Karácsony nyolcada 8.

Kisded Jézus és Szűzanya

Kisded Istent hogyha látom
Édesanyja karjain,
szívem olvadoz szent lángon,
lelkem boldog dalra int.

Vágyik Gyermek, sóvárogja,
Szűzanyám, a kebledet.
Ez a Gyermek fölmosolygva
csókol, simul, ölelget.

Amint ragyog kéklô egén
fénnyel áradozva Nap,
szopva Kisded Anyja keblén,
szent örömre úgy ragad.

Oly szépséges az ily Anya;
s gyönyörűbb a Gyermekkel,
mintha titkos halk ibolya
s liljom: Rózsát ünnepel...

Annyi szívség, annyi jóság --
,,dárdákat'' Szív szívre vet, --

rétek, amennyi viráguk, hozzák
s gyújtnak csillagot egek.

Óh, ha egy a sok ,,nyílhegybűl''
-- Édes Kisded! -- jutna rám!
mit Anyádra kis szived küld, --
s megsebezne! ... Jézuskám!...

(14--16. századi ismeretlen latin himnusza)