Pünkösdre várva
Húsvét hajnalán megszületett a boldog hír
Jeruzsálem hívő népének: Az Úr feltámadt! Igen, valóban feltámadt! És
szaporodtak az ujjongó élmények: „ A hét első napjának hajnalán a magdalai
Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés
támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a
követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó.
Az őrök remegtek tőle való félelmükben s csaknem halálra váltak. Az angyal
azonban felszólította az asszonyokat: Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust
keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre
megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek,
vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába.
Ott viszontlátjátok. Íme, tudtotokra adtam” (Mt 28,1-7) Márk hasonlóan ír a
Jézust keresőkről: „Egymás közt így beszélgettek:Ki fogja elhengeríteni a követ
a sír bejárata elől? De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve,
jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába
öltözött ifjút láttak, amint ott ült (Mk 16,3-5) Így ír Lukács is, csak
megemlíti, hogy az apostolok „csak üres fecsegésnek tartották” (Lk 24,11) János
megemlíti, hogy Mária Magdolna az üres sírhoz hívja Pétert és Jánost, majd
amikor ők elmentek, a háta mögött álló Jézust a hangjáról megismerve boldogan
köszönti őt. (Jn20,1-18)—Az ellenség viszont így reagált az őrök hivatalos
jelentésére: „Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, és
meghagyták nekik: Mondjátok, hogy éjnek idején, míg mi aludtunk, odajöttek a
tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi megnyugtatjuk
és kimentünk benneteket. Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy
meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt” (Mt
28,13-15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése