Elmélkedés a Család évében XXXXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXIV.



Minden előkészület megtörtént.



Az anya Ézsau legjobb ruháiba öltöztette Jákobot. A gidák bőrével betakarta Jákob két karját és a nyakát. Aztán kezébe adta az ételt és a kenyeret. Belépett apjához és köszöntötte:„Atyám! Az így válaszolt: Hallgatlak! Ki vagy te, fiam? Jákob erre azt mondta apjának: Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.Izsák még egyszer megtapogatta fia kezét és nyakát és így szólt: „A hang ugyan Jákob hangja,de a kéz, az Ézsau keze” (22) Odavitette az enni és innivalót. Fiát megölelte, megcsókolta, majd megáldotta: „Íme, olyan az én fiam illata, mint a dús mező illata, amelyet az Úr megáldott. Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből, bőséget a gabonából és a borból. Népek szolgáljanak neked, nemzetségek boruljanak eléd: légy ura testvéreidnek és anyád fiai hajoljanak meg előtted. Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki megáld téged, teljen el áldással!” (27.29) Jákob kiment a szobából, Ézsau megérkezett.

Elmélkedés a Család évében XXXXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXIII.



Isten dönt a gyerekekről.



Isten döntött Ábrahám és Sára próbálkozása ellenére arról, hogy az ő akarata teljesüljön, ne Sára ötlete múlja felül az eredeti isteni tervet. Isten nem akadályozta meg, hogy Sára mellékfeleségként felajánlott fiatal egyiptomi rabszolganője szüljön fiút Ábrahámnak, mert Sára már elvesztette bizalmát az Úr vele kapcsolatos ígéretében. Mentő ötlete a családban elég sok bajt kavart, és később mégis csak Isten akarata teljesült. A messiási áldás Sára fiáé lett. A leckét viszont még ma is fizetik, hiszen a zsidók és az arabok is élvezik Isten áldását, de a bősz ellenségeskedés csaknem háromezer év múlva a féltestvérek sorsát a gyűlölet véres áldozatává teszi. Izsák és felesége hamarosan gyermeket kapott az Úrtól. Itt azonban megint csak emberi gondolkodás keresztezte Isten útjait. Rebekka ugyanis méhe áldott békéjét elveszítette, amikor a magzati élet már mozgást igényelt. Isten világossá tette előtte: „Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”.(Ter 25,23) Ezt az üzenetet Rebekka bizonyára őszintén elmondta férjének. A két szülő közül most az édesanya vonta le a helyes következtetést és pártolta kisebbik fiát, Jákobot. Ő volt a csendesebb, a szelídebb, szívesen tartózkodott édesanyja mellett a konyhában. Pótolta a hiányzó leánykát. Ézsau viszont kemény vadász lett. Apja kinézte belőle az ábrahámi áldás jövendő birtokosát. Ezért szólt egyértelműen idősebb fiának, Ézsaunak, amikor élete végét érezte közeledni. Szólította is őt: „Fiam! Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját. Fogd fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton, készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok”. (27,1d-4) – Rebekka hallotta férje utasításait. Gyorsan döntött: Neki kell ügyesnek lennie, hiszen ő ismeri az Úr szándékait. Kicsit be kell segíteni az égieknek. Hívja Jákobot: „Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki: Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok. Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked: menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret, hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal. Ő azt felelte neki: Tudod, hogy a bátyám, Ézsau, szőrös ember, én meg csupasz vagyok. Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra. Anyja azonban azt mondta neki: Énrám szálljon az az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!” (6-13)

Lourdesi Szűz Mária

Olyanok lesztek, mint az Isten: tudjátok, mi a jó, és mi a rossz.



2011.02.11. péntek



A fiatalok és az öröm Istene.



Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, és mint egy kedves apuka, Ő is ezzel bíztatta az embert: Nézd, a növények, köztük a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban tölthenéd, aztán amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a megsemmisítő temetőbe. Isten azonban nem így nézte az embert. Nemcsak testet adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Teremtettem neked lelket is. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, én pedig nem semmisítem meg. A te életedet, ember, két szakaszra szántam: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi -igaz-, nem örömök kavalkádja, mert a bűneitek miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma.

Elmélkedés a Család évében XXXXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXII.



Az ikerpár.



Egy ideig meddő volt Rebekka. Izsák könyörgött az Úrhoz feleségéért, hogy szülni tudjon. Amikor aztán fogant, és a magzat helyett két magzat jelentkezett, nagy volt az öröm egy ideig. Aztán szegény ifjú asszony meglepődött, hogy ikrei viaskodnak boldog béke helyett édesanyjuk méhében. Rebekka erre szomorú lett és ezt mondta: „Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr azt felelte: Két nemzet van méhedben és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”. (Ter 25,22-23) Szegény édesanya! Mit gondolhat a saját anyai szerepéről? „Amikor aztán eljött a szülés napja, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében. Az, aki elsőként született, vöröses volt és egészen szőrös. mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak. Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki”. (24-26) Amikor felnőttek, Ézsau ügyes vadász lett, Jákob pedig csendes, sátorlakó fiatalember volt. „Izsák Ézsaut szerette, mert jó ízűket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette. Amikor egyszer Jákob főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről, így szólt hozzá: Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok. E miatt nevezték el őt Edomnak, azaz Vörösnek). Jákob azt mondta neki: Add el nekem érte az elsőszülöttségedet! Ézsau azt felelte: Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség? Jákob erre azt mondta: Esküdj is meg nekem! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget”.(28-33) Aztán jóllakott, és csekélységnek tartotta, hogy eladta a nagy jogát.

Nursiai Szent Skolasztika szűz

A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez.



2011.02.10. csütörtök



Megjeleníteni Krisztust.



Jézus megtestesülését, földi működését, a megváltást és üdvözítést az Atya akarata szerint vitte végbe. Ezzel az engedelmességgel tökéletesen kiengesztelte az Atyát az ősszülők és a többi ember vétkeiért, amiknek a gyökere az engedetlenség: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt”. (Fil 2,5-8) a megváltás befejeztével vissza kellett mennie az Atyához: „Most elmegyek az Atyához, aki küldött engem. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről”. (Jn 16,5-8) „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké”(Jn14,16) „Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok”- (Jn 14,18) „Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben”. (Kol 3,2-4)

Elmélkedés a Család évében XXXXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXI.



Az ikerpár.



Egy ideig meddő volt Rebekka. Izsák könyörgött az Úrhoz feleségéért, hogy szülni tudjon. Amikor aztán fogant, és a magzat helyett két magzat jelentkezett, nagy volt az öröm egy ideig. Aztán szegény ifjú asszony meglepődött, hogy ikrei viaskodnak boldog béke helyett édesanyjuk méhében. Rebekka erre szomorú lett és ezt mondta: „Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr azt felelte: Két nemzet van méhedben és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”. (Ter 25,22-23) Szegény édesanya! Mit gondolhat a saját anyai szerepéről? „Amikor aztán eljött a szülés napja, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében. Az, aki elsőként született, vöröses volt és egészen szőrös. mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak. Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki”. (24-26) Amikor felnőttek, Ézsau ügyes vadász lett, Jákob pedig csendes, sátorlakó fiatalember volt. „Izsák Ézsaut szerette, mert jó ízűket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette. Amikor egyszer Jákob főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről, így szólt hozzá: Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok. E miatt nevezték el őt Edomnak, azaz Vörösnek). Jákob azt mondta neki: Add el nekem érte az elsőszülöttségedet! Ézsau azt felelte: Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség? Jákob erre azt mondta: Esküdj is meg nekem! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget”.(28-33) Aztán jóllakott, és csekélységnek tartotta, hogy eladta a nagy jogát.

Alexandriai Szent Apollonia vértanú szűz

Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az éden kertjébe.



2011.02.09. szerda



A felvirágzás évszázada.



Valóban ellentmondásos volt a múlt század. Amit a szülőházamban láttam, nekem egész életemre elegendő keresztény alapot adott. Nem beszélek mellé: az Isten országa, amelyet Jézus Krisztus lényegében első nyilvános beszédében megfogalmazott: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15) Ezt én nem tudtam gyerek fejjel, de megéltem a szüleim és testvéreim közösségében, sőt még az egyszerű falusi közösségben is. Csak később tanultam meg a jelentését ennek a márki megfogalmazásnak, de a lényeget ez nem érintette. Akkor azt gondoltam, hogy bűnbánattartás az a mise elején énekelt „Uram irgalmazz nekünk” és a rendszeres szentgyónás. Sokkal több, tanultam meg később: az Isten felé fordult élet. A Teremtő parancsa szerint házasélet a szüleimnél, a faluban. A gyermekek elfogadása és nevelése minden külső segítségvárás nélkül. A tízparancsolat teljes megtartása. S a szeretet átélt uralma. Ennek értelme: soha ne keresd a magad előnyét, hanem szolgáld a melléd rendeltek boldogságát önzés nélkül. A szüleim hat gyermeket neveltek. Nem gazdagodtunk meg, de megvolt a mindennapink. Édesapám saját „kis” családja mellett felruházta télire testvéreit is. A nagy gazdasági válság idején észrevette, hogy nincsen a helyi boltunkban nőknek való egyszerű ruhaanyag. A járási központban volt, de azt fehér pénzen nem adták. Édesapámnak volt a német kereskedőktől kapott kék pénze, amin megvette a háromezres falu asszonyainak a ruhaanyagot, átadta a helyi boltnak, az kimérte, kifizették fehér pénzben, amit Édesapám elszórhatott a szélben. Boldog vagyok, hogy az Isten országát így ismerhettem meg. Tizenöt éves koromig otthon éltem: Szüleim is minden vasárnap ott voltak a szentmisén. A falumból talán két-három család kerülte a templomot. Negyven év alatt az egyetlen vasárnapi misén voltak vagy tizenhatan. Most vasárnaponként egy szentmisén lehetnek kétszázan. Tavaszodik.