APOSTOLOK
CSELEKEDETEI
ApCsel 14,19-28
Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe. Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
„Felbujtották a tömeget és megkövezték Pált”
Pál és Barnabás okosan nem fogadta el a lelkes pogány tömeg istenítő tiszteletét. Isten csak egy van, ők neki választott szolgái, ám csupán halandó emberek. Isten visszaigazolja, hogy helyesen cselekedtek. Az ellentáborból jött néhány zsidó és fellázította az eddig lelkes hódolókat. A nagy hódolatból gyilkos düh lett: megkövezték Pált. Jézus sorsa ismétlődött: virágvasárnapi éljenző bevonulás után hamarosan a nagypénteki véres halál. Ott is, itt is az Isten megdicsőítése az érték, nem az embereké. Pált is kidobják a városból, mint egykor Jézus Krisztust Jeruzsálemből. Az apostol visszaút közben megerősíti a tanítványokat, hogy „maradjanak meg a hitben”(22),mert:„sok viszontagságon át kell bemenniük Isten Országába.”(22) A jézusi alapelv:„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem.”(Lk 9,23) Ez nem változott és nem is fog változni. Visszatérnek az elindító közösségbe, Antiochiába, beszámolnak, és hálát adnak. Ebben mindenki a kapott kegyelem szerint vesz részt, a missziózók és az otthon imádkozók egyaránt. Boldogok, mert: „A hit ajtaját megnyitotta Isten a pogányoknak.”(27)„Jó ideig ott maradtak”(28) A feltöltődés ideje volt ez, a közös ima, a hívek érdeklődő és óvó szeretete az elviselt nehézségek után újabb erőforrása lett a következő missziónak. Nagyon fontos a hívők közössége.
ApCsel 14,19-28
Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe. Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
„Felbujtották a tömeget és megkövezték Pált”
Pál és Barnabás okosan nem fogadta el a lelkes pogány tömeg istenítő tiszteletét. Isten csak egy van, ők neki választott szolgái, ám csupán halandó emberek. Isten visszaigazolja, hogy helyesen cselekedtek. Az ellentáborból jött néhány zsidó és fellázította az eddig lelkes hódolókat. A nagy hódolatból gyilkos düh lett: megkövezték Pált. Jézus sorsa ismétlődött: virágvasárnapi éljenző bevonulás után hamarosan a nagypénteki véres halál. Ott is, itt is az Isten megdicsőítése az érték, nem az embereké. Pált is kidobják a városból, mint egykor Jézus Krisztust Jeruzsálemből. Az apostol visszaút közben megerősíti a tanítványokat, hogy „maradjanak meg a hitben”(22),mert:„sok viszontagságon át kell bemenniük Isten Országába.”(22) A jézusi alapelv:„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem.”(Lk 9,23) Ez nem változott és nem is fog változni. Visszatérnek az elindító közösségbe, Antiochiába, beszámolnak, és hálát adnak. Ebben mindenki a kapott kegyelem szerint vesz részt, a missziózók és az otthon imádkozók egyaránt. Boldogok, mert: „A hit ajtaját megnyitotta Isten a pogányoknak.”(27)„Jó ideig ott maradtak”(28) A feltöltődés ideje volt ez, a közös ima, a hívek érdeklődő és óvó szeretete az elviselt nehézségek után újabb erőforrása lett a következő missziónak. Nagyon fontos a hívők közössége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése