APOSTOLOK CSELEKEDETEI 45.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 15,7-21

Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én  zámból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk. Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? Ellenkezőleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is. Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk. Miután ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ő nevének. Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva:Ezután majd visszatérek, és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, kijavítom falainak repedéseit, és ami romba dőlt, megújítom, hogy keresse az Urat a többi ember és minden nép, amely segítségül hívta nevemet, így szól az Úr, és meg is teszi azt ami ismert volt öröktől fogva. Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez, hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől. Mert akik Mózest hirdetik, a régi időktől fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt.
„Nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk”
A nem zsidó származásúaknak szükséges-e keresztelkedés előtt az Ószövetség jelét, a körülmetélést felvenniük?A keresztény közösség zsidó származású tagjai igennel válaszoltak, a pogány-keresztények pedig Pál és Barnabás mellé álltak a vitában az antiochiai közösségben. Ezért Pált és Barnabást népes küldöttséggel Jeruzsálembe utaztatták, hogy az apostolok döntsék el a vitát. Péter apostol megadhatta volna a választ röviden és velősen: Jézus rám bízta az Egyházát, és ezért én így és így rendelkezem. Nem ezt tette, hanem hagyta, hogy mindenki mondja el a saját meglátását, érveit, vitatkozzanak bátran. Bölcs vezető volt. A viták után megszólalt: Isten már Joppéban eligazított engem ima közben a nagy látomásban. („Kelj fel, Péter, öld meg és edd!” ApCsel 10,13) Azután Cezáreába érkezve bementem Kornéliusz házába, prédikálni kezdtem és rögtön leszállt rájuk a Szentlélek. Erről beszél Pál és Barnabás is. Ha tehát a Lélek odaadja nekik önmagát, ki lehet ellenük? Egyenrangúak, ha hisznek és megkeresztelkednek, ők is velünk együtt Isten gyermekei.A pogány-keresztények örülnek, a többiek is. Vigyázni kell a tévedéstől, a pogány áldozatok vérétől.