Nagyböjt 5. hét csütörtök

Nagyböjt 5. hét csütörtök

Jézus szava: igazság és élet. Aki következetesen kitart Isten szavának hallgatásában és megtartásában, az egyre mélyebben és világosabban felismeri az abban rejlő igazságot, megszabadul a bűntől és annak legsúlyosabb következményétől, a haláltól. Üdvösségünk horgonya Isten örök szava. A Zsidókhoz írt levél mondatával kezdjük a mai szentmisét.

Az én Atyám az, aki megdicsőít engem – mondja Jézus a mai evangéliumban. De vajon a mi életünk megdicsőíti-e Jézust? Vallásos életünk és elkötelezettségünk legfőbb célja a magunk üdvössége. Azért imádkozunk, azért bánjuk meg és ismerjük be bűneinket a szentgyónásban, hogy az üdvösségre jussunk. Az üdvösség és az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz, amikor szentáldozáshoz járulunk. De emellett ne feledkezzünk el arról, hogy hitből fakadó cselekedeteink egyúttal az Atyát dicsőítik. Minden jócselekedetünk, amit a szegényeknek, a rászorulónak, az elesetteknek teszünk, Isten dicsőségéről tanúskodik. A mi dicsőítésünk nem teszi nagyobbá Istent, de valóban lelkünk üdvösségünkre szolgál.

Isten szövetséget kötött Ábrahámmal és a tőle származó néppel. Krisztusban új szövetséget kötött az egész emberiséggel. Bibliai szóhasználattal Ábrahám innen alulról való, Krisztus felülről, az Atyától jött hozzánk. Mint minden szövetség, a Krisztusban kötött új szövetség is szeretetet és hűséget feltételez.

 

Nagyböjt 5. hét szerda

Nagyböjt 5. hét szerda

 

Az ószövetségi csodálatos esemény, a három ifjú megszabadulása a tüzes kemencéből, egy még csodálatosabb újszövetség előképe: mindazok, akik hisznek Krisztusban, megszabadulnak a bűn pusztító tüzétől. Ezt maga Jézus jelentette ki. A hit, az ő szavának figyelmes és kitartó hallgatásából származik. Jézus szava hordozza az igazságot, melytől megvilágosítva szabadulhatunk meg a bűntől.

Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy kiszabadítson minket a bűn szolgaságából. Szabadságra hív meg bennünket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme adja meg nekünk, általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn, vagy az önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen Ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.

Mindnyájan szabadságra vágyunk, de mi a szabadság? Az, hogy bármit megtehetünk, vagy inkább az, hogy szabad döntésből hűségesek vagyunk Isten igéjéhez? A tüzes kemencébe vetett három ifjú még élete kockáztatásával is hűséges maradt Istenhez. A lángok között a bilincsek leoldódtak, és a tüzes kemencében szabadon jártak-keltek.

Nagyböjt 5. hét kedd

Nagyböjt 5. hét kedd

Aki nem hisz a megfeszített Krisztusban és nem adja meg magát neki, az nem nyerheti el az üdvösséget. Az ember a kereszt áldott jelében nyerte el a megváltást. A szent kereszt nem jelkép, hanem a legnagyobb valóság: a Keresztből születik a keresztény élet, a Megfeszített ad életet a kereszténynek, és a megkeresztelt hívő csak az Úr keresztjéhez tapadva és kínszenvedése végtelen érdemeiben bízva, nyerheti el az üdvösséget

A mennyei Atya elküldte Jézust, aki mindig azt hirdeti és teszi, amit rábízott az Atya. Természetes, hogy az Atya tetszését találja ebben az engedelmességben, amint ezt az emberek előtt is nyilvánvalóan kifejezi, amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordán folyó vizében. Mi akkor válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé, ha életünkre úgy tekintünk, mint amit Isten követségében kell leélnünk. Azt kell megmutatnunk az embereknek, hogy a Lélek segítségével végrehajtható az Atya terve a világban. Azt kell hirdetnünk, hogy a megváltó Krisztus minden ember számára elhozta a bűntől való szabadulás lehetőségét. Arról kell tanúságot tennünk, hogy Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó irgalma és szeretete, Isten nem elítélni, hanem üdvözíteni akar minket.

„Én fölülről vagyok, ti e világból vagytok” – halljuk a mai evangéliumban. A hétköznapi élet tettei és döntései sokszor megerősítenek bennünket abban, hogy be vagyunk zárkózva földi vágyaink és terveink szűk körébe. Istennek mindnyájunkkal nagyszerű terve van, de hajlandók vagyunk-e tudomást venni róla? Jézus azért jött, hogy az istengyermekség távlatait nyissa meg előttünk. „Mindenkor azt teszem, ami kedves Atyámnak.” – mondta küldetéséről.