Pünkösd

Pünkösd

A Szentléleknek úgy tanúskodik, hogy a végső valósággal, az igazsággal szembesít külön-külön mindannyiunkat, valami sajátos belső személyes megvilágosítás által – erre a megvilágosításra utalnak a pünkösdi lángnyelvek. Ránk bizonyítja a bűnt, egyfajta élesen és fájdalmasan megnyilatkozó evidenciával; ugyanakkor Jézusról is feltárja a végső igazságot, hogy Jézus az örök Isten öröktől születő Fia, aki értünk, éppen bűneink bocsánatáért halt meg, végül a jövendőt is hirdeti – nem szavakkal, hanem azzal, hogy örömteli, tiszta, meg nem csaló reménységet ébreszt bennünk testünk feltámadása és az örök élet iránt.

Mi, emberek szavainkkal és tetteinkkel tanúskodunk. Erre azonban nem vagyunk képesek másként, csak a Lélek által. A Lélek tusakodni kezd a test ellen, vagyis az istengyermeki, tiszta, örökkévalóságra nyitó vonzás kikezdi bennünk az önmagába gravitáló önzést. Ez a bennünk folyó kemény harc a szeretetért, mely a Lélek gyümölcse, igazolja, hogy találkoztunk a Szentlélek benső, csendes, de mindennél nagyobb bizonyosságot adó tanúságtételével. Csak ezután lehet hiteles szóbeli tanúságunk, hiszen „senki sem mondhatja magától: »Jézus az Úr«, csak a Szentlélek által”. Végül ezt követhetik tetteink, melyeket az Úr Jézus nevében viszünk végbe testvéreink javára.

Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a pünkösdi Lelket, akinek tanúságtétele egyszerre nyitja meg bennünk az igaz szívű bűnbánat és a lelki örvendezés forrását. Add, hogy most, amikor majd az ünnep után belépünk az Évközi idő mindennapjainak egymásutánjába, ne nélkülözzük a Szentlélek tanúságtételét lelkünkben, s az ő erejében mi is hitelesen tanúskodhassunk Rólad szavainkkal és tetteinkkel embertársaink előtt.