Ferenc pápa az olasz püspökökhöz: Hány szeminárium zár be a jövőben jelentkezők híján?

Május 21. és 24. között tartja a Vatikánban az olasz katolikus püspöki konferencia (CEI) 71. rendes közgyűlését, melynek megnyitóján Ferenc pápa rövid beszédében a hivatások válsága, az evangéliumi szegénység, az átláthatóság és a kicsi egyházmegyék összevonása témáit érintette.

„Nem ostorozni akarlak benneteket, csak megosztom veletek három aggodalmamat” – fordult a pápa a több mint kétszáz olasz püspökhöz. Először a papi és szerzetesi hivatások válságáráról szólt, melyet szerinte többek között a hitadomány cseréje révén lehet orvosolni, amikor a hivatásokban gazdagabb egyházmegyék segítenek a nehézséggel küszködőknek. „A mi atyai mivoltunk forog kockán” – mutatott rá. A hivatások csökkenésének okaként – miként ezt kifejtette már a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja közgyűlésén is – az átmenetiség kultúráját, a relativizmust, a pénz diktatúráját nevezte meg, melyek távol tartják a fiatalokat a hivatásoktól. A születések számának tragikus csökkenése a fejlett társadalmakban, a botrányok és a langyos tanúságtétel a hivatások hiányának további okai.

Hány és hány szeminárium zár be az eljövendő években jelentkező híján?! – tette fel a fájdalmas kérdést a Szentatya. Ez a hivatásokban gazdag, termékeny föld, ahonnan nagylelkű misszionáriusok indultak szerte a világba, most meddő, és egyelőre nem talál rá orvosságot, bár keresi azt. Ebben a nehéz helyzetben Ferenc pápa konkrét megoldásként a hitadomány nagylelkű megosztását ajánlotta: ahol nincs utánpótlás, mint az északi Piemont régióban, oda például a hivatásokban gazdag déli Pugliából küldjenek papokat bizonyos időre – ajánlotta a pápa.

Ezután a Szentatya a gazdasági kérdések átláthatóságáról beszélt az evangéliumi szegénység tükrében. Utalt saját jezsuita képzésére, melyben a szegénységet „anyának” és „falnak” nevezték: anyának, mely apostoli lendületet szül; és falnak, mely megóvja azt. A pápa szerint a hívő ember nem folytathat fényűző életet. Botrányos dolog az Egyház javait úgy kezelni, mintha az személyes tulajdon lenne. Fájdalommal tölti el, amikor arról hall, hogy egyházi személyek túllépik hatáskörüket, vagy ami még rosszabb, becstelenül bánnak „a szegény asszony két fillérjével”. Jó példaként viszont elmesélte, hogy ismer olyan olasz püspököt, aki mindig a saját pénztárcájából fizeti a vacsoravendégek költségeit. Ezek ugyan kis gesztusok, de mégis fontosak – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Végül az egyházmegyék lehetséges összevonásának a kérdését vetette fel a pápa. Nem könnyű dolog az egyházmegyék számának csökkentése és összevonásuk. Ugyanakkor vannak olyan püspökségek, amelyeket össze lehet vonni. Utalt korábbi jelzésére, amit megválasztása után 2013. május 23-án tett, és amiről már VI. Pál pápa is beszélt 1964-ben, majd 1966-ban is, amikor egyes olasz egyházmegyék összevonását kérte a püspököktől, hogy így csökkentsék a számukat. VI. Pál pápa úgy gondolta, ezzel olyan új püspökségeket lehetne kialakítani, amelyek rendelkeznek a működőképességhez szükséges megfelelő területtel, elegendő hívő és papi létszámmal, valamint a szükséges intézményekkel. A Szentatya arra emlékeztette az olasz püspöki konferenciát, hogy már 2016-ban kért tőlük egy átfogó reformtervezetet.

A pápa beszéde végén biztatta a püspököket, hogy nyugodtan kérdezzenek tőle, akár kritikát is megfogalmazhatnak felé, ennek most van itt az ideje és a lehetősége. Ferenc pápa felhívását háromórás élénk beszélgetés követte.