Mária készségével éljünk a mindennapokban – Udvardy Györggyel ünnepelték a pécs-havihegyi búcsút

„Otthon vagyunk a Boldogságos Szűz Mária anyai oltalma alatt” – fogalmazott Udvardy György püspök, kinevezett veszprémi érsek a Pécs felett található havihegyi Havas Boldogasszony-templom búcsúján tartott szabadtéri szentmisén augusztus 4-én.

Szűz Máriára mint példára és modellre tekintünk – mondta homíliájában a főpásztor. – Olyan modellre, melyet Egyházunk úgy állít elénk, hogy az ő képére formálódjunk. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket a Boldogságos Szűz Máriánál látunk, akarjuk kialakítani saját magunkban, hiszen Mária mindig Krisztushoz vezet, mindig rá irányítja a figyelmünket. Krisztus pedig mindig az Atyára mutat. Mindig az Atya szeretetét, az Atyát mutatja be nekünk.

Szűz Mária a keresztény ember identitásának kialakulásában is segít azáltal, hogy példát mutatott az Ige befogadására – emelte ki Udvardy György. – Mária hűséges volt, és kész volt az Istent befogadni úgy, ahogy ebben az énekben imádkozzuk: Isten az, aki hatalmas dolgokat tesz az övéiért, akiket szeret. Isten igazságot szolgáltat, a kicsinyeket fölemeli, a hatalmasokat letaszítja trónjukról. Ez nem pusztán emberi igazságosztás, hanem Isten belső természetének megnyilvánulása. Mária ragaszkodott Istenhez, és kész volt teljesíteni akaratát annak, aki igazat mond és igazat tesz. Isten szavában, szándékában, cselekedeteiben nincs különbözőség, nincs disszonancia; nincsenek ilyen és ehhez hasonló mondatok: szerettem volna, de nem sikerült teljes egészében. Amit mond, az igaz; amit mond, megvalósul. A cselekedetei ezt az igazságot jelentik számunkra. Azt látjuk Szűz Mária magatartásában, hogy abban az Istenben bízik, aki bármit tesz, az jó az ő gyermekeinek.

Mi ismerjük Jézus Krisztusban az irgalmas Atyát: Isten mindig irgalmas, mindig jót akar, mindig hűséges, mindig igazat tesz, mindig jót tesz. Ez a meggyőződés az, ami alapján értelmezzük életünk eseményeit, és valamire azt mondjuk, hogy ez jó, ebben sikerült növekedni, s valamire azt is mondjuk, hogy ez nem jó, vagy azt, hogy ez bűn. Az élet dolgai nem az istenképünket és az Istenbe vetett hitünket fordítják meg. Bízunk Jézus Krisztus Atyjában, és ezért válik értékessé életünk számos eseménye, történése, ezért válunk értékessé mi magunk. Ezért van az, hogy el akarunk magunktól távolítani mindent, ami nem méltó ehhez az istenismerethez. A készség megmutatkozik a tanítás befogadásában, a tanítványi lelkület kiépítésében – magyarázta a szentmise szónoka.

Jézus meghalt és feltámadt. Életét adta a tanításáért, és az Atya életre támasztotta őt. Tehát amit ő mond, amit kér, amit állít, amit útmutatásként elénk ad, az jó. A készség jelenti számunkra azt is, hogy szabadok vagyunk és szabadok akarunk lenni. Mindentől – hangsúlyozta Udvardy György. – Legfőképpen önmagunktól, a félelmeinktől, szokásainktól, ragaszkodásainktól; szabadok akarunk lenni a bűneinktől. Hányszor veszi el tőlünk az isteni lehetőséget az, amikor a félelmemre építünk? Hányszor veszik el, szűkítik le az isteni lehetőséget a szokásaink? Isten növelni akar, ki akarja tágítani a lehetőségeinket.

Ennél nyilván sokkal nehezebb a bűneinkkel való szembesülés. A bűn nemcsak Isten ellen van, hanem elveszi az életet, elveszi a lehetőséget. Amikor a krisztusi szabadság ellen, a bűn mellett döntünk, akkor nem valamiféle kisebb szabadságot nyerünk, hanem a rabszolgaság mellett döntünk – mutatott rá a szónok. – Nincs kisebb szabadság, nincs szűkebb területen megélhető szabadság. A krisztusi szabadság van, ami teljes, ami mindenre képesít bennünket.

Amit értékesnek tartok, azért akarok és kész vagyok áldozatot hozni; amit nem tartok értéknek, azért nem hozom meg az áldozatot. Ahol az áldozatom van, ahol a küzdelmem van, ott van az értékem. Kész vagyok erőfeszítést tenni a jóért, a fölismert krisztusi tanításért, azért az életért, amiben boldog vagyok; azért, aminek távlata, jövője van. Természetes, hogy a készségben szükségszerűen megmutatkozik egyfajta döntés. Hitben hozom meg a döntéseimet, és e döntések eredményezik azt, hogy az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit tesszük egymás felé. Ezek azok, amelyek növelnek bennünket, amelyek krisztusiak. Ezek azok a döntések és cselekedetek, amelyek jövőt tárnak fel előttünk. Ezért hiteles Mária dicsőítő éneke, amikor az irgalmas Istenről énekel – hangzott el a főpásztori prédikációban.

Máriára figyelünk, Krisztus édesanyjára, aki készséges lelkülettel figyelt az Istenre, és kész volt teljes létével, teljes valójával követni őt. Ő példa számunkra. Imádkozzunk azért, hogy ezt a készséget mindennapi életünkben, családjainkban, közösségünkben, egyáltalán az Egyházról való gondolkodásunkban ébren tudjuk és ébren akarjuk tartani magunkban, Mária módjára, aki elkötelezett az Isten előtt. Imádkozzunk ezért – buzdított Udvardy György püspök, kinevezett veszprémi érsek.