Pünkösdre várva
Négyezer évvel ezelőtt nagyot változott a világ. Az emberek mind
bálványimádók voltak. Az egész emberiség behódolt Isten ellenségének,
Lucifernek a bukott angyalnak és társainak. Madách Imre, igen meglátta az
ősszülők bűnének veszedelmét: Isten sok éves teremtő tevékenysége után végre
elkészült a szeretet csodálatos műve. Isten sárból és napsugárból megalkotta az
embert. Boldog volt, hogy a végtelen kincsét, istenségét odaajándékozhatta az
isteni szüléssel szült Fiának, majd a mérhetetlen közös kincset ketten tovább
ajándékozhatták a harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek. Madách talán
készakarva nem magyarázza ezt hatalmas művében. Az is lehet, hogy nekem kellene
újból elolvasnom Az ember tragédiája című művét. Miért? Mert a pöffeszkedő
sátán hiába lesett hibát keresve. Amikor az Úr az elkészült művét, a látható
világot bemutatta Ádámnak, neki ajándékozta a dúsan termő földet: „Isten újra
szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a
tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes
csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját
képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.
Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek,
szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,26-28a)
A sátán nem kapott semmit. Pimaszságára utal a költő, amikor az élet fájára és
a jó és rossz tudás fájára néz és szónokol: „Fukar kezekkel mérsz, de hát nagy
Úr vagy! Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni” (Madách
Imre: Az ember tragédiája) Négyezer éve ilyen mélyre süllyedt az emberiség.
Bálványimádással csúfította el Isten szép világát. Négyezer éve újra szólt az
Isten:„Az atya teremtette, a Fiú megváltja, a Szentlélek megszenteli a világot”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése