Nagyböjt 5. vasárnap

Nagyböjt 5. vasárnap

Az vesse rá a követ, aki bűn nélkül való”

Mindenki szeret bírót játszani. Jézus ugyan figyelmeztette tanítványait: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél!” de ennek ellenére, az ítélés kívánsága nagyon erős bennünk. Ezt az evangéliumi szakaszt, a korai János evangéliumi kódexek nem közlik és a későbbiek is eltérő helyen említik. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy nem kitalált történetről van szó, hanem a szinoptius hagyomány beemeléséről János evangéliumába. Pontosabban szólva nem egy tan miatt kitalált történetről van szó, hanem Jézussal megesett történetet mond el a szerző.

A történet elejétől kezdve tudjuk, a farizeusok csapdát akarnak állítani Jézusnak. Bosszantotta őket, az irgalomról mondott tanítása és azt is felháborítónak tartották, hogy Jézus nem különült el a bűnösökkel, hanem a csoportjaikban elvegyült, mondván: „Nem az egészségeseknek van szüksége az orvosnak, hanem a betegnek.” Ennek ellenére szerették volna, ha Jézus állást foglal, vagy a bűnösök mellett és akkor elveszíti tekintélyét, vagy a farizeusok mellett és akkor elveszíti népszerűségét.

A házasságtörésen ért asszonyt a tanúk segítségével halálra kövezték, később irgalmasságból inkább megfojtották. Az ítéletet azonban előbb ki kellett mondani felette. Nem világos a történetből, hogy az asszonyt most akarják bíróság elé állítani, vagy Jézust akarják bírói szerepbe kényszeríteni, hogy elítélhessék az asszonyt. De az mindenképpen látszik, hogy akármennyire is törekszenek a törvényesség betartására, más a kövezésre készülnek.

Jézus a vádlók szeme láttára a porba ír. Ez a mozzanat kétszer is megtalálható a történetben. Jeromos szerint Jeremiás próféta könyvének 17,13-at írta Jézus a porba, mely a régi latin fordítás szerint így hangzik. „A föld porba írják azokat, akik elfordulnak tőled, mert elhagyták az Urat…”  A vádlókat nem nagyon érdekli Jézus viselkedése. Inkább a választ sürgetik. Meg is kapják, de olyat amire nem számolnak.

„Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való.” Nem csupán a házasságtörés bűnéről van szó, hanem arról, hogy akit az Isten semmivel sem vádol. Ez viszont abszurdum, senki sem gondolhatta, hogy bűn nélkül való. Másrészt a vádlók egymásról is tudták, kisebb vagy nagyobb vétkeiket. Vagyis egymás előtt is ismert volt, hogy bűnösök, tehát senki sem formálhatott jogot egymás előtt az első kő eldobásához. Vagyis egymással szemben a vádlók is irgalmasak voltak, de a házasság törésen ért asszonnyal ezt nem akarták gyakorolni.

Ezért egymás után eltávoznak, Jézus egyedül marad az asszonnyal. Ágoston erre a helyzetre azt mondja, hogy szemben állt egymással a „misera” és a „misericordia”, vagyis a szerencsétlenség és az irgalom. Amint megszűnik a Jézus elleni csapda és vádaskodás, az asszony úgy áll Jézus előtt, mintha Isten előtt állna. Jézus most amikor az őt vádlók eltávoztak nem mulasztja el kimondani, az ítéletet. De először is azt kérdezi, hogy hol a vádlói. Majd kijelenti „Én sem ítéllek el, menj és több ne vétkezz!”

Jézus szentenciája egyaránt szól a házasságtörő asszonynak és az időközben megfutamodott vádlóknak, sőt az evangéliumok későbbi olvasóinak, nekünk is. Jézus célja az ítélettel, a megtérés előmozdítása. Az asszonyt vádlóknak a célja a hatalmuk megmutatása.

Ítélni akarunk, vagy segíteni? Ez az örök dilemma, minden ítéletünk megfogalmazásakor. Jézus még a rákényszerített bírói szituációban is gyógyító orvosként működött. Ezt nem szabad felednünk.