VITERBOI SZENT KRISZPIN

VITERBOI SZENT KRISZPIN

 kapucinus

 (1668-1750)

Viterboban iparos szülőktől született, Fioretti Péternek hívták. Édesanyja az ötéves Pétert elvitte a Szűzanya egy közeli kegyhelyére. A kegyképre mutatva így szólt: „Ő a te édesanyád. Neki szentellek téged. Szeresd őt mindig tiszta szívvel és tiszteld mint úrnődet.” Anyja szavait a fiú egész életére megjegyezte: nagy buzgósággal tisztelte Szűz Máriát. Az alsófokú iskolák után néhány középiskolai osztályt is járt, de a szegénység miatt mesterségre adták: cipészinas lett. Éveken át érlelődött benne a szerzetesi hivatás, míg egyszer egy körmeneten meglátta a kapucinus novíciusokat, s azok áhítata, összeszedettsége oly hatással volt rá, hogy elhatározta, ő is közéjük áll. Nem kis nehézségek leküzdése után 25 éves korában megkezdte újoncévét a közeli Palanzana rendházában. Újoncmestere nagyon kemény próbáknak vetette alá novíciusait, úgyhogy a nyolc közül csak kettő jutott el a fogadalomig. Kriszpin több kolostorban működött ezután mint szakács, kertész, betegápoló és alamizsnagyűjtő. Égett a munka a keze alatt. Mindenhol kis oltárt állított a Szűzanya képével, feldíszítette virágokkal, s itt végezte áhitat gyakorlatait. Legtovább (kb. 37 évig) Orvietoban volt mint alamizsnagyűjtő. Cipelte zsákját a kapott kenyér s egyéb alamizsnával. Borszaporítási csodák is előfordultak útjain. Sok betegen segített különös módon: elöljárója engedélyével egy kosarat megtöltött olajbogyóval vagy fügével, gesztenyével, aszalt gyümölcscsel. A kosarat a Mária-kép elé helyezte s kérte: „Szentséges Szűz, áldd meg ezeket a gyümölcsöket. Add, hogy ezek használjanak a betegeknek.” Ahol ezeket hittel és a Szent Szűz iránti bizalommal fogadták, ott bekövetkezett a gyógyulás. Híre járt, hogy Kriszpin testvér gyümölcsei többet érnek, mint az orvosok orvosságai. De sokan nem tudták mennyi imádság, önsanyargatás a gyógyulások ára. 80 éves korában már annyira gyenge lett, hogy elöljárói mint beteget a római rendházba helyezték. Két évig gyengélkedett itt, s 1750. máj. 19-én e szavakkal fejezte be életét: „Édes jó anyám, rád bízom magamat!” VII. Piusz avatta boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1982-ben szentté. Épségben maradt testét a szentté avatás után Viterboba vitték. A védőszer: az engedelmesség. Amikor az egyik kolostorban járvány (pestis) ütötte fel a fejét, Kriszpin ápolónak ajánlkozott. „Ha akar, elmehet” mondta házfőnöke. Erre Kriszpin: „Ha akarok? Amikor a rendbe beléptem, otthon hagytam az akaratomat”. - Mikor a veszélyre figyelmeztették, azt felelte: „Nem tesz semmit! Van egy védőszerem, amit Szent Ferenc talált fel: az engedelmesség.” Nem is kapta el a ragályt, egészségesen tért vissza.

Imádság:

Istenünk, te hűséges szolgádat Szent Kriszpint az örvendezés útján vezetted az evangéliumi tökéletesség magaslatára. Közbenjárására és példájára add meg nekünk, hogy állhatatosan gyakoroljuk az erényeket, amelyek megígért jutalma a mennyei boldogság. A mi Urunk Jézus Krisztus által.