APOSTOLOK CSELEKEDETEI 42.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 14,5-18

"Mikor pedig a pogányok és a zsidók a főembereikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sőt megkövezzék őket, és ők értesültek erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba. Mindenütt hirdették az evangéliumot. Volt Lisztrában egy bénalábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, fennhangon azt mondta: Állj fel egyenesen, a lábaidra! Az felugrott és járkált. Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk! Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót. A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé, és ezt mondták: Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van. A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel. Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot"
Jézus az utolsó vacsorán arra hivatkozik, hogy megalázó szenvedéseivel kezdi megdicsőíteni az Atyát, és az Atya megdicsőíti Őt, tehát nem a csodás hatalommal. Jézus tanítványai számára az Istentől kapott hatalom milyen kísértést jelenthet? Pál arról szól, hogy látja a béna lábú ember szemében a hit ragyogását, meggyógyítja hát. A siker óriási. A pogányok Barnabást Jupiternek nézik, aki a beszélő Pálnak – akit Merkúrnak gondolnak - hatalmat adott erre a gyógyításra. Lisztra a lábuk előtt hever. A Jupiter templom papja állatáldozatot akar bemutatni. Pál és Barnabás esze és szíve a helyén van. Az ő küldetésük a helyes hit kialakítása a Szentháromságról. Jól tudják, kinek erejével cselekedett Pál. Talán hiba volt, hogy Pál a gyógyításnál nem említette Jézus nevét. De mindent megtett a hiba elhárításáért. Minden hasonló helyzet igen nagy kísértést jelenthet annak, akinek hatalom adatott, legyen az a tudás, kegyelemosztás vagy kormányzás hatalma a papság részéről. Ugyanez áll a politikai hatalomra is. Ugyanúgy nagy kísértés a különleges kegyelmek birtokosainál a kiváltság érzete. A misztikus közlések könnyen veszélybe sodorhatják a közvetítőt. Ezért szokott nagyon óvatos lenni az Úr a kiválasztásnál. Jézus szelíd figyelmeztetése az első apostoli út végén igen örömteli a tanítványoknak: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.”(Lk 10,20)