csodálatos összhangban van: az ellenség odaáll a szülőanya elé, hogy elnyelje a szülöttet, vagyis meghazudtolja Isten szavát, és ő győzzön. Isten végtelen ereje megmenti a magzatot és az édesanyát is. Mindkettő győz, az átmenetileg hatalmas sátánon. Van reménye az Egyháznak is, hiszen Mária az Egyház anyja, védi gyermekeit. Ünnepelhetünk! Ez az ünnep, egy magyar ünnep is. Szent István a mennybevitt Szűzanyát választja tisztelete tárgyául, rábízva magát és országát, templomokat emel neki, országos búcsút tart kezdettől fogva tiszteletére Székesfehérvárott, és élete végén végrendeletileg neki adja hazáját.„Ha vele szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk.”(Róm 8,17)
Az Egyháznak és hazánknak egyaránt nagy ünnepe a Boldogságos Szűz testben történt mennybevétele. Egyházunk benne látja igazolva az üdvösség reményét. Nemcsak az Istenember dicsőül meg, amikor az égbe emelkedik feltámadása után a negyvenedik napon, és foglalja el trónját az Atya jobbján, hanem édesanyja is, amikor földi élete végén fölveszi őt Szent Fia testestől - lelkestől a mennyei boldogságba. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.”(Mt 16,24) Mária fölvette a keresztet, a Megváltó nemes társa volt egész életében, ezért ez lett a jutalma. Ezt készíti elő Isten ősevangéliuma: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékos és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.”(Ter 3,15). Megerősíti a Jelenések könyve a nagy látomásban: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején, pedig tizenkét csillagból álló korona.”(Jel 12,1) Az Ősevangélium és ez a jel csodálatos összhangban van: az ellenség odaáll a szülőanya elé, hogy elnyelje a szülöttet, vagyis meghazudtolja Isten szavát, és ő győzzön. Isten végtelen ereje megmenti a magzatot és az édesanyát is. Mindkettő győz, az átmenetileg hatalmas sátánon. Van reménye az Egyháznak is, hiszen Mária az Egyház anyja, védi gyermekeit. Ünnepelhetünk! Ez az ünnep, egy magyar ünnep is. Szent István a mennybevitt Szűzanyát választja tisztelete tárgyául, rábízva magát és országát, templomokat emel neki, országos búcsút tart kezdettől fogva tiszteletére Székesfehérvárott, és élete végén végrendeletileg neki adja hazáját.„Ha vele szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk.”(Róm 8,17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése