Ferenc pápa metropólia rangra emelte a görögkatolikus egyházat Magyarországon

Kocsis Fülöp és Orosz Atanáz görögkatolikus püspökök - RV

Ferenc pápa egy pénteken közzétett dokumentummal átszervezte a görögkatolikus egyházat Magyarországon, „sui iuris” metropólia rangra emelve azt. Az átszervezés a következő rendelkezéseket tartalmazza:
Ferenc pápa a hajdúdorogi görögkatolikus eparchiát metropólia rangra emelte, Debrecen székhellyel és Kocsis Fülöp eddigi hajdúdorogi görögkatolikus eparchális püspököt az új metropólia első metropolitájává nevezte ki.
A pápa a miskolci görögkatolikus apostoli exarchátust eparchia rangjára emelte és a hajdúdorogi metropolita szék szuffragáneusává tette. Első püspökének Orosz Atanáz atyát, eddigi miskolci apostoli exarchát nevezte ki.
Végül Ferenc pápa a nyíregyházi görögkatolikus eparchiát leválasztotta a hajdúdorogi eparchiából és a hajdúdorogi metropolita szék szuffragáneusává tette, első sede vacante apostoli adminisztrátorává Orosz Atanáz atyát nevezte ki.
(vl)

KÖSZÖNTŐ BÁNK ATYA NEVENAPJA ALKALMÁBÓL

KÖSZÖNTŐ BÁNK ATYA NEVENAPJA ALKALMÁBÓL

Bánk atyát köszöntöm, aki a keresztségben Lajos nevet kapta. Amikor fogadalommal kötelezte magát a kisebb testvérek rendjében, a Bánk nevet kapta. A szerzetes meghal a világnak, elveszti világi nevét is. A mai nap híveinek és tanítványainak a tisztelve szeretet Bánk Atya névnapja. Az ünnep, mindig alkalom a számvetésre, a pillanatnyi elcsendesedésre. Az Atya a pesti ferences templom híveit szolgálja nap, mint nap. Hirdeti a szószékről az Isten igéjét, magyarázza a szentírást. A gyóntatószolgálatban állandó segítője a bűnbánat szentségében részesedni kívánó hívőnek, a dogmatika tudományba avatott kézzel segíti a kezdő tanítványokat. Vezetője volt rendjének a nehéz időkben, segítette, irányította a szerzetesi élet újjászerveződését, nevelte az új hivatásokat, támasza, segítője a hozzáforduló vigaszt kereső embereknek. Rendíthetetlenül szolgálja, Jézus Krisztust, szóval, tettel, cselekedettel. Példaképp számunkra, az örökké mosolygó, kiegyensúlyozott, szép beszédű Bánk Atya. Igaz magyarsága, máriás lelkülete arra tanít bennünket, hogy nem hangos szóval, nem erőszakos módon, hanem a mi Urunk édesanyja, a magyarok Nagyasszonya segítségével jutunk előbbre életünkben. Prédikációi, könyvei mind hirdetik: az Atyához Jézuson keresztül Szűz Mária által. Bánk Atya pap mindörökre, Melkizedek rendje szerint. Kérem, kérjük az Úr Istent, adjon erőt, egészséget számára, hogy mint gyémántmisés pap szolgálatát még nagyon sokáig teljesíthesse a mi Urunk dicsőségére.

NŐNAP 2014.

NŐNAP 2014.

Kedveseim! Húgocskáim!

Úgy gondolom, hogy honlapom tisztelt látogatóinak hölgy tagjait koromnál fogva bizalommal szólíthatom húgocskáimnak. A nőnap alkalmával kitüntető szeretettel köszöntöm kedvességüket, és a jó Isten bőséges áldását adom személyükre és életükre. Kívánom, legyenek boldogok. Fogadják el tőlem jó szívvel. A Bibliát és kiváló költőinket kell idéznem, hogy az új reménység fontos forrásaiként megfelelően tudjam köszönteni nemzetünk kincseit:„Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27) Amíg csak Ádám élt, Isten jelezte: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is. Az ember ekkor azt mondta: Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiból (is) vétetett”(Ter 2,18.23) Amikor a kísértő az asszonyt becsapta, bűnbe vitte, Isten így büntette meg: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod”. (Ter 3,15) és aki akkor gyengének bizonyult, a sorssal küzdő férfifő támasza lesz Madách Imre látomása szerint: Karod erős, szíved emelkedett: Végetlen a tér, mely munkára hív, s ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd szünetlenül, mely visszaint s emel, csak azt kövesd. S ha tett dús életed Zajában elnémul ez égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, az érdekek mocskától távolabb, meghallja azt, és szíverén keresztül költészetté fog és dallá szűrődni. E két eszközzel álland oldalodnál, balsors s szerencse közt mind-egyaránt, vigasztaló, mosolygó géniusz. (Az ember tragédiája XV szín) Ha szíved és eszed felfedezi társadat, tarts ki mellette egy életen át:„Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényét tenni napul megtört életem árnya fölé (Vörösmarty Mihály: Nem fáradsz-e.) Ha pedig úgy érzed, hogy nem néznek megfelelő társnak, jusson eszedbe a Zsigmond király seregébe induló férj. Felesége is menne vele: „Mit keresnél, gyenge asszony Véres ütközetben?” Aztán az ütközet elveszett, a király a folyóban gyötrődik: „hej! Ki hozza, kormányozza felém azt a gályát? Vagy már senki meg nem menti Magyarok Királyát? Én, én hozom, gyenge asszony hajómat az éjben. Ülj fel, Uram, Zsigmond király S te is, édes férjem!”(Arany János: Balladák) Tudom, sok családnak gondterheltek a napjai. Adjon rengeteg kegyelmet az Úr, hogy kölcsönös szeretettel sikerüljön úrrá lenni minden nehézségen. Az egészséges életösztön, a mindent elviselhetővé tevő szeretet, a szebb és jobb jövőbe vetett remény fénye ragyogja be mindannyiuk életét! Ezért imádkozom egész szívvel.

Bánk atya 

Arnold Chrapkowski a pálos rend új generálisa

2014. március 1-én kezdődött Lengyelországban, Częstochowában, Jasna Górán Első Remete Szent Pál Rendje, a pálosok nagykáptalanja – adta hírül a Magyar Pálos Rend.

A hatévenként összehívott testület a megválasztott képviselőkből és a hivatalból jelenlévő szerzetesekből áll. Elsődleges célja, hogy a legfőbb rendi vezetést megválassza, és a pálosok életét szabályozó Konstitúció és Direktórium esetleges módosítását, kiegészítését megtárgyalja, amennyiben arra szükség van. A magyarországi tartományt Bátor Botond pálos tartományfőnök és Csóka János pálos atya képviseli.

A nagykáptalan 2014. március 6-án Arnold Chrapkowski eddigi vikárius atyát választotta meg Első Remete Szent Pál Rendje új generálisának.

Köszöntés Bánk Atya születésnapja alkalmából

Köszöntés Bánk Atya születésnapja alkalmából


A belvárosi ferences templom népszónoka Dr. Kovács Lajos Páter Bánk atya mai ünnepli 87. születésnapját. Az évfordulók számvetésre kényszerítik mind az ünnepeltet, mind az ünneplőket. Bánk atya rendtársai között végezte el ezt a nem kis számvetést. Mi, hívei, tanítványai ezen a napon tesszük ugyanezt: megköszönjük Urunknak a jó pásztort, akinek szavát ismerik juhai, és követik őt, megköszönjük az Urnak, hogy adott az Atyának édes szülőket, akik hitben, becsületben, tudásban, szeretetben nevelték gyermeküket, elkötelezve a gyermeket az Úr Jézus szolgálatára. Gondolatban végigkísérjük azon a hosszú úton, amit a fiatalember bejárt a noviciátustól az örökfogadalomig, a pappászentelésen keresztül a szétszóratáson át a rendek újjáéledéséig. Átéljük a különböző állomáshelyeken végzett rengeteg Istennek szentelt munkát, templomépítést, orgonaépítést, hitoktatást, a cserkészmozgalom felélesztését, a fiatalság nevelését, közösségépítést, a zalaegerszegi ferencesrendház, később az egész mariana rendtartomány vezetését,majd a megszűnését követő munkálkodását az új, Magyarok Nagyasszonya tartomány létrejöttében. Elkísérjük, mellette vagyunk papi hivatásának felemelő, nagy pillanataiban: ezüst, arany, gyémánt miséjén, lelkigyakorlatain, fogadalomtételén az új rendtartomány megalakulásakor. Együtt örülünk sikeres irodalmi munkásságának, tagjai vagyunk népszerű dogmatika csoportjának. Büszkén és lelkesen fogadtuk és olvassuk könyveit, honlapját www.kovacsbank-ofm.com, amivel mindenkinek meglepetést okozott: új módon szólítja meg híveit,mert ezúton is szeretné minél közelebb terelni bárányait a tiszta forráshoz. Minden áldott nap bemutatja a legszentebb áldozatot Urunk nagyobb dicsőségére, ellátja a gyóntatószolgálat nehéz feladatát, hozzásegítve bennünket a lelki megtisztulásához,tanít,oktat, töretlen hittel,erővel rendületlenül.
Szolgálja Urát, Jézust, édesanyját, Szűz Máriát, a magyarok nagyasszonyát,népét, akinek egész életében elkötelezett híve. Megállunk egy kis időre: fejet hajtunk, megköszönjük mindazt a jót, amit tőle kaptunk, kérve a mi Urunkat adjon erő Bánk atyának, hogy szolgálatát méltóképpen tudja folytatni Jézus Krisztus nagyobb dicsőségére.Mellette állva ránk is sugárzik abból a szeretetreméltó egyéniségéből,amely a Jó Isten ajándéka kedves szolgájának, aki egész életét Urának szentelve megtapasztalta azt a belső lelki boldogságot, amire kezdettől fogva meghívta őt Ura, Istene.

ÁRVÍZ!!!

ÁRVÍZ!!!

Nyolcadik napja folyamatosan árvízi védekezést folytatunk, ami miatt blogunkon átmenetileg nincs új bejegyzés.

Kérjük szíves türelmüket. 

 

 

 

I. Ferenc pápa

Milyen ember az új pápa?

Az Avvenirében Luigi Geninazzi és Filippo Rizzi beszámoltak Ferenc pápának a szegények, a fiatalok, a nevelés iránti elkötelezettségéről.

Téved, aki gyengeségnek értelmezi az új pápa szelídségét – hangsúlyozzák a szerzők. 2002-ben, az argentin gazdaság összeomlásakor Jorge Mario Bergoglio bíboros kemény szavakkal leplezte le az igazságot: az általánosan eluralkodott korrupció veszélyezteti a nemzet egységét. 2002-ben Argentínában tömegtüntetések zajlottak az utcákon, tereken, a rendfenntartó erők agresszívan közbeléptek. Buenos Aires érseke saját szemével látta akkor az eseményeket az ablakból, és rögtön felhívta telefonon De La Rua elnököt, és kérte, hogy vessen véget a rendőri erőszaknak.

Nem habozott. Ám célja mégsem a hangos szembenállás volt, hanem a csendes tiltakozás. Meghallotta a szenvedők csendes sírását, és nem szorítkozott csupán a szép szavakra. Az egyházmegyei Caritas segítségével azonnal megszervezte a szegények konyháját, segélyeket osztott, és mindenütt ott volt, ahol szükség volt az Egyház anyai, vigasztaló szavára. Felemelte hangját, hogy védje a népet, amelyet a „spekulatív gazdaság perverz és névtelen mechanizmusai nyomorítanak meg”.

A cikk szerzői röviden így fogalmazzák meg az új pápa lelkipásztori hozzáállását: „határozottan a szegények és a kirekesztettek mellett áll, kritikus a hatalommal szemben, de idegen tőle minden ideológiai állásfoglalás, amely osztályharccá redukálná a kereszténységet.” Határozottan elhatárolódik a régi latin-amerikai felszabadítás teológiájától, ugyanakkor nem enged, amikor a leggyengébbek emberi jogainak, társadalmi és gazgasági érdekeinek védelméről van szó.

Józan mértékletesség és lendületes határozottság jellemzi az új pápát. Ő az első jezsuita Szent Péter székében. A szegények iránti aggodalom mellett mindig fontos volt neki a nevelés. Érseki széke elfoglalása után Buenos Airesben azonnal eldöntötte, hogy létrehoz egy neveléssel foglalkozó püspöki vikariátust a fiatalok képzésére. Így nyilatkozott: „Korunk tragédiája, hogy a kamaszok egy olyan világban élnek, amely nem lépett túl a saját kamaszkorán. A fiatalok egy olyan társadalomban nőnek fel, amely nem vár el tőlük semmit, nem neveli őket áldozathozatalra és munkára, nem tudja már, mit jelent a dolgok szépsége és igazsága. Ezért a kamaszok megvetik a múltat és félnek a jövőtől. Az Egyház feladata, hogy újra megnyissa előttük a remény ösvényeit.”

Amikor 2001 februárjában bíborosi rangra emelték, nem akart új stólát vásárolni, átszabatta elődje ruhadarabját. A szabó viccelődött is vele: „Hát, nem épp az Ön mérete, de ez van.” Amikor argentin hívei el akartak utazni a székfoglalási szertartásra, azt kérte tőlük, hogy maradjanak otthon és osszák szét a pénzt a szegények között.

Geninazzi és Rizzi elmondják: Bergoglio bíboros vezércsillaga ezekben az években VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása volt. A Latin-amerikai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CELAM) 2007-es aparecidai találkozója tanulságainak fényében az új evangelizáció útját a missziós lelkület és a konkrét cselekvés síkján határozta meg, és fontosnak tartotta, hogy az Istentől távol élők, főként felnőtt emberek, de a gyermekek is könnyebben hozzájuthassanak a keresztséghez és a szentségekhez.

Fontos lépése volt, amikor 2009-ben az argentin fővárosban létrehozta a barakkvárosok pasztorációjának püspöki bizottságát. Sürgető szükségszerűségnek érezte, hogy az Egyház eljusson az Istentől távoli emberekhez, és ebből fakadóan nem feledkezhetett meg azokról, akik az utolsók voltak Buenos Airesben.

A Biblia buzgó olvasójaként, Szent Ignác Lelkigyakorlatainak mélységig hatoló ismerőjeként mindig arra buzdította az argentin társadalmat, hogy küzdjön a főbűnök ellen, és mindig óvott a szekularizációtól, amely képes eltorzítani az Egyház arcát. Egy interjúban Henri De Lubacot idézte, aki szerint az Egyházra leselkedő legnagyobb veszély a világias felfogás a spiritualitásban. Ez azt jelenti, hogy „magunkat tesszük a középpontba.” A szerzők azzal zárják ismertetésüket, hogy az új pápa minden bizonnyal óvja majd egész nyáját, szeretett Egyházát a lelki elvilágiasodástól. 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a hit- és erkölcstan oktatásról

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a hit- és erkölcstan oktatásról

Alábbiakban közöljük a hit- és erkölcstan oktatásról szóló körlevelet, amely március 3-án, vasárnap minden szentmisén felolvasnak.

 
Főtisztelendő Paptestvérek, kedves Szülők, Hitoktatók, kedves Testvérek!

2013 szeptemberétől, tekintettel a megváltozott állami törvényekre, új helyzet alakul ki az iskolai hitoktatás terén. A bevezetésre kerülő erkölcstanoktatással egyidejűleg lehetőség nyílik arra, hogy a „hit- és erkölcstan” nevű tantárgy választásával, melyet az előbbi helyett kötelezően választható tárgyként jelöl meg a törvény, órarendi kereten belül részesüljenek a fiatalok megfelelő felekezeti hitoktatásban. Az új tantárgy ez év szeptemberében az általános iskolák első és ötödik évfolyamában kerül bevezetésre. A többi évfolyam tanulói felmenő rendszerben kapcsolódnak majd be, egyelőre azonban a többi osztályokban az eddigi módon kell jelentkezni és az eddigieknek megfelelően folyik a hitoktatás.

Felhívjuk a lelkipásztorokat, hogy élve ezzel az új lehetőséggel, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minél többen kapcsolódjanak be plébániájuk területén az iskolai hitoktatásba a hit- és erkölcstan nevű tantárgy választásával. Tegyék ezt annak tudatában, hogy a katekézis irányítója és „kiváltságos helye” továbbra is a plébánia marad, hiszen „a plébánia a legjelentősebb hely, ahol formálódik és megnyilvánul a keresztény közösség”.

Püspöki Konferenciánk az előző hetekben hivatalosan értesített minden állami és önkormányzati általános iskolát arról, hogy a Katolikus Egyház az adott intézményben kész a hit- és erkölcstan oktatásának a megszervezésére. Kérjük azonban a plébános urakat is, hogy keressék fel személyesen vagy megbízottjuk útján a plébánia területén lévő oktatási intézmények vezetőit, és jelezzék a Katolikus Egyház részéről a készséget az iskolai hitoktatás új módjának megindítására. Plébániájukon tekintsék át, hogy milyen módon tudnak megfelelő számú hitoktatót, illetve hittanárt a feladatra javasolni. Ha nem tudnak elegendő hitoktatót, illetve hittanárt ajánlani az egyházmegyei hatóságnak, aki a megbízást kiadja, haladéktalanul jelezzék a helyzetet a hitoktatási felügyelőségnek vagy az egyházmegyei hivatalnak, hogy időben lehessen központilag gondoskodni a megfelelő személyek megbízásáról. Bátorítsák a szülőket, hogy éljenek a lehetőséggel, és kérjék mielőbb a katolikus hit- és erkölcstant gyermekeik számára, akik szeptemberben kezdik az 1. vagy 5. osztályt.

Kedves Szülők! Isten rátok bízta gyermekeitek nevelését. Őszintén kívánjátok, hogy boldogok legyenek. Ehhez pedig nemcsak a fizikai jólét, nemcsak a tudományok és művészetek ismerete és a sport szeretete tartozik hozzá, hanem – és főként – az is, hogy megtalálják helyüket a világban és Istennel minél szorosabb kapcsolatba kerüljenek. Ennek egyik eszköze az iskolai hitoktatás. Ne felejtsük el azonban, hogy egyedül az iskolai hittanra való beíratás még nem elegendő a teljes vallásos neveléshez. Szükség van a családban végzett közös imádságra. Fontos, hogy lehetőleg közösen vegyen részt a család a vasárnapi szentmisén és a gyermekek időben felkészüljenek az első gyónásra, az elsőáldozásra és a bérmálásra is. A Szentlélek segítségét kérjük mindnyájatok számára, hogy a hitoktatás új lehetősége valóban a katolikus nevelés és a keresztény élet megújulására szolgáljon.



Budapest, 2013. február 19., a Hit évében

Az MKPK hirdetménye a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésre

Az MKPK hirdetménye a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésre

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia immár hagyományos módon az idei nagyböjtben is tartós-élelmiszergyűjtést szervez országos szinten. Az adományozásra buzdító körlevelet, amelyet az alábbiakban közlünk, hazánk valamennyi katolikus templomában felolvassák február 24-én, vasárnap.

Ősi hagyomány az Egyházban, hogy a nagyböjti önmegtagadások idején a krisztushívők megtakarított javaikat a szegényeknek adják. Ezt a hagyományt felelevenítve és az elmúlt években kialakult szokást folytatva az idei nagyböjtben is tartós élelmiszereket gyűjtünk rászoruló testvéreinknek.

Kérjük, hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat és tegyék a templomban erre kijelölt helyre. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 3-tól 10-ig. Adományaikat a Katolikus Karitász juttatja majd el a rászorulókhoz. Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a Karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk. A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk.

Isten áldja meg segítőkész családjainkat! Hálásan köszönjük minden kedves testvér jó szándékú adományát.

Budapest, 2013. február 18.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

„Az Egyház Krisztusé”

„Az Egyház Krisztusé” – a pápa köszönetet mondott a híveknek szeretetükért és imáikért

Február 13-án, szerdán délelőtt a vatikáni VI. Pál teremben megtartott általános pápai kihallgatásra nyolcezer hívő gyűlt össze a világ minden részéről. Nagy lelkesedéssel és szeretettel köszöntötték XVI. Benedeket, aki pápasága utolsó előtti általános kihallgatása elején a következő szavakkal fordult a jelenlévőkhöz:

Kedves Testvérek!

Amint tudjátok, úgy döntöttem, hogy lemondok arról a szolgálatról, amelyet az Úr bízott rám 2005. április 19-én. Döntésemet teljesen szabadon hoztam meg az Egyház javára, miután sokat imádkoztam és Isten színe előtt lelkiismeret-vizsgálatot tartottam. Tudatában vagyok e tett súlyosságának, de annak is, hogy nem vagyok már képes arra, hogy folytassam péteri szolgálatomat az ahhoz szükséges erővel.

Támaszt nyújt és megvilágosít a bizonyosság, hogy az Egyház Krisztusé, aki továbbra is vezeti Egyházát, és mindig gondoskodik róla.

Köszönetet mondok mindnyájatoknak a szeretetért és imáért, amellyel elkísértetek. Köszönöm. Ezekben a számomra nem könnyű napokban szinte fizikailag éreztem az ima erejét, amit az Egyház szeretete és imátok nyújt nekem. Továbbra is imádkozzatok értem, az Egyházért és a következő pápáért! Az Úr vezet majd bennünket.

B év Évközi 33. hetének hirdetései.

B év Évközi 33. hetének hirdetései:

 

 

Az erre a hétre kért felajánló szentmise elmarad, mert az Apát úrnak kórházba kell feküdnie betegsége miatt. Kérése, hogy ezeket a szentmiséket, majd az adventi időben pótolja a gyónási lehetőséggel együtt.

  Vasárnap

  10 órakor a Szent Mihály arkangyal Templomban Krisztus király vasárnapi igeliturgia lesz litániával és szentségimádással.

A Püspöki Konferencia körlevele.

Szent Erzsébet-napi körlevél

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent Erzsébet, a jótékony szeretet szentjének ünnepe alkalmából és a Katolikus Karitász javára rendezendő november 25-i országos gyűjtés apropóján körlevelet adott ki, amelyet november 18-án, vasárnap minden magyarországi katolikus templomban felolvasnak.

Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez közeledve minden évben csodálattal tekintünk a Katolikus Karitász védőszentjének az életére. Mindössze 24 évet élt, és ez elégnek bizonyult számára, hogy halála után négy évvel az Egyház hivatalosan is elismerje életszentségét és példaként állítsa minden krisztuskövető elé a világban.

Mi volt Erzsébet titka? Honnét volt ereje ellenséges környezetben is megvalósítani a szolgáló szeretetet nap mint nap?

A hite volt az a sziklaalap, amit korának viharai sem tudtak megrendíteni. Környezetében nem nézték jó szemmel azt, hogy egy királylány a társadalom peremére sodródott szerencsétleneket és szegényeket támogat. Sokan bántották és lenézték azért, mert a felebaráti szeretet útját nemcsak olvasta a Szentírásban, hanem meg is valósította.

Szent Jakab apostol levelének a sorai is vezérelték őt:

„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: ’Menj békében, melegedjél és lakjál jól!’– de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: ’Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.’ Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet.” (Jak 2,14–18)

A Hit Évében vizsgáljuk meg az életünket, hogy a mi hitünk vajon sziklára épült-e. Élő-e a hitem? A tetteim milyen képet mutatnak a hitemről?

Az Egyház küldetése az evangelizációra és a diakóniára, vagyis Isten Igéjének a hirdetésére és a szeretetszolgálatra alapozva indult el Jeruzsálemből az első pünkösdkor. Az apostoli korban fontosnak tartották, hogy a hit jeleit a szolgáló szeretet tetteiben is megtapasztalhassa a keresztényeket figyelő világ.

Ma is kíváncsian figyeli a világ, hogy Krisztus követői mit tesznek a világ aktuális problémáival kapcsolatosan. A gazdasági világválság idején olykor nyíltan is nekünk szegezik a kérdést: Tesztek is valamit a szegényekért, vagy csak beszéltek a szeretetről? A Krízisprogram keretében két éve küzd a Katolikus Karitász az Egyház nevében a megnövekedett elszegényedés ellen. Élelmiszeren és ruhaneműkön túl sok más módon is támogatja az egzisztenciálisan krízis helyzetbe került családokat. Segít az adósságcsapdába jutott családoknak visszaköttetni a villanyt, a gázt, a vizet. Hozzásegíti a gyógyszerükhöz azokat, akik azon töprengenek, hogy egyenek, fűtsenek, vagy kiváltsák a gyógyszert. Tűzifával támogatja a hidegben a rászorulókat, iskolakezdési támogatással segíti a családokat és ott áll a hajléktalanok mellett is, segítő kezét – Jézus Krisztus példája nyomán – az Egyház nevében nyújtva.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a november 4-i Úr angyala imádsághoz kapcsolódó elmélkedésében mindenszentek ünnepére utalva ezeket mondta: a szentek azok, akik – az isteni kegyelemre bízva magukat – és igyekeznek megélni a szeretet alapvető parancsát. A szeretetet az tudja egészen megvalósítani, aki mély kapcsolatban él Istennel, mint ahogy egy gyermek is az anyjával és apjával való jó kapcsolatból kiindulva válik képessé, hogy szeressen másokat. A szeretet mindenekelőtt nem parancs, hanem ajándék, egy olyan valóság, amelyet Isten segítségével megismerünk és megtapasztalunk, hogy mint egy mag, bennünk is kihajthasson, a mi életünkben is növekedhessen. Külön kiemelte: ha a szeretet mélyen gyökerezik az emberben,
akkor képes azt is szeretni, aki nem érdemli meg – ahogyan Isten is tesz velünk. Istentől tanuljuk meg, hogy a másik embert ne csak a saját szemünkkel nézzük, hanem az Ő szemével is, Jézus tekintetével.

Amikor megnyílunk a másik felé, elébe megyünk, készségesen fordulunk felé, akkor Isten felé is kinyílunk, megérezzük jóságát: „Isten szeretete és a felebarát szeretete elválaszthatatlan egymástól, kölcsönösségi viszonyban vannak egymással” – tanította XVI. Benedek. Hozzátette: „az Eucharisztiában Jézus ajándékul adja nekünk ezt a kettős szeretetet, amikor önmagát adja, hogy ezzel a kenyérrel táplálkozva úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket.”
A pápa arra hívott minden keresztényt, hogy a felebarát iránti szeretet ragyogó tanúságtétele által legyen képes kifejezni az egyetlen, igaz Istenbe vetett hitét.

Kedves Testvérek!

A Hit Éve elején Árpád-házi Szent Erzsébet példája lelkesítsen bennünket, hogy merjük megvallani hitünket a szolgáló szeretet által is. Fedezzük fel környezetünkben a rászorulókat és tegyünk velük jót, hiszen lelkiismeretünk is erre indít.. A Katolikus Karitász plébániai csoportjainak önkénteseként még hatékonyabban és közösségben tehetjük a jót. Bíztatjuk a fiatalokat és a családosokat is, őket is szeretettel várják a karitászcsoportok. Fiatalos lelkesedésükre, kreativitásukra és erejükre nagy szüksége van az Egyháznak a szeretetszolgálat teendőikor, ezért is bátran jelentkezzenek karitász önkéntesnek.

Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva Egyházunk külön is háláját fejezi ki a Katolikus Karitász minden munkatársának, önkéntesének és támogatójának.

Szeretetettel kérjük híveinket, hogy november 25-én, vasárnap perselyadományaikkal is támogassák Egyházunk karitatív szolgálatát és munkáját. Ezekből az adományokból tudjuk a nyolcvanéves Caritas Hungarica – Magyar Katolikus Karitász által támogatni a rászoruló magyar családokat, akik egyre nagyobb terheket hordoznak.

A Hit Évében a Szentatya különösen is buzdít minket a karitász, a keresztény szeretet gyakorlására a rászorultak felé: „A hitnek és a szeretetnek szüksége van egymásra.” Nagylelkű adományozásunk és felajánlott segítségünk kifejezi élő hitünket, amely által felismerhetjük „a föltámadott Úr arcát azokban, akik szeretetünket várják.”

Budapest, 2012. Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

B év Évközi 32. hetének hirdetései

B év Évközi 32. hetének hirdetései:

 

 

Ezen a héten várhatóan nem lesz szentmise az apát úr betegsége miatt.

 

Kedd

15 órakor elhunyt Dr. Lehel Péterné temetési gyászszertartás lesz a bátai köztemetőben.

 

 Szerda

 

16 órakor  évfordulós gyászmise lesz, amennyiben Herendi János apát úr egészségi állapota megengedi.

 

 

Vasárnap

  10 órakor a Szent Vér Kegytemplomban évközi 33. vasárnapi igeliturgia lesz.

B év Évközi 31. hetének hirdetései.

B év Évközi 31. hetének hirdetései:

 

 

Ezen a héten nem lesz szentmise az apát úr betegsége miatt.

 

Péntek

15 órakor Szent Márton napi újbor ünnep lesz a Bátai Kultúrházban. Vetélkedővel, Szent Márton püspökről való megemlékezéssel. 18 órakor ünnepi műsorral és vacsorával egybekötve.

 

Vasárnap

  09.30 órakor a Szent Vér Kegytemplomban évközi 32. vasárnapi igeliturgia.

11 órakor a pörbölyi ökumenikus kápolna ünnepélyes felszentelése lesz.

Kérjük a Kedves Híveket, hogy lehetőség szerint minél többen jöjjenek el a szomszéd település ünnepségére, amelynek főcelebránsa Mayer Mihály nyugalmazott egyházmegyés püspök lesz. A szentelést pedig Garadnai Balázs az egyházmegye általános helynöke végzi el.

Közzétették a pápa üzenetét a 99. migrációs világnapra.

Közzétették a pápa üzenetét a 99. migrációs világnapra

Október 29-én, hétfőn, a Szentszék sajtótermében Antonio Mario Vegliò bíboros, az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának elnöke ismertette a 2013. január 13-án esedékes világnapra szóló pápai üzenetet.

A dokumentumban a Szentatya hangsúlyozza: a jelenlegi gazdasági válság idején is tiszteletben kell tartani az elvándorlók alapvető jogait. XVI. Benedek arra buzdítja az államokat: ne zárják le határaikat, inkább arra törekedjenek, hogy csírájában oldják meg az emberkereskedelem és a személyek kizsákmányolásának problémáját.

Az elvándorlók gyakran a hitet és a reményt hozzák magukkal útipoggyászként – emlékeztet a pápa az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzenetében. Idézi a Gaudium et spes kezdetű zsinati dokumentumot, amely megállapítja, hogy az elvándorlás az alapvető emberi jogok közé tartozik. Az elvándorlás oka ma főleg a gazdasági bizonytalanság, az alapvető javak hiánya; természeti csapások, háborúk és társadalmi zavargások. A remény zarándokútjával szemben azonban az elvándorlás leginkább a túlélésért való küzdelem kálváriájává válik.

Az államok joga, hogy a közjó érdekében szabályozzák a migrációs hullámot, azonban mindig tiszteletben kell tartani mindenki alapvető emberi jogát – hangsúlyozza a Szentatya. Hozzáteszi: az illegális bevándorlásról sem szabad megfeledkezni, főleg amikor emberkereskedelemről, elsősorban nők és gyermekek kizsákmányolásáról van szó. Ezeket a bűncselekményeket határozottan el kell ítélni és meg kell büntetni. Azonban nem lehet hermetikusan lezárni az országhatárokat, és nem lehet a végsőkig fokozni a szabálytalan bevándorlók bírságolását sem.

Szükség van arra, hogy az elvándorlók származási országaiban támogassák az átfogó fejlődést, és minden esetben egyenként bírálják el a humanitárius védelmet vagy politikai menedéket kérők ügyét. Meg kell erősíteni és fejleszteni kell az egyházi és polgári intézmények közötti egyetértést és együttműködést.

Az Egyház támogatja, hogy a bevándorlók valóban beépüljenek egy olyan társadalomba, amelyben mindenki aktív szerepet tölt be, és mindenki felelős a többiek jólétéért, teljes jogú állampolgár, a befogadó ország lakóihoz hasonlóan egyenlő kötelességekkel és jogokkal rendelkezik. Az Egyház továbbá rámutat a jelenség pozitív aspektusaira: a bevándorlók és a menekültek szakképzettségükkel hozzájárulhatnak a célország javához, gazdagíthatják azt tanúságot téve hitükről, lendületet adva az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező közösségeknek – szerepel XVI. Benedek pápa üzenetében.

A Szentatya migrációs világnapra írt üzenetének sajtóbemutatóján Antonio Maria Vegliò bíboros, az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának elnöke újságírók kérdésére válaszolva kifejtette: „A migrációs folyamatokat nem bátorítjuk, de nem szólunk ellenük sem. Próbáljuk megoldani azokat a problémákat, amelyeket ez a folyamat magában hordoz. A világon egyetlen országnak sincs joga ahhoz, hogy elűzze a bevándorlókat, de egyetlen állam sem lehet olyan naiv, hogy mindenkit beengedjen területére. Vannak törvények és minden államnak meg kell védenie kulturális önazonosságát, jólétét, állampolgárait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elűzi a bevándorlókat”.

A bíboros rámutatott a migrációs jelenség vallási dimenziójára is. Utalt rá, hogy például az Egyesült Államokban 43 millió a bevándorlók száma; ebből 32 millió a keresztény, akik főleg Mexikóból érkeztek. Ezért az Egyháznak fontos szerepe van az integrációs folyamatban. A személyt és méltóságát helyezi a központba, felhívja a figyelmet a kisebbségek védelmére, kultúrájuk érvényre juttatására. A migráció hozzájárulhat az egyetemes megbékéléshez. Az integrációban fontos szerepet tölt be a párbeszéd a polgári társadalomban, az egyházi közösségben, valamint a különböző felekezetek és vallások között – hangsúlyozta a vatikáni dikasztérium elnöke.

Vatikáni Rádió

B. év évközi 30. hetének hirdetései.

B év Évközi 30. hetének hirdetései:

 

 

Vasárnap

15 órakor Rózsafüzér imádság és Litánia a Somosi Nagyboldogasszony-kápolnában.

 

 

Csütörtök

  10 órakor Mindenszenteki szentmise a Szent Vér Kegytemplomban.

 

 

Péntek

15 órakor Halottak-napi megemlékezés és litánia a temetői kápolnánál.

l6 órakor Halottak-napi szentmise a Szent Vér Kegytemplomban.

 

 

Szombat

10 órakor Szeibert György polgármester emlékmiséje halála alkalmából.

 

 

Vasárnap

10 órakor a Szent Vér Kegytemplomban évközi 31. vasárnapi szentmise.

15 órakor Szent Vér litánia a Szent Vér Kegytemplomban

B év évközi 29. hetének hirdetései

B év Évközi 29. hetének hirdetései:

 

 

Vasárnap

16 órakor Rózsafüzér imádság és Litánia a Somosi Nagyboldogasszony-kápolnában.

 

 

Kedd

09 órakor zarándokok érkezése a Szent Vér Kegytemplomba, ahol szentmisét mutatnak be.

 

 

Szerda

17 órakor felajánló Szentmise az Egyházközség közös halottainak emlékére.

 

 

Vasárnap

10 órakor a Szent Mihály templomban évközi 30. vasárnapi szentmise.

16 órakor Rózsafüzér imádság és Litánia a Somosi Nagyboldogasszony-kápolnában.

 

 

 

B év Évközi 28. hetének hirdetései:

B év Évközi 28. hetének hirdetései:

Vasárnap

16 órakor Rózsafüzér imádság és Litánia a Somosi Nagyboldogasszony-kápolnában.

Szerda

17 órakor felajánló Szentmise Zsinkó István és felesége, valamint Kórodi Géza és felesége emlékére.

Vasárnap

10 órakor a Szent Vér Kegytemplomban évközi 29. vasárnapi szentmise.

16 órakor Rózsafüzér imádság és Litánia a Somosi Nagyboldogasszony-kápolnában.

Püspöki körlevél a Hit évéhez

A püspöki kar körlevelet tett közzé a hit évének kezdete alkalmából, amelyet október 14-én, vasárnap minden templomban felolvasnak.

Kedves Testvérek!
   
Szentatyánk, XVI. Benedek pápa meghirdette a hit évét, amely 2012. október 11-től 2013. november 24-ig, Krisztus Király ünnepéig tart. 50 évvel ezelőtt, 1962. október 11-én nyitotta meg ugyanis Boldog XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinatot. Ez a nap akkor Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe volt. Ehhez a dátumhoz kapcsolódik egy másik fontos esemény, amelyre a Szentatya hivatkozik. Boldog II. János Pál pápa 20 évvel ezelőtt adta ki a „Katolikus Egyház Katekizmusát”, mint a II. Vatikáni Zsinat egyik gyümölcsét, „hogy a hit szépségét és erejét minden hívőnek bemutassa” (Porta fidei, 4).

Mit szeretne elérni a Szentatya a hit évével? A hit kapuja kezdetű apostoli levelében írja, hogy „Újra fel kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét” (Porta fidei, 2). Ugyanis – ahogy írja – „nem fogadhatjuk el, hogy a só ízét veszítse, sem azt, hogy véka alá rejtsük a világosságot” (Porta fidei, 3).

A kereszténységet ma sajnos a hagyományosan keresztény országokban is sokan csak szociális, kulturális vagy politikai szempontból tekintik, és legfeljebb szép szokást látnak benne. A kereszténység hajnalán, Szent Pál korában a vallást az akkori pogány gondolkodók is szokásnak tartották, és ezzel elősegítették a pogány vallások megszűnését, mert életet, hitet nem lehet tartósan szokásra építeni, hanem csak az igazságra. A Szentatya, XVI. Benedek pápa az 1967-ben, teológus professzorként írt, Bevezetés a keresztény hit világába című könyvében hivatkozott Tertullianusra, a második-harmadik században élt teológusra, aki szerint: „Krisztus igazságnak, nem pedig szokásnak nevezte magát.” Ezzel valóságos forradalom történt a hit világában: a kereszténység ugyanis nem szokásra építette a hitét, hanem az igazságra: Krisztusra. A keresztény vértanúk sem egy szokásért adták oda az életüket, hanem az Igazságért: Krisztusért. A mi hitünk is csak Krisztusra, az Igazságra épülhet, és csak a vele való élő kapcsolat adhatja meg azt a szívbéli örömet, amit sugározni tudunk a világban. De hogy a hit örömét sugározni tudjuk, először nekünk kell megújulni hitünkben.

A Szentatya októberre összehívta Rómába a Püspöki Szinódust, amelynek a témája: Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadása érdekében. A világ összes püspöki konferenciájának küldöttei a Szentlélek megvilágosító kegyelmét kérve vitatják meg az evangélium hirdetésének mai kihívásait. Tapasztaljuk ugyanis, hogy olyan népek körében is, ahol hosszú évszázadok vagy akár ezer év óta is jelen van a Katolikus Egyház, sokan vagy hitetlenek, vagy egyáltalán nem tudnak semmit Jézus Krisztusról. Talán könnyebb elmenni egy olyan országba Krisztust hirdetni, ahol még soha nem hallottak Róla, mint egy hagyományosan keresztény környezetben, ahol sokan azt mondják: „ezt már hallottuk, ezt már ismerjük”, de valójában sem nem ismerik, sem komolyan nem gondolkodtak el róla. Aki azonban komolyan veszi, aki hisz Krisztusban, az Igazságban, annak számára a mi katolikus hitünk ma is az élet, az örök élet boldogító forrása.

Mit jelent a Jézus Krisztusba vetett hit, amit a hit évében szeretnénk elmélyíteni és élővé tenni? A hit mindenekelőtt személyes találkozás Istennel. Az ember nem egy arcnélküli végső okban hisz, nem egy világmagyarázatban vagy ideológiában, hanem a személyes Istenben. Paul Claudel foglalta így össze megtérését: „elindultam valaminek a keresésére, és íme VALAKI lettél számomra, Istenem.” A találkozás mindig Istentől indul el. Ő adja a kegyelmet, és Ő szólít meg az Egyház igehirdetése által. Szent Pál szerint: „A szívbéli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál” (Róm 10,10). Szentatyánk, XVI. Benedek pápa így tanít: „A szív azt jelenti, hogy a hitre jutás első aktusa Isten ajándéka és a kegyelem műve, amely hat és átformálja a személyiség mélyét” (Porta fidei, 10). Szent Lukács írja az Apostolok Cselekedeteiben, hogy Filippiben egy bizonyos Lídiának „az Úr megnyitotta a szívét arra, amit Pál mondott” (16,14), vagyis a hit tartalmának ismerete önmagában még nem elég. Szükséges, hogy a szívet – vagyis az emberi személy szentélyét – megnyissa a kegyelem, hogy lásson és értse, miről szól valójában Isten hirdetett szava. Tehát a személyes találkozás a kegyelem és az igehirdetés révén az első. Aki ezután rábízza magát Istenre, Krisztusra, az elfogadja az általa adott kinyilatkoztatást is, amelyet szájjal kell megvallani, hirdetni és az életével tanúsítani.

A hit a legszemélyesebb aktus, ugyanakkor közösségi is. Az Egyház hitében részesülünk a keresztség szentségében, így leszünk Isten népének tagjai, hogy elnyerjük az üdvösséget. A „hiszek”, amit a kereszteléskor személyesen megvallunk, az Egyház hite. A „hiszünk”, amit a liturgiában közösen imádkozunk, szintén az Egyház hite. A II. Vatikáni Zsinat azt írja a hitről: „A kinyilatkoztató Istennek ’a hit engedelmességével’ tartozunk. Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, ’értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt’, és önként elfogadja a tőle adott kinyilatkoztatást” (Dei Verbum, 5). Mivel a kinyilatkoztatás nem az ember istenkeresése, hanem Isten embert kereső lehajló szeretete, azért a keresztény hit nem akármilyen emberi hiedelem, hanem Isten kinyilatkoztatására adott hívő válasz. A kinyilatkoztatás az Egyház igehirdetése, Szentírása, imája, szentségei, különösen is a Szent Eucharisztia révén jut el hozzánk, így keresztény hitünk elválaszthatatlan Jézus Krisztus Egyházától. Az apostolokra épülő katolikus keresztény egyháznak szól Jézus kijelentése: „...tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,19-20).

A hit évében tehát egyre jobban meg kell ismernünk Jézus Krisztust, Katolikus Egyházát, a Szentírást, a szentségeket, az Egyház imáit, hogy megújuljunk hitünkben. Így felfedezzük, hogy hitünk nem elmélet, hanem személyes találkozás Istennel, aki az Egyházban él. Egyházunk liturgiája és a szentségek teszik hatékonnyá hitünk megvallását, és adják a kegyelmet a tanúságtételhez. Erkölcsi életünk (is csak) akkor éri el tökéletességét, ha kapcsolatban van a hittel, a liturgiával, az imádsággal (vö. Porta fidei, 11). Mindezt csodálatosan tárja elénk a II. Vatikáni Zsinat tanítása, valamint a Katolikus Egyház Katekizmusa, amelyről Boldog II. János Pál pápa írta, hogy: „igen fontos segítség lesz az egész Egyház megújításának a munkájában… Hatékony és törvényes eszköz (…) az egyházi közösség szolgálatára, mint a hit tanításának biztos normája” (Porta fidei, 11 idézi a „Fidei Depositum”-ból).

A hit éve különösen is rávilágít a gyermekek és fiatalok hitoktatásának fontosságára, katolikus egyházi iskoláink értékére és a hit ismeretében való állandó előrehaladásra a felnőttek és a családok körében is.

Lelkipásztorainkat külön is buzdítjuk és bátorítjuk, hogy sorozatos előadásokban, katekézisekben ismertessék meg katolikus hitünk tanításának tartalmát, és különféle lelki programokban (így pl.: szentóra, misszió, zarándoklat, lelkigyakorlatok stb.) kérjék a plébániai közösségek számára a hit drága ajándékának megértését, megőrzését, megélését. Ebből az élő hitből fakad majd a karitász, a szeretetszolgálat tanúságtétele is. Ahogy a Szentatya írta: „A szeretet nélküli hit terméketlen, míg a hit nélküli szeretet kétségek között vergődő érzelem marad” (Porta fidei, 14). A hit örömének sugárzása, továbbadása révén tesszük a legnagyobb szolgálatot a minket körülvevő világ számára is.

Az apostolokhoz hasonlóan visszük kérésünket Mesterünkhöz és az egész Egyházzal, Róma püspökével együtt kérjük: „Uram, növeld bennünk a hitet” (Lk 17,5). Ezért imádkozunk most, hogy a Szentlélek felélessze bennünk az élő hitet Jézus Krisztusban, akit az Atya küldött a világba az emberek üdvözítésére. Hitünk váljék szerető bizalommá az Egyház megújulására. „A Hit évében a kegyelem ezen idejét Isten Anyjára bízzuk,” – írja a Szentatya – „akit ’boldognak’ mondunk, ’mert hitt’ ” (Porta fidei, 15). Ámen.


Budapest, 2012. október 8.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

A Hit Éve elkezdödött!

URBIS ET ORBIS

R E N D E L E T

A szent búcsúk adományával gazdagodnak

a Hit Éve folyamán végbevitt különféle jámbor cselekedetek

A II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásának ötvenedik évfordulóján, amely zsinatnak Boldog XXIII. János pápa „fő feladatként jelölte meg a keresztény tanítás értékes hitletéteményének gondosabb őrzését és kifejtését, hogy így hozzáférhetőbb legyen Krisztus hívei és a jóakaratú emberek számára” (II. János Pál pápa, Fidei Depositum apostoli konstitúció, 1992. október 11, AAS 86 [1994] 113), XVI. Benedek pápa kijelölése alapján kezdetét veszi egy olyan év, amelyet az igaz hit megvallásának és helyes értelmezésének szentelünk, a Zsinati Dokumentumoknak és a Katolikus Egyház Katekizmusa cikkelyeinek olvasása, vagy még inkább jámbor átelmélkedése révén. A Katekizmust Boldog II. János Pál pápa adta ki a Zsinat kezdetének harmincadik évfordulóján, pontosan azzal a céllal, hogy „a Zsinat tanítását elmélyítve a hívek jobban kötődjenek ahhoz és ez elősegítse megismertetését és alkalmazását” (Uo. 114).

Már az Úr 1967. évében, Szent Péter és Pál apostol vértanúságának tizenkilencedik centenáriumának emlékére is ehhez hasonlóan meghirdette a Hit Évét Isten szolgája, VI. Pál pápa, hogy „a hit ünnepélyes megvallása révén megmutassa, mennyire fontos, hogy az évszázadok alatt kialakult hitvallást, amely minden hívő öröksége, újra meg újra megerősítsük, kifejtsük, annak érdekében, hogy a múlttól igen eltérő történelmi körülmények között is érvényesnek bizonyuljon” (XVI. Benedek pápa, Porta fidei apostoli levél, 4).

Jelen korunkban, amely annyi mély változást hoz az emberiség számára, Szentatyánk, XVI. Benedek a Hit Évének meghirdetésével arra kívánja felszólítani Isten népét, amelynek egyetemes pásztora, valamint az egész világ valamennyi püspökét, hogy „egyesüljenek Péter utódával a kegyelem ezen idejében, amelyet az Úr kínál nekünk, hogy emlékezzünk meg a hit drága ajándékáról” (Uo., 8).

Minden egyes hívő „alkalmat kap rá, hogy megvallja hitét a feltámadott Krisztusban… az egész világ minden székesegyházában és minden templomában, az otthonokban és a családokban, hogy mindenki átérezze a sürgető szükséget, hogy jobban megismerje és a következő nemzedékeknek továbbadja az örök hitet. A szerzetes közösségek, a plébániák, az Egyház minden közössége, legyen bár ősi vagy új, módot fog találni ebben az esztendőben, hogy nyilvánosan hitvallást tegyen” (Uo).

Ezen felül minden hívő, egyénileg és közösségileg is meghívást kap, hogy nyíltan megvallja a hitét a többiek előtt a mindennapi élet különféle körülményei között: „Az ember társas természete viszont igényli, hogy belső vallási aktusait külsőleg kifejezze, vallási téren másokkal kapcsolatot teremtsen, és vallását közösségi formában vallja meg” (Dignitatis humanae nyilatkozat, 1965. december 7: AAS 58 [1966], 932).

Minthogy elsősorban az a célunk, hogy – amennyire ez ezen a Földön egyáltalán lehetséges – a lehető legjobban kifejlesszük magunkban az életszentséget és a lélek tisztaságát, ehhez nagyon hasznos segítséget nyújthatnak a szent búcsúk, amelyeket az Egyház, a Krisztustól ráruházott hatalom segítségével, felkínál mindazoknak, akik a megfelelő hozzáállással teljesítik azokat a sajátos előírásokat, amelyek elnyerésük feltételei. „A búcsú révén – tanította VI. Pál – az Egyház, felhasználva a Krisztus által végbevitt üdvözítés szolgáló leánya voltát, meghirdeti a hívek számára Krisztus és a szentek közössége teljességében való részvétel lehetőségét, bőven kínálva számukra alkalmat az üdvösség elérésre” (Apostolorum Limina apostoli levél, 1974. május 23: AAS 66 [1974] 289). Ebben nyilvánul meg az „Egyház kincse”, amelyet jelentős mértékben növelnek „a boldogságos Istenanya és minden kiválasztott érdemei, a legelső igaztól az utolsóig” (VI. Kelemen, Unigenitus Dei Filius bulla, 1343. január 27).

Az Apostoli Penitenciária, amelynek feladata a búcsúk megadását és használatát szabályozni, valamint buzdítani a hívek lelkét, hogy helyesen fogják fel és táplálják ezek elnyerésének vágyát, miután erre felkérte az Új Evangelizáció Előmozdításának Pápai Tanácsa (a Hittani Kongregáció által kiadott Lelkipásztori iránymutatással kiegészített jegyzék a Hit Évére alapján), az alábbiakat határozta meg a búcsúk adománya elnyerésére a Hit Évében, a Pápa gondolatának megfelelő módon, abból a célból, hogy a hívek mindinkább törekedjenek a Katolikus Egyház tanításának megismerésére és megszeretésére, és abból minél bővebb lelki gyümölcsöket nyerhessenek.

A Hit Évének teljes időtartama alatt, vagyis 2012. október 11-től 2013. november 24-ig teljes búcsút nyerhetnek a saját bűneik miatti időleges büntetés alól Isten irgalmából, amit az elhunyt lelkekért is felajánlhatnak, mindazon hívek, akik valódi bűnbánatot tartottak, kellőképpen meggyóntak, szentségi áldozáshoz járultak és imádkoztak a Szentatya szándékára,

a.      – minden alkalommal, ha legalább három alkalommal részt vesznek az igehirdetésen a szent missziók alkalmával, vagy legalább három előadást meghallgatnak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól és a Katolikus Egyház Katekizmusának cikkelyeiről, bármely templomban vagy alkalmas helyen;

b.      – minden alkalommal, ha zarándoklat formájában meglátogatnak egy pápai bazilikát, egy keresztény katakombát, egy székesegyházat, egy, az ordinárius által a Hit Évére kijelölt szent helyet (például a Basilica Minor­-ok valamelyikét, valamely Mária-kegyhelyet, a szent apostolok vagy védőszentek valamely kegyhelyét) és itt részt vesznek valamilyen liturgikus imádságon, vagy legalább megfelelő időt eltöltenek ott összeszedetten, jámbor elmélkedéssel, amit a Miatyánk, a Hiszekegy bármely hivatalos formája, valamint a Szűzanyához, az apostolokhoz vagy a védőszentekhez szóló fohász elimádkozásával fejeznek be;

c.      – minden alkalommal, az ordinárius által a Hit Évére meghatározott napokon (például az Úr, a Szűzanya, a szent apostolok és védőszentek ünnepein vagy Szent Péter székének ünnepén), ha bármely szent helyen részt vesznek egy ünnepélyes szentmisén vagy zsolozsmán, s ezen felül elimádkozzák a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában;

d.      – a Hit Éve bármely szabadon megválasztott napján, amikor hívő módon meglátogatják a keresztelőkápolnát vagy más egyéb helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét, amennyiben itt megújítják keresztségi fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában.

A megyéspüspökök és eparchák, s mindazok, akik jog szerint egyenlő rangban állnak velük, ezen idő legalkalmasabb napján, a legkiemelkedőbb ünnepen (például 2013. november 24-én, Krisztus Király ünnepén, amellyel bezárul a Hit Éve) kioszthatják a pápai áldást a teljes búcsúval, amelyet mindazok a hívek élvezhetnek, akik jámborul fogadják ezt az áldást.

Azok a hívek, akik valódi bűnbánatot gyakoroltak, ám súlyos okból nem tudnak részt venni az ünnepi eseményeken (főként a szerzetesnők, akik örök klauzúrában élnek, a remeték és anakoréták, a bebörtönözöttek, az idősek, a betegek, és mindazok, akik kórházakban vagy egyéb ápolási központokban folyamatos szolgálatban állnak a betegek mellett…) elnyerhetik a teljes búcsút ugyanezen feltételek mellett, ha lélekben és gondolatban egyesülnek a jelenlévő hívekkel, különösen azokban a pillanatokban, amikor a Szentatya vagy a megyéspüspökök szavait közvetíti a televízió, illetve a rádió, s otthonukban vagy azon a helyen, amelyet akadályoztatásuk okán nem tudnak elhagyni, elimádkozzák a Miatyánkot, a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában és más fohászokat, a Hit Éve célkitűzéseinek megfelelően, valamint felajánlják szenvedéseiket vagy saját életük szükségeit.

Azon célból, hogy a bűnbánat szentsége és az isteni bűnbocsánat elnyerése a Kulcsok hatalma által lelkipásztori tekintetben könnyebben elérhetővé váljon, felkérjük az egyes helyek ordináriusait, hogy engedjék át a székesegyházakban és a Hit Évére erre kijelölt templomaikban az ott gyóntató kanonokoknak és papoknak azokat az engedélyeket, amelyek egyébként nekik vannak fenntartva (a keleti egyházak híveinek tekintetében a CCEO 728. kánonja 2. § szerint, esetleges fenntartás esetén a 727. kánon szerint, kizárva innen természetesen a 728. kánon 1.§-ában foglalt eseteket; a latin egyház hívei tekintetében a CIC 508. kánonjának 1. §-a szerint).

A gyóntatók, miután felhívták a hívek figyelmét azon bűnök súlyosságára, amelyeket a fenntartás vagy a törlés érint, határozzanak meg megfelelő szentségi penitenciát, amelyek a híveket a lehető legnagyobb mértékben a tartós megbánás állapotára vezetik és az esetek természetétől függően, rájuk kényszeríti az esetlegesen okozott botrányok és károk helyrehozatalát.

Végezetül a Penitenciária nagyon ajánlja az excellenciás püspök uraknak, akik a háromszoros munus (tanítás, vezetés, megszentelés) letéteményesei, hogy legyen gondjuk arra, hogy világosan elmagyarázzák híveiknek az itt a hívek megszentelése érdekében felsorakoztatott alapelveket és intézkedéseket, különös tekintettel az adott hely, kultúra és hagyományok körülményeire. Az egyes népek karakterének minél inkább megfelelő katekézis világosabban és az értelem számára élőbb módon tárhatja fel ezeket, hogy a szívekben erősebben és mélyebben meggyökerezhessen a vágy erre a különleges adományra, amelyet az Egyház közvetítésével elnyerhetnek.

A jelen rendelet érvényessége kizárólag a Hit Évére szól, bármilyen ezzel ellentétes intézkedés ellenére.

Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciárium székhelyén, 2012. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén

Manuel Monteiro de Castro bíboros

legfőbb penitenciárius

Mons. Krzysztof Nykiel

ügyvivő