Jézus is volt tanuló és tanító! – Erdő Péter tartotta a tanévnyító Veni Sanctét Budapesten

Erdő Péter bíboros, prímás hívására és vezetésével harmadik alkalommal tartották meg az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén működő katolikus oktatási intézmények közös Veni Sanctéját szeptember 2-án. A Szent István-bazilika előtti téren mintegy ötezerhatszáz fő ünnepelte a szentmisét.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) tájékoztatása szerint az ünnepi szentmisén tíz egyházi intézményfenntartó összesen harmincegy intézménye képviseltette magát, közel négyezerötszáz diák, kilencszáz pedagógus és száz szülő vett részt a szentmisén.

A résztvevők bevonulása alatt énekpróbát tartottak, és ekkor történt meg az intézmények rövid bemutatása is. A szentmise előtt az iskolák zászlói ünnepélyesen felsorakoztak a szentmisének helyet adó emelvényen. A szentleckét és az egyetemes könyörgéseket a középiskolák tehetséges diákjai, valamint a két új egyházi iskola, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és a Zsolt Nándor Katolikus Zeneiskola igazgatói mondják.

Erdő Péter szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Iskolások! Kedves Pedagógusok! Kedves Szülők!

1. A mai Evangélium nagyrészt arról szól, hogy hogyan tanított Jézus a názáreti zsinagógában. De ha a felolvasott rész első sorait megfigyeljük, ott arról is megtudunk valamit, hogy milyen volt Jézus mint tanuló. Azt hallottuk ugyanis: „Amikor Názáretben élt ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába és felolvasásra jelentkezett” (Lk 4,16). Ebből pedig legalább két dolog következik, az egyik, hogy Jézus gyerekkorában, fiatalkorában vallásos nevelést kapott, szokása lett, hogy szombatonként elmenjen a zsinagógába. A második, amit megtudunk, hogy megtanult írni, olvasni, sőt a vallás dolgában olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy emberi szempontból is bátran kiállhatott a közösség elé.

2. Volt-e szüksége Jézusnak, aki valóságos Isten és valóságos ember arra, hogy őt emberek neveljék és tanítsák? A teljes emberség vállalása a növekedést, a fejlődést is magában foglalta. Ugyanakkor Jézusnak már gyermekkorában is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyeket a környezete valamilyen titokzatos, isteni éleslátás jelének tekintett. Amikor 12 éves korában a Templomban maradt, Szűz Mária és Szent József pedig napokig keresték mire rátaláltak, azt válaszolta nekik: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kel lennem?” (Lk 2,49) Ugyanakkor viszont azt is halljuk róla, hogy gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben (Lk 2,52). Hogyan és miért találkozott Jézusban az istenség az emberséggel – ez hitünk titka marad. Jézus életének eseményeiből kinyilatkoztatást kapunk viszont arról, hogy milyennek látja, milyennek álmodja meg az Isten az embert. Például Jézus nem tartotta fontosnak, hogy kényelemben, gazdagságban szülessen. De nem mondott le arról, hogy családban jöjjön a világra és valódi, szerető környezetben nevelkedjék. A mai evangéliumi szakaszból pedig azt látjuk, hogy nem mondott le arról sem, hogy vallásos nevelést kapjon. Ő, aki istensége szerint otthonos volt az Örökkévaló belső rejtelmeiben, mégis eljárt szombatonként a zsinagógába. És nem mondott le arról sem, hogy gyermekként, fiatalként tanítást kapjon. Nem csodafegyverként használta isteni mindentudását, hanem hajlandó volt embersége szerint bölcsességben gyarapodni is. Ebben pedig nyilván elfogadta mások segítségét.

3. Igaza volt hát a régi művészeknek, akik Jézust néha iskolás gyerekként, tanulóként ábrázolták, könyvvel a hóna alatt. Amikor új tanévet kezdünk, gondoljunk arra, hogy Jézus is volt tanuló és Jézus is volt tanító. Igaz, hogy ő nem csak a tananyagot adta át, hanem úgy tanított, mint akinek hatalma van, tanulóként pedig nyitott volt az ismeretekre és hordozta magában a feszültséget az isteni mindentudás lehetősége és az emberi fejlődés szükségessége között. Amikor tanulunk vagy tanítunk, gondoljunk arra, hogy Jézus ott van velünk. Kérdezzük meg őt, mit tenne a helyünkben. És ő válaszolni fog a Szentírás lapjain és az imádságban. Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra való, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni a legnagyobb igazságot. Egyéni és közösségi életünk értékeit, az isten- és emberszeretet útját. Ha ezen járunk, akkor bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre, aki nem hagy el minket és kíséri a népeket is a történelem során.

4. Régen az öregek vágyakozva mondták: „Ha még egyszer fiatal lehetnék”. A mi nemzedékünkből sokan nem szeretnének újra fiatalok lenni. Úgy érzik, hogy olyan világ következik, amiben ők nem szívesen vennének részt. Édesanyám élete utolsó éveiben, főleg legkisebb testvéreimnek azt szokta mondani: „Mire nőttök?” Vagyis milyen lesz a világ, mire ti megnőttök? Máskor pedig azt érzékelte szinte prófétai módon, hogy az ő nemzedékének érzelmi és lelki gazdagsága valamiképpen eltűnik. Ilyenkor pedig azt mondta: „Ti, fiaim, csak gépek vagytok”. Pedig akkor még okostelefon nem is létezett. Biztos, hogy változik a világ és benne változik az ember is. De a Teremtő Isten titokzatos képességeket ajándékozott nekünk, amit mi magunk is gyakran örömmel és meglepetéssel fedezünk fel. Van hát okunk a bizalomra. Van okunk arra is, hogy megbecsüljük a korábbi nemzedékek értékeit és közben bátran a Szentlélek vezetésére hagyatkozva keressük az újat, mert Isten soha nem hagyja magára az emberiséget.

5. Ezért kérjük a Szentlélek segítségét minden tanév elején. Az alkotó Lelket, a kreativitás Lelkét, az Éltetőt és Elevenítőt, hogy segítsen kibontakoztatni képességeinket, álljon mellettünk személyes fejlődésünkben és kísérje egész közösségünk, népünk életét. Ámen.

*

A szentmise zárókönyörgése után az EKIF igazgatói kinevezések ünnepélyes bíborosi átadására került sor, melynek keretében 8 igazgató vette át a megbízólevelét. Erdő Péter bíboros Udvardyné Pásztor Ágnest a Zsolt Nándor Katolikus Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola; Friedrich Attilát a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Katolikus Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Szakgimnázium; Zádornyné Leiner Margit Erikát a Salkaházi Sára Katolikus Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola; Szabó Beátát a Kanizsay Dorottya Katolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Szakgimnázium; Sillye Gergelyt a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola; Espasa-Sancho Ramont a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola és Óvoda; Kuti Margitot a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola; Mészáros Lászlónét a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium igazgatói teendőinek ellátásával bízta meg.

A szentmise végén rövid köszöntőt mondott Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

A szentmisén a zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola végezte. Az iskola vegyeskara énekelt, amelyet a Iubilate leánykar és az Exsultate Cantores férfikar tagjai alkotnak. Vezényelt Sapszon Ferenc, Liszt,- Magyar Örökség- és Kossuth-díjas karnagy, az iskola alapítója és művészeti vezetője és Tóth Márton, az Exsultate fiú-vegyeskar karnagya.

Az ünnepi szentmise rendezői feladatait - az EKIF és a bazilika munkatársain kívül - a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium diákjai és tanárai látták el.

Az iskolaév első napján az egyházi fenntartású oktatási intézményekbe is visszatértek a diákok országszerte. Barcsák Mariannával, a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetőjével az új tanévről beszélgettünk.

Mária készségével éljünk a mindennapokban – Udvardy Györggyel ünnepelték a pécs-havihegyi búcsút

„Otthon vagyunk a Boldogságos Szűz Mária anyai oltalma alatt” – fogalmazott Udvardy György püspök, kinevezett veszprémi érsek a Pécs felett található havihegyi Havas Boldogasszony-templom búcsúján tartott szabadtéri szentmisén augusztus 4-én.

Szűz Máriára mint példára és modellre tekintünk – mondta homíliájában a főpásztor. – Olyan modellre, melyet Egyházunk úgy állít elénk, hogy az ő képére formálódjunk. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket a Boldogságos Szűz Máriánál látunk, akarjuk kialakítani saját magunkban, hiszen Mária mindig Krisztushoz vezet, mindig rá irányítja a figyelmünket. Krisztus pedig mindig az Atyára mutat. Mindig az Atya szeretetét, az Atyát mutatja be nekünk.

Szűz Mária a keresztény ember identitásának kialakulásában is segít azáltal, hogy példát mutatott az Ige befogadására – emelte ki Udvardy György. – Mária hűséges volt, és kész volt az Istent befogadni úgy, ahogy ebben az énekben imádkozzuk: Isten az, aki hatalmas dolgokat tesz az övéiért, akiket szeret. Isten igazságot szolgáltat, a kicsinyeket fölemeli, a hatalmasokat letaszítja trónjukról. Ez nem pusztán emberi igazságosztás, hanem Isten belső természetének megnyilvánulása. Mária ragaszkodott Istenhez, és kész volt teljesíteni akaratát annak, aki igazat mond és igazat tesz. Isten szavában, szándékában, cselekedeteiben nincs különbözőség, nincs disszonancia; nincsenek ilyen és ehhez hasonló mondatok: szerettem volna, de nem sikerült teljes egészében. Amit mond, az igaz; amit mond, megvalósul. A cselekedetei ezt az igazságot jelentik számunkra. Azt látjuk Szűz Mária magatartásában, hogy abban az Istenben bízik, aki bármit tesz, az jó az ő gyermekeinek.

Mi ismerjük Jézus Krisztusban az irgalmas Atyát: Isten mindig irgalmas, mindig jót akar, mindig hűséges, mindig igazat tesz, mindig jót tesz. Ez a meggyőződés az, ami alapján értelmezzük életünk eseményeit, és valamire azt mondjuk, hogy ez jó, ebben sikerült növekedni, s valamire azt is mondjuk, hogy ez nem jó, vagy azt, hogy ez bűn. Az élet dolgai nem az istenképünket és az Istenbe vetett hitünket fordítják meg. Bízunk Jézus Krisztus Atyjában, és ezért válik értékessé életünk számos eseménye, történése, ezért válunk értékessé mi magunk. Ezért van az, hogy el akarunk magunktól távolítani mindent, ami nem méltó ehhez az istenismerethez. A készség megmutatkozik a tanítás befogadásában, a tanítványi lelkület kiépítésében – magyarázta a szentmise szónoka.

Jézus meghalt és feltámadt. Életét adta a tanításáért, és az Atya életre támasztotta őt. Tehát amit ő mond, amit kér, amit állít, amit útmutatásként elénk ad, az jó. A készség jelenti számunkra azt is, hogy szabadok vagyunk és szabadok akarunk lenni. Mindentől – hangsúlyozta Udvardy György. – Legfőképpen önmagunktól, a félelmeinktől, szokásainktól, ragaszkodásainktól; szabadok akarunk lenni a bűneinktől. Hányszor veszi el tőlünk az isteni lehetőséget az, amikor a félelmemre építünk? Hányszor veszik el, szűkítik le az isteni lehetőséget a szokásaink? Isten növelni akar, ki akarja tágítani a lehetőségeinket.

Ennél nyilván sokkal nehezebb a bűneinkkel való szembesülés. A bűn nemcsak Isten ellen van, hanem elveszi az életet, elveszi a lehetőséget. Amikor a krisztusi szabadság ellen, a bűn mellett döntünk, akkor nem valamiféle kisebb szabadságot nyerünk, hanem a rabszolgaság mellett döntünk – mutatott rá a szónok. – Nincs kisebb szabadság, nincs szűkebb területen megélhető szabadság. A krisztusi szabadság van, ami teljes, ami mindenre képesít bennünket.

Amit értékesnek tartok, azért akarok és kész vagyok áldozatot hozni; amit nem tartok értéknek, azért nem hozom meg az áldozatot. Ahol az áldozatom van, ahol a küzdelmem van, ott van az értékem. Kész vagyok erőfeszítést tenni a jóért, a fölismert krisztusi tanításért, azért az életért, amiben boldog vagyok; azért, aminek távlata, jövője van. Természetes, hogy a készségben szükségszerűen megmutatkozik egyfajta döntés. Hitben hozom meg a döntéseimet, és e döntések eredményezik azt, hogy az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit tesszük egymás felé. Ezek azok, amelyek növelnek bennünket, amelyek krisztusiak. Ezek azok a döntések és cselekedetek, amelyek jövőt tárnak fel előttünk. Ezért hiteles Mária dicsőítő éneke, amikor az irgalmas Istenről énekel – hangzott el a főpásztori prédikációban.

Máriára figyelünk, Krisztus édesanyjára, aki készséges lelkülettel figyelt az Istenre, és kész volt teljes létével, teljes valójával követni őt. Ő példa számunkra. Imádkozzunk azért, hogy ezt a készséget mindennapi életünkben, családjainkban, közösségünkben, egyáltalán az Egyházról való gondolkodásunkban ébren tudjuk és ébren akarjuk tartani magunkban, Mária módjára, aki elkötelezett az Isten előtt. Imádkozzunk ezért – buzdított Udvardy György püspök, kinevezett veszprémi érsek.

Sevcsuk ukrán nagyérsek: A Szentatya szándéka, hogy a keleti katolikus egyházak virágozzanak

Július 5-6-án két napon át tanácskozott Ferenc pápa a Vatikánban az ukrán görögkatolikus egyház nagyérsekével, a metropolitákkal és az állandó szinódus tagjaival. A megbeszéléseken részt vettek a Római Kúria illetékes dikasztériumvezetői is. A pápa kifejezte közelségét a sui iuris keleti katolikus egyház iránt, amelynek fejlődése és virágzása kifejezett szándéka.

Kölcsönös meghallgatás és imádság

A szentszék sajtóközleményben tájékoztatott a találkozóról. Munkatársaival együtt Ferenc pápa nagyra értékelte az ukrán görögkatolikus egyház történetét, lelki, liturgikus, teológiai és kánoni hagyományát, hűségét Péter utódához, amelyet a mártírok vére erősít és pecsétel meg. A megbeszéléseket egymás kölcsönös meghallgatása és az imádság jellemezték. A vatikáni és az ukrán főpásztorok igyekeztek megkeresni a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az ukrán görögkatolikus egyház fejlődhessen és virágozzék a mai világban.

A keleti katolikus egyházak identitását és küldetését erősíteni

Különös figyelmet szenteltek a lelkipásztori munkának, az evangelizálásnak, az ökumenizmusnak, illetve annak a sajátos hivatásnak, amelyet a görögkatolikus egyház betölt a jelenlegi társadalompolitikai kihívások közepette – főként az ukrajnai háború és humanitárius válság, valamint a világ különböző országaiban folytatott szolgálata fényében. A felek annak a kívánságuknak adtak hangot, hogy a két nap alatt kialakult munkamódszer az egymás őszinte meghallgatásáról a jövőben is folytatódjék, ezáltal elősegítve az ukrán görögkatolikus egyház harmonikus fejlődését, mint ahogy a többi keleti katolikus egyház identitását és küldetését is.

Sevcsuk nagyérsek beszámolója a nemzetközi sajtónak

Július 8-án a Vatikáni Rádió Marconi-termében Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi nagyérsek sajtótájékoztatót tartott a nemzetközi média képviselőinek. Mint mondta, számukra óriási lelki élményt, kegyelmi találkozást jelentett a két nap a Szentatyával, aki őszinte, szerető figyelmével közelségét akarta kifejezni a szenvedő ukrán egyház iránt. Szimbolikusnak nevezte a nyolc metropolita egyidejű jelenlétét, akik közül négyen Ukrajnát, négyen pedig a diaszpórát képviselték.

Ferenc pápa fogadta az ukrajnai görögkatolikus egyház állandó szinódusának tagjait

Szinodális módszer

A meghallgatást követte a megfontolás, éppúgy, ahogy a legutóbbi szinódus idején történt. Szívtől szívig való párbeszéd valósult meg a pápával, aki személyes figyelmével tüntette ki őket. Jelentős lépésnek tartja az ukrán főpásztor azt, hogy a pápa és a Római Kúria tanulmányozzák bizonyos struktúrák felállítását, amelyekkel konkrétan segíthetik a keleti katolikus egyházak működését. Mindezt a háború kontextusában, amelyet a pápa hibrid konfliktusnak nevezett, vagyis ahol a fegyverek használata, az információ manipulálása, a politikai, gazdasági befolyásolás és a kormány elleni nemzetközi nyomás egyszerre érvényesül. Parolin bíboros elfeledett háborúnak hívta az ukrán-orosz konfliktust – emlékeztetett Sevcsuk nagyérsek. Rendkívül fontos, hogy a pápa Ukrajnának juttatott humanitárius segítsége folytatódik.

Ökológiai katasztrófa fenyeget

A maga részéről az ukrán görögkatolikus nagyérsek két témát ismertetett részletesen a vatikáni találkozókon: az egyik Ukrajna mint nép és állam fogalma abban az értelemben, hogy nem pusztán geopolitikai térségnek tekintendő, hanem egy multietnikus és többvallású országnak, amelyik a posztszovjet időszakból egy szabad, nyitott és demokratikus állam irányába halad. A főpásztorok a konkrét, szenvedő emberek hangját vitték el a Vatikánba. Az elhúzódó fegyveres konfliktus ökológiai katasztrófával fenyeget: a bányákat elöntötte a víz, a talaj robbanóanyaggal szennyezett. Hamarosan 4 millió ember maradhat ivóvíz nélkül egy olyan térségben, ahol sok millió gyerek él. Sokan kezüket, lábukat vesztették a felrobbant aknák miatt. Rehabilitálásuk, kórházi kezelésük egyelőre külföldön történhet, de talán a pápa segítségének köszönhetően is Ukrajnában is felszerelhetik a kórházakat, hogy ott kapjanak protézist hiányzó végtagjaik helyébe. (Lásd a szentszéki-orosz megegyezés a Bambin Gesú római gyermekkórház vonatkozásában)

Évente 1 millióan hagyják el Ukrajnát

Súlyos problémának nevezte Sevcsuk érsek a kivándorlást, amelynek mértéke eléri az évi egy milliót. Főként fiatalok, szakmával rendelkező emberek vándorolnak el nyugatabbra a megélhetés reményében. Ennek a folyamatnak az eredménye az ukrán egyház globalizálódása, hiszen egyre több új eparchiára, struktúrára van szükségük a diaszpórában (pl. Kanada, Dél-Afrika). Hogyan lehet megállítani a kivándorlást? A kijev-halicsi nagyérsek szerint a nyugatnak befektetésekkel kellene ösztönözni az ukrán gazdaságot, gyárakat építeni, elősegíteni a munkabérek emelkedését. Példának említette a Dél-ukrajnai atomerőművet, ahonnan a jól képzett szakemberek elmennek külföldre. Fájó pont az emigráns ukránok számára az, hogy jórészt illegalitásban élnek nyugaton annak ellenére, hogy ők nem menekültek, nem kérnek segélyt, hanem dolgozni szeretnének. Törvényességre van szükség, meg kell becsülni az ukrán vendégmunkásokat, hiszen ők Ukrajna legjobbjai. Bánjanak jól velük, fizessék meg őket – üzente a nyugati országoknak a főpásztor.

Reményt és örömet adni a szenvedő lakosságnak

A háború öt éve alatt a hivatalos adatok szerint 13 ezren haltak meg és 30 ezren sebesültek meg, azonban a valóságban ezek a számok akár a kétszeresét is elérhetik. Az elmúlt hetekben az orosz katonák az ukrán orvosokra és egészségügyi dolgozókra vadásztak, négyüket megölték. Mi az egyház dolga ebben a nehéz helyzetben? Sevcsuk érsek szerint reményt és örömet adni. Az emberek azt kérdik maguktól: Miért történik ez velem? Isten megfeledkezett rólam? Az egyház, a papok jelenléte remény kelt, úgy érzik, hogy nincsenek magukra hagyva. Az ukrán görögkatolikus egyháznak 11 plébániája működik az elfoglalt területeken, a papok dacolnak az életveszéllyel. Amikor megérkezett a pápa humanitárius segélye, az emberek sírva fakadtak, mondván: A pápa nem felejtett el minket! Sevcsuk érsek megígérte a háborús és a politikai foglyoknak, hogy az ő nevükben is beszélni fog a pápával. Most, hogy ez megtörtént, hazatérve elmondhatja nekik, hogy a Szentatya meghallgatta őket. A segélyt elsősorban lakóházakra, fűtésre, élelemre, gyógyszerre és a gyermekek ellátására fordítják.

Ökumenizmus az összetett ortodox valóságban

Ami a keresztény egyházak között kapcsolatokat illeti, Sevcsuk érsek elmondta: Ukrajna lakosságának 71%-a ortodox, 14,1% görögkatolikus, míg 18% egyetlen egyházhoz sem tartozik. A görögkatolikusok részéről teljes a nyitottság az ortodoxia irányába; ők nem akadály, hanem katalizátor akarnak lenni az egységteremtésben. Ez a keleti katolikus egyházak identitásához tartozik. Újságírói kérdésekre válaszolva kifejtette: a moszkvai pátriárkátus elzárkózik a párbeszéd elől, míg az újonnan megalakult ukrán autokefál ortodox egyházzal barátságos kapcsolatot ápolnak, bár egyelőre egyfajta udvarias távolságtartással, amíg megszilárdul a többi ortodox egyházzal való kapcsolatuk. Az elmúlt harminc évben a görögkatolikusok nyitottabbak lettek a többi keresztény felekezet irányába, nem akarnak beleszólni az ortodoxok belügyeibe, hanem igyekeznek velük párbeszédre lépni. Ez egyelőre hivatalos formában nem lehetséges, így emberi, szociális téren tudnak velük együttműködni.

Ferenc pápa és Vlagyimir Putyin orosz elnök megbeszélése közel egy órán át tartott

„Miénk volt az utolsó szó Putyin elnök után”

Putyin elnököt július 4-én fogadta a pápa, rá egy nappal érkeztek az ukrán egyházi vezetők. Érezték-e valamilyen módon az orosz elnök látogatásának árnyékát? Sevcsuk érsek megerősítette: egyáltalán nem érezték ennek árnyékát, véletlen egybeesés a közeli dátum, ráadásul az ukrán delegáció programját már korábban meghatározták. Tréfásan hozzáfűzte: örültek, hogy végül az övék lehetett az utolsó szó. Hogyhogy nem pátriárkátus az ukrán görögkatolikus egyház, amely méreténél fogva az lehetne? – kérdezte az egyik újságíró. Válaszában az érsek úgy fogalmazott: de facto pátriárkátusként működnek. Számukra a fejlődés és további virágzás ennek valódi megteremtését jelenthetné.

Meghívták a pápát Ukrajnába

Amint találkoztak a Szentatyával, azonnal meghívták Ukrajnába, és a meghívást többször megismételték. Meggondolom – hangzott a pápa válasza. A kijev-halicsi nagyérsek fölidézte Szent II. János Pál pápa 2001-es ukrajnai látogatását. Akkor egy idős asszony azt mondta: ha a Szentatya ukrán földre lép, akkor oda nem térhet vissza a kommunizmus – aminek árnyéka továbbra is felettük lebegett. Hasonlóképpen most, ha Ferenc pápa Ukrajna földjére lép, akkor ez a háború befejezésére ösztönözne.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a Pápának: Őseink hite kötelez minket

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a Pápának: Őseink hite kötelez minket

A csíksomlyói szentmise végén, az áldás előtt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek „házigazdagént” köszöntötte Róma püspökét és köszönetet mondott neki a látogatásért. Utalt Szent II. János Pál pápa 1999-ben meg nem valósulhatott látogatására, amikor Erdélyt is szerette volna meglátogatni, „ahol hívei többsége lakik”, majd utalt az erdélyi katolikusokat máig kötelező fogadalomra: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben.”

Szentatya! 20 évvel ezelőtt II. Szent János Pál pápa látogatta meg először az Országot, de csak a fővárosra, Bukarestre szorítkozhatott. Nagyon sajnálta, hogy nem látogathatta meg Erdélyt, ahol hívei többsége lakik, de megígérte, hogy ha még egyszer jön, mindenképpen eljön hozzánk. 20 év múlva, Ferenc Szentatya teljesítette ezt az ígéretet.

Szentatya! Itt köszöntjük a négy erdélyi római-katolikus egyházmegye magyar-székely többségű hívei és Püspökei: Gyulafehérvár, Nagyvárad, Szatmár és Temesvár. Kérjük, Szentatya, segítsen, hogy bekapcsolódjunk az Egyetemes Egyház vérfolyásába. Köszönjük, Szentatya, hogy eljött velünk együtt imádkozni, a Szentmiseáldozatot bemutatni, kérni a Csíksomlyói Segítő Máriát, hogy áldjon meg minket a fogadalmi kereszt felirata szerint: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben.”