Pünkösdre várva
.„Amikor
beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak ott, ahol
együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett,
megállt középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek! E szavakkal megmutatta
nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is
titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a
Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek
megtartjátok, az bűnben marad. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy
melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A
tanítványok elmondták: Láttuk az Urat!” (Jn 20,19-25) Tamás menteni akarta
hitetlenségét, ezért felsorolta, amit hallott: Én is mindezt tapasztalni
akarom! Jézus egy hét múlva ismét megjelent nekik. Tamás is ott volt. Jézus
neki is megmutatta bizonyítékait: Az oldalsebet és csuklóit. Erre Tamás boldog
szóval tett hitvallást. Jézus ezért nem dicsérte meg. Hogyan várja majd el,
hogy neki higgyenek, ha ő tíz társának nem hitt.’ Jézus csak ennyit mondott:
Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (29) János még
beszámol a Genezáreti tó melletti találkozásról. Péternek háromszor kellett
megvallania, hogy szereti Jézust, jobban, mint ezek. (Jn 21,15-17) Jézus pedig
örökre rábízta egyetlen Egyházát, amit alapított. Úgy, ahogy Atyja bízta rá,
majd Ő a Szentlélekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése