Jézus is volt tanuló és tanító! – Erdő Péter tartotta a tanévnyító Veni Sanctét Budapesten

Erdő Péter bíboros, prímás hívására és vezetésével harmadik alkalommal tartották meg az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén működő katolikus oktatási intézmények közös Veni Sanctéját szeptember 2-án. A Szent István-bazilika előtti téren mintegy ötezerhatszáz fő ünnepelte a szentmisét.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) tájékoztatása szerint az ünnepi szentmisén tíz egyházi intézményfenntartó összesen harmincegy intézménye képviseltette magát, közel négyezerötszáz diák, kilencszáz pedagógus és száz szülő vett részt a szentmisén.

A résztvevők bevonulása alatt énekpróbát tartottak, és ekkor történt meg az intézmények rövid bemutatása is. A szentmise előtt az iskolák zászlói ünnepélyesen felsorakoztak a szentmisének helyet adó emelvényen. A szentleckét és az egyetemes könyörgéseket a középiskolák tehetséges diákjai, valamint a két új egyházi iskola, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és a Zsolt Nándor Katolikus Zeneiskola igazgatói mondják.

Erdő Péter szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Iskolások! Kedves Pedagógusok! Kedves Szülők!

1. A mai Evangélium nagyrészt arról szól, hogy hogyan tanított Jézus a názáreti zsinagógában. De ha a felolvasott rész első sorait megfigyeljük, ott arról is megtudunk valamit, hogy milyen volt Jézus mint tanuló. Azt hallottuk ugyanis: „Amikor Názáretben élt ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába és felolvasásra jelentkezett” (Lk 4,16). Ebből pedig legalább két dolog következik, az egyik, hogy Jézus gyerekkorában, fiatalkorában vallásos nevelést kapott, szokása lett, hogy szombatonként elmenjen a zsinagógába. A második, amit megtudunk, hogy megtanult írni, olvasni, sőt a vallás dolgában olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy emberi szempontból is bátran kiállhatott a közösség elé.

2. Volt-e szüksége Jézusnak, aki valóságos Isten és valóságos ember arra, hogy őt emberek neveljék és tanítsák? A teljes emberség vállalása a növekedést, a fejlődést is magában foglalta. Ugyanakkor Jézusnak már gyermekkorában is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyeket a környezete valamilyen titokzatos, isteni éleslátás jelének tekintett. Amikor 12 éves korában a Templomban maradt, Szűz Mária és Szent József pedig napokig keresték mire rátaláltak, azt válaszolta nekik: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kel lennem?” (Lk 2,49) Ugyanakkor viszont azt is halljuk róla, hogy gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben (Lk 2,52). Hogyan és miért találkozott Jézusban az istenség az emberséggel – ez hitünk titka marad. Jézus életének eseményeiből kinyilatkoztatást kapunk viszont arról, hogy milyennek látja, milyennek álmodja meg az Isten az embert. Például Jézus nem tartotta fontosnak, hogy kényelemben, gazdagságban szülessen. De nem mondott le arról, hogy családban jöjjön a világra és valódi, szerető környezetben nevelkedjék. A mai evangéliumi szakaszból pedig azt látjuk, hogy nem mondott le arról sem, hogy vallásos nevelést kapjon. Ő, aki istensége szerint otthonos volt az Örökkévaló belső rejtelmeiben, mégis eljárt szombatonként a zsinagógába. És nem mondott le arról sem, hogy gyermekként, fiatalként tanítást kapjon. Nem csodafegyverként használta isteni mindentudását, hanem hajlandó volt embersége szerint bölcsességben gyarapodni is. Ebben pedig nyilván elfogadta mások segítségét.

3. Igaza volt hát a régi művészeknek, akik Jézust néha iskolás gyerekként, tanulóként ábrázolták, könyvvel a hóna alatt. Amikor új tanévet kezdünk, gondoljunk arra, hogy Jézus is volt tanuló és Jézus is volt tanító. Igaz, hogy ő nem csak a tananyagot adta át, hanem úgy tanított, mint akinek hatalma van, tanulóként pedig nyitott volt az ismeretekre és hordozta magában a feszültséget az isteni mindentudás lehetősége és az emberi fejlődés szükségessége között. Amikor tanulunk vagy tanítunk, gondoljunk arra, hogy Jézus ott van velünk. Kérdezzük meg őt, mit tenne a helyünkben. És ő válaszolni fog a Szentírás lapjain és az imádságban. Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra való, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni a legnagyobb igazságot. Egyéni és közösségi életünk értékeit, az isten- és emberszeretet útját. Ha ezen járunk, akkor bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre, aki nem hagy el minket és kíséri a népeket is a történelem során.

4. Régen az öregek vágyakozva mondták: „Ha még egyszer fiatal lehetnék”. A mi nemzedékünkből sokan nem szeretnének újra fiatalok lenni. Úgy érzik, hogy olyan világ következik, amiben ők nem szívesen vennének részt. Édesanyám élete utolsó éveiben, főleg legkisebb testvéreimnek azt szokta mondani: „Mire nőttök?” Vagyis milyen lesz a világ, mire ti megnőttök? Máskor pedig azt érzékelte szinte prófétai módon, hogy az ő nemzedékének érzelmi és lelki gazdagsága valamiképpen eltűnik. Ilyenkor pedig azt mondta: „Ti, fiaim, csak gépek vagytok”. Pedig akkor még okostelefon nem is létezett. Biztos, hogy változik a világ és benne változik az ember is. De a Teremtő Isten titokzatos képességeket ajándékozott nekünk, amit mi magunk is gyakran örömmel és meglepetéssel fedezünk fel. Van hát okunk a bizalomra. Van okunk arra is, hogy megbecsüljük a korábbi nemzedékek értékeit és közben bátran a Szentlélek vezetésére hagyatkozva keressük az újat, mert Isten soha nem hagyja magára az emberiséget.

5. Ezért kérjük a Szentlélek segítségét minden tanév elején. Az alkotó Lelket, a kreativitás Lelkét, az Éltetőt és Elevenítőt, hogy segítsen kibontakoztatni képességeinket, álljon mellettünk személyes fejlődésünkben és kísérje egész közösségünk, népünk életét. Ámen.

*

A szentmise zárókönyörgése után az EKIF igazgatói kinevezések ünnepélyes bíborosi átadására került sor, melynek keretében 8 igazgató vette át a megbízólevelét. Erdő Péter bíboros Udvardyné Pásztor Ágnest a Zsolt Nándor Katolikus Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola; Friedrich Attilát a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Katolikus Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Szakgimnázium; Zádornyné Leiner Margit Erikát a Salkaházi Sára Katolikus Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola; Szabó Beátát a Kanizsay Dorottya Katolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Szakgimnázium; Sillye Gergelyt a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola; Espasa-Sancho Ramont a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola és Óvoda; Kuti Margitot a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola; Mészáros Lászlónét a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola-Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium igazgatói teendőinek ellátásával bízta meg.

A szentmise végén rövid köszöntőt mondott Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

A szentmisén a zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola végezte. Az iskola vegyeskara énekelt, amelyet a Iubilate leánykar és az Exsultate Cantores férfikar tagjai alkotnak. Vezényelt Sapszon Ferenc, Liszt,- Magyar Örökség- és Kossuth-díjas karnagy, az iskola alapítója és művészeti vezetője és Tóth Márton, az Exsultate fiú-vegyeskar karnagya.

Az ünnepi szentmise rendezői feladatait - az EKIF és a bazilika munkatársain kívül - a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium diákjai és tanárai látták el.

Az iskolaév első napján az egyházi fenntartású oktatási intézményekbe is visszatértek a diákok országszerte. Barcsák Mariannával, a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetőjével az új tanévről beszélgettünk.