Római Szent Piroska

Római Szent Piroska

Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú. Temploma az Aventinus hegyén áll.^* Legendáját a Debreceni-kódexben^* olvassuk. Eszerint egy római nemesember megkeresztelt lánya volt. Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni. Ő csakugyan imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom azonban összeomlott. A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt hitéhez. Börtönében éjszakának évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérik az Urat. A császár oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, nem szaggatják szét. Ezután hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és széllel eloltja. Végül a császár úgy véteti fejét Piroskának. A kivégzés helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére. A hagyomány szerint abból a lakóházból alakították át, amely Szent Péter római szállása volt.

Piroska nevét patrociniumaink között, alakját, viselt dolgait pedig ikonográfiánkban hiába keressük. Napját és miséjét középkori misekönyveink azonban számontartják, az esztergomi Agendarius (1583) az imádságos ünnepek között említi. A névnek és napnak nyilvánvalóan Piroska, Szent László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt.

Nem ismeretes előttünk, hogy milyen kultikus befolyásra választotta László királyunk egyetlen leányának a Prisca, elmagyarosodott alakjában a Piroska nevet. Az sem lehetetlen, hogy ősmagyar női név volt, amelyet nálunk azonosítottak a Prisca névvel.

A naphoz egy kiszombori naiv leányhiedelem fűződik. Aki a szent tiszteletére piros kendőt köt a nyakára, még abban az esztendőben férjhez megy. Régi, már alig hallható szegedi regula: Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy.