Apostolok cselekedetei 40.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI

 
9,31: „Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával”. Az egyház itt természetesen Jézus Krisztus közösségét jelenti. Itt már valóra vált Jézus jövendölése, amit a szamariai asszonynak mondott, hogy megszűnik a rivalizálás zsidók és a félzsidó-félpogány szamaritánusok között: „De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának”. (Jn 4,23) A fajtiszta júdeai és galileai zsidókból lett keresztények ugyanazt hiszik már, amit Jézus tanított: a Szentháromság első Személye azokat tartja igazi gyermekeinek, akik hittek megtestesült Fiában, Jézus Krisztusban, és általa Isten gyermekei lettek. Ezek a keresztség felvétele után megkapták a Szentlelket a bérmálás szentsége által, megerősödtek hitükben, és egy közösséget alkottak békében és szeretetben.
9,32: „Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz is, akik Liddában laktak”. Péter teljesítette Jézus háromszoros parancsát: „Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,15-17) Mindegy, ki tanított, ki keresztelt vagy ki bérmált, a beavató szentségekkel az Úr Jézus Krisztus bárányaivá lettek az emberek. Az Úr pedig minden bárányának legeltetését, őrzését, gondozását közvetlenül Péterre bízta. Fontos ma is ez a felfogás! A szétszakadt keresztényeknek, mint Krisztus bárányainak elvileg Péter utóda a legfőbb pásztora a pápa, mert ő Péter utóda. Tehát lényegében senkinek sincsenek magán-juhai, Jézus pedig úgy osztja el tisztségeit, ahogyan akarja. Jó lenne ezt az ökumené első alaptételeként kezelni.Péter tehát ellátogat Liddába Jézus híveihez. Örömmel fogadják.
9,33: „Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve ágyban feküdt, mert béna volt”. Péter megtalálta őt, mert az Úr odavezette, hogy a betegeket gyógyító Mester nyomában járva az Ő jóságának közvetítője legyen. Jézus működik tanítványai által
9,34: „Péter így szólt hozzá: Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat! Erre ő azonnal fölkelt”. Péter tehát pillanatnyi kétséget sem hagy, hogy nem a saját erejéből adja a betegnek a gyógyulást. Jézus Krisztus erre általános hatalmat adott, (Mk16,18) amikor evangelizálni küldte apostolait az egész világra. Nem mondta, hogy minden beteget  gyógyítsanak meg, de hívő küldetésük jeléül ezt is műveljék. – A vesd be ágyadat parancs azt jelentette, hogy megszűnt a bénulásod, mint az egészségesek reggelente ágyukat bevetik és dolgozni mennek, te is ezt cselekedd. Éneász örömmel ugrott fel
9,35: „Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz”. Az történt tehát, ami Jézus életében a gyógyítások nyomában történni szokott: Jézus szeretettel egészséget ajándékozott egy szenvedőnek, és ez alkalmul szolgált arra, hogy fölismerjék istenségét. Ez a két város nyilván bálványimádó volt addig. Bálványaik soha senki fián nem segítettek, ha  bajba került. Ez az idegenből jött Péter Jézus Krisztus nevében gyógyította meg a béna Éneászt, Jézus tehát csodát tud tenni még küldötte által is, mert emberfeletti hatalma van, Ő  tehát Isten. Meg is tértek hozzá, vagyis hívei lettek.
9,36: „Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabita volt, ami azt jelenti: Dorkász (=gazella). Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét”. Joppé Lida közelében fekvő város volt. Ott lakott ez a nagyszerű asszony, aki már szintén  Jézus híve volt. Az alapvető keresztény tanítás szerint a szeretet műveinek szentelte életét. A későbbiekből megtudjuk, hogy a szegényeknek nemcsak alamizsnát adott, de keze munkájával maradandó segítséget nyújtott: meleg ruhákat kötött nekik. Szerették is nagyon.