Nagyböjt 5. hét kedd
Aki nem
hisz a megfeszített Krisztusban és nem adja meg magát neki, az nem nyerheti el
az üdvösséget. Az ember a kereszt áldott jelében nyerte el a megváltást. A
szent kereszt nem jelkép, hanem a legnagyobb valóság: a Keresztből születik a
keresztény élet, a Megfeszített ad életet a kereszténynek, és a megkeresztelt
hívő csak az Úr keresztjéhez tapadva és kínszenvedése végtelen érdemeiben
bízva, nyerheti el az üdvösséget
A mennyei
Atya elküldte Jézust, aki mindig azt hirdeti és teszi, amit rábízott az Atya.
Természetes, hogy az Atya tetszését találja ebben az engedelmességben, amint
ezt az emberek előtt is nyilvánvalóan kifejezi, amikor Jézus megkeresztelkedik
a Jordán folyó vizében. Mi akkor válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé,
ha életünkre úgy tekintünk, mint amit Isten követségében kell leélnünk. Azt
kell megmutatnunk az embereknek, hogy a Lélek segítségével végrehajtható az
Atya terve a világban. Azt kell hirdetnünk, hogy a megváltó Krisztus minden
ember számára elhozta a bűntől való szabadulás lehetőségét. Arról kell
tanúságot tennünk, hogy Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az
Atya minden ember felé kiáradó irgalma és szeretete, Isten nem elítélni, hanem
üdvözíteni akar minket.
„Én
fölülről vagyok, ti e világból vagytok” – halljuk a mai evangéliumban. A
hétköznapi élet tettei és döntései sokszor megerősítenek bennünket abban, hogy
be vagyunk zárkózva földi vágyaink és terveink szűk körébe. Istennek
mindnyájunkkal nagyszerű terve van, de hajlandók vagyunk-e tudomást venni róla?
Jézus azért jött, hogy az istengyermekség távlatait nyissa meg előttünk.
„Mindenkor azt teszem, ami kedves Atyámnak.” – mondta küldetéséről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése