Pünkösdre várva
Jézus
főpapi imáját ezzel fejezi be: „Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de
én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük
nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz,
bennük legyen, és én is bennük legyek”. (Jn 17,25-26) Ezért akarja Jézus
végtelen szeretetét naponta minden híve számára láthatóvá tenni a szentmise
áldozatban. Ezért nem szabad a szentmisét egyszerű ájtatosságnak nézni. Ezért
kell igen nagy figyelemmel kísérni az olvasmányokat, hogy minden nap
gyarapodjék ismeretünk. Ezért kell igen nagy vággyal készülni a szentáldozásra:
amikor az áldoztató az Eucharisztiában Jézust kínálja, szívünkben lángoljon a
szeretet. Azt a pár percet, amíg a Szentostya színe ép, tehát Jézus csodálatos
jelenléte Vendéglátás, kizárólag neki szenteljük, majd a szentmise végén vigyük
tudatosan az életbe. Abba a napi életbe, amiben neki nem sok figyelem, még
kevesebb szeretet jut. Ne hajtogasd közben, hogy mennyi a baj. Köszönd
meg Neki, hogy vannak nagy szeretetű emberek, akik naponta megköszönik a
megtestesülésedet, szenvedésedet, halálodat és feltámadásodat, akik neked
szülik és nevelik a gyermekeiket, akiket boldogan fogadsz az öledbe, ha
behozzák hozzád a templomba, és akik a hittanórákon nem félnek
tanulni a legnagyobb igazságokat sem. „Uram, Jézus légy velünk, mi
egyetlen örömünk!” (Ho 150,1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése