Hogyan lehetnénk következetesen hálásak az új esztendőben?

Hogyan lehetnénk következetesen hálásak az új esztendőben?

Robert McTeigue SJ, a Jézus Társasága marylandi tartományának tagja filozófia- és teológiaprofesszor, tapasztalt lelkivezető. Újévi írásában arra hívja fel a figyelmünket, milyen fontos elkötelezetten, fegyelmezetten és következetesen gyakorolni a hálát.

A hála minden erény anyja – szokták idézni Cicerótól; Loyolai Szent Ignác pedig azt írja egy levelében: a hálátlanság az a bűn, amely legjobban bántja az Istent. Robert McTeigue SJ nemrégiben már szót ejtett arról az Aleteia nemzetközi katolikus portálon, mennyire fontos, hogy szinte „tervszerűen” a Krisztus áldozata iránti hálában éljünk. Egy barátja ezután arra kérte, segítsen neki kidolgozni ezt a tervet – így született ez az új év eleji írása a hálához való fegyelmezett, elkötelezett, következetes hozzáállásról.

Tegyük fel, hogy a nagynénink behoz egy tálca süteményt, a gyerekek odaszaladnak hozzá – a szülők pedig közbeszólnak: „Mit kell ilyenkor mondani?” – kérdik gyerekeiktől. Mire ők kórusban zengik: „Kö-szön-jük szé-pen!” Majd rögvest felfalják a süteményt. Robert McTeigue azonban nem erre gondol, amikor a fegyelmezett háláról beszél.

Fegyelmezett hála alatt azt érti, hogy eltökélten és ténylegesen elköteleződünk amellett, hogy jól gazdálkodunk a kapott ajándékokkal, tiszteletben tartjuk az ajándékozó szándékát, és hálásak vagyunk nagylelkűségéért. A valódi hála kötelességet és tiszteletet is magában foglal.

Szent Pál ragaszkodik hozzá, hogy keresztény hivatásunkhoz méltóan éljünk: „Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok” (Ef 4,1). Ez azt is jelenti, hogy éljünk hálásan, tegyük magunkévá a hála fegyelmét. A hálával teli élet azonban nem csak úgy magától jön létre: tervet kell rá kidolgoznunk.

A hálát megélhetjük taktikusan, napi rendszerességgel és stratégia szerint. A taktika például abban nyilvánul meg, hogy valahányszor kísértésbe esünk vagy elbátortalanodunk, gyakoroljuk a hála erényét. Kérdezd meg: „Hogyan tudnám itt és most bizonyítani Istennek, hogy hálás vagyok neki mindazért, amivel megáldott?” Erre a kérdésre mindig van jó válasz – és mindig van ok arra, hogy hálásak legyünk.

A napi rendszerességben az emlékezetünk segít. Elég, ha csupán öt percet arra szánsz, hogy számba vedd az elmúlt 24 órában kapott áldásokat és kegyelmeket. Szánj rá időt, hogy ámulatba ejthessen Isten nagylelkűsége és hűsége. Ha kitartó vagy, a napi „gyakorlás” könnyebbé teszi majd azt is, hogy a nehéz pillanatokban „taktikából” is tudj hálás lenni.

A stratégia megnyilvánulhat abban, hogy megtervezzük, hogyan fogjuk méltóan fogadni az Úrtól kapott ajándékainkat, hogyan fejezzük ki értük való hálánkat. Robert atya például nagyon hálás az emberi értelemért, ezért az év elején össze fogja írni azokat a könyveket, melyeket az idén szeretne elolvasni, és azokat a képességeket, melyekre idén szeretne szert tenni. Vagy: mivel hálás az egészség ajándékáért, összeírja, mivel tudná jobban szolgálni a teste javát. És mivel hálás a hit ajándékáért, összeírja, mit vállal az imádság, a tanulmányok, a bűnbánat és a közbenjáró ima terén.

Az első lépés az elkötelezett hála felé, ha felismerjük a kapott áldásokat, és ízlelgetjük őket. A felismerés az intellektus munkája, az ízlelgetés azonban a szívé. Mindkettőre szükség van. Amikor Robert atya annak idején jelentkezett a jezsuitákhoz, kértek tőle egy rövid önéletrajzot. Erre készülődvén imádságban végig kellett gondolnia addigi életét, hogy felismerje abban Isten jelenlétét és jóságát. Úgy döntött, ehhez végighever egy kanapén, lehunyja a szemét, és „újraéli” az életét – azt gondolta, nem fog sokáig tartani, hiszen még csak 28 éves. Hat órával később meg volt győződve arról, hogy ő részesült a legtöbb áldásban az egész világon…

Életünk végiggondolását mindannyiunknak javasolja a jezsuita szerzetes – akár egy ültő helyünkben, akár több alkalomra osztva, de gondoljuk át életünket, és engedjük, hogy Isten felfedje magát benne. Számítsunk rá, hogy megdöbbentő élményben lesz részünk! Útmutatóként használhatjuk Szent Ignác contemplatióját; segít lépésről lépésre felfedezni Isten működését mindenben. Ignác a saját áldásai, ajándékai hatására írta meg a jól ismert, Suspice kezdetű fölajánló imáját.