Elmélkedés a Család évében XXXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXVIII.



A csalafinta örömapa.



Amikor aztán utolsó napig letelt a szerződésben közösen elfogadott idő, Jákob „így szólt Lábánhoz: Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!”(21) Jákobnak igaza volt: becsületesen dolgozott menyasszonyáért, hősiesen állta a tiszta hűség próbáját, el kellett jönnie a napnak, amit Isten így jellemzett annak idején Ádám szavaival, amikor a testéből csontból megalkotta Éva testét, lelket lehelt bele, és reggel odavezette őt Ádámhoz: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiból (is) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(Ter 2,23-24) Az egymásra találás, a tiszta és csak a másikat szolgáló boldogító szeretet Isten akarata, tehát nemcsak nem bűn, hanem házastársi kötelesség. Ezt fejezi ki a bemenni hozzá, és csak hozzá, egy testté válni vele és el nem választódni tőle soha senki kedvéért. Ezzel az egybekeléssel a lány már nem szüleihez tartozik, hanem a férjéhez. Az összes lakost meghívta Lábán a menyegzőre. Mindenki boldog volt, csak Jákob nem és Ráchel sem. Ráchel biztosan végigsírta a délutánt és az éjszakát, Jákob pedig hajnali fénynél felébredve látta meg fátyol nélkül, hogy Lea lett a felesége. Dühösen futott Lábánhoz: „Mit tettél velem?” Lábán: A mi vidékünkön nem szokás a fiatalabb lányt férjhez adni. Töltsd ki a hét lakodalmas napot, akkor megkapod Ráchelt, és újabb hét esztendős munkával megveszed Leát.

Elmélkedés a Család évében XXXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXVII.



Jákob célba ér.



A csodálatos istenélmény után Jákob folytatta vándorútját. Elérkezett egy óriási legelőre, amelynek a közepén hatalmas kút állt. Körülötte nagy juhnyájak pihentek itatásra várva. Amikor Jákob köszöntötte a pásztorokat, érdeklődött tőlük, ismerik- e Lábánt. Örömmel hallotta az igent, azt is, hogy jó egészségnek örvend, és két lánya közül a kisebbik éppen apja nyájával közeleg az itatóhoz. „Amikor Jákob meglátta, - mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábáné, anyja testvéréé -, elgördítette a követ, amely a kutat fedte, és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt és hangos sírásra fakadt. Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának. Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, össze-vissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról, így szólt: Te az én csontom és húsom vagy!” (Ter 29,10-14) Egy hónapig volt már Jákob nagybátyja vendége. Nyilván, nem maradhatott a terhükre időtlen időkig. Ez alatt a hónap alatt is segített már a családon azzal, hogy átvette a nyáj legeltetését. Ezt viszont nem fogadhatta el a nagybácsi ingyen. Ezért „azt mondta neki: Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred? Két lány volt neki. A nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták. Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és b bájos külsejű. Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért. Lábán azt felelte: Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!” (15-19) Abban az időben a kérő valóban „vő”-legény, azaz vevő-legény volt. „Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében”. (20) A menyasszony-jelölt is biztos volt Jákob szándékában, mert látta, hogy mekkora áldozatot hoz nap, mint nap őérette: ez a kölcsönös, áldozatos szeretet a boldog házasság biztosítéka: mindez tisztán, szűzen.

Boldog Szász Jordán domonkos rendfőnök

Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem.



2011.02.15. kedd



Átölelni a világ drámáját.



Megrázhatja az emberiség egy részét az egyre szélesebb körben eluralkodó „mélyszegénység”, vagyis a nyomor. Isten az embereket nem szegénységre teremtette, amelyben állandóan központi téma a nélkülözés. Maga Urunk, Jézus sem nyomorra született. Nevelőapjának komoly ipari képzettsége volt. Dolgozott. El tudta tartani családját. Amikor Jézus megszületett Betlehemben, a barlangistállóban, csak addig laktak ott, amíg a betlehemi illetőségű, de máshol élő emberek dolgukat befejezték, végeztek az összeírással. Akkor már volt üres ház. József azonnal bérelt egy ilyet, és rögtön dolgozni kezdett. Jézus nem tette gazdaggá szüleit. De amint elérte a tizenkét éves kort, Szent József mellett ő is dolgozni kezdett. Ez példaadás is volt a keresztények számára. A hagyományos kérés nemzeténél így szólt Istenhez: Se gazdagságot, se nyomort ne adj nekem, hanem csak a megélhetéshez szükségeseket biztosítsd, Uram! Assisi Szent Ferenc is a munkára építette a mozgalmát, majd erre kapott engedélyt III. Ince pápától. Megértette Jézus Krisztust, aki a mennyei Atyára bízta életét és apostolai számára is ezt az életformát szabta ideálnak: „Méltó a munkás a maga bérére”.(Lk 10,7) Ha pedig nem kapja meg az ennivalót a ferences a munkájáért, akkor mehet koldulni. A szegényeken segíteni kell, hogy állapotuk maradjon „tisztes szegénység”, sose koplalás és nyomor! Inkább emelkedjék az életnívó családja és mások javára. A közösség is ezen munkálkodjék. Akiknek pedig anyagi örökségben, vagy tehetségben több adatott, azok lássanak hozzá a világ nyomorának felszámolásához. Ezt a módszert is Jézustól tanuljuk: Semmije sem volt, és elfogadta az Őt követő jómódú asszonyok állandó segítségét. (Lk 8,1-3)

Elmélkedés a Család évében XXXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXVI.



Az égig érő létra.



„Jákob tehát elindult Beersebából és Hárán felé tartott. Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai le és feljárkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Ím, e, én veled leszek és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit mondtam! Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam! Aztán megrémülve azt mondta: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza, és a menny kapuja! Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. Azt a várost pedig elnevezte Bételnek (Isten háza) azelőtt Lizának hívták. Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: Ha velem lesz az Úr és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit fölveszek, s ha visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem”. (Ter 28,10-22) Ilyen kitüntető látomást kapott Jákob választottsága jeléül.

Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök

A pogányok örvendezve magasztalták az Úr igéjét.



2011.02.14. hétfő



Mindenkivel váljunk eggyé!



Urunk, Jézus Krisztus eljövetelének célját Szent Pál ragyogóan megfogalmazta és ránk nézve is követendő például állította egyik levelében: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nm tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”.(Fil 2,5-8) Sokan azon ütköznek meg, hogy ha már keresztre feszítve akart meghalni, hogy így vállalja a nemzetéből való kitaszítottságot, miért engedte meg, hogy két gonosztevő között feszítsék meg. Könnyű a válasz az előbbi apostoli megnyilatkozás ismeretében: mert egy lett közülünk, akik közé emberségük rangján a két gonosztevő is oda tartozik. Amíg mi, most élők, a minket lenéző, kifosztó, sanyargató embereket hihetetlenül nehezen viseljük el, Ő a legfélelmetesebb réteg képviselői közé akart kerülni halálában, mintegy azt jelezve: visszavonhatatlan az elhatározásom. Így is érzékeltetni akarja, hogy küldője, az Atya, mennyire szereti eltévedt gyermekeit, milyen komolyan veszi az ő üdvösségüket: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot”: (Jn 12,44-47) a papjainak is ezt a lelkületet ajánlja. Kezükbe adta a hatalmat, hogy az Ő véres áldozatát naponta, minden kor minden emberének üdvösségére tegyük jelenvalóvá vérontás nélkül, de teljes értékkel. El kell mondanunk az átváltoztatás utolsó szavaiként önmagunk és jelen lévő hűséges híveink figyelmeztetésére: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”

Ricci Szen t Katalin domonkos apáca

Az ember előtt ott az élet és a halál.



2011.02.13. vasárnap



Ami többet ér.



Mindennél többet ér, ha Jézus köztünk van. Akkor mindenünk megvan. Ha pedig nincsen köztünk, akkor nem egy nemzet, de még egy szűk családra való –négy-öt—ember sem ér semmit, mert nem tudnak összetartani. A 2. világháború után nyakunkra ültették Európa és a velük tartó nagyhatalmak ellenségeinket. Fájó szívvel kellett látnunk, hogy többet ártanak nekünk saját polgártársaink, min az ellenségeink. Keserű szájízzel kellett emlegetnem Tompa Mihály. A gólyához c. verséből: „a kidőlt fában őrlő szú lakik, Honfi honfira vádaskodik. Testvér testvért, apát fiú elad. Mégis ne szóljon erről ajakad! Nehogy ki távol sír e nemzeten, Megutálni is kénytelen legyen ” Nem mertem eddig rá gondolni sem: Jézus ennyire nincsen közöttünk Mária országában? Pedig valóban csak ezzel magyarázható, hogy egy nagy múltú nép ölbe tett kezekkel nézze, hogy kótyavetyélték el országa minden javát. Nem hiába imádkozom tehát naponta: Istenem, Atyám, add vissza hitetlenné vált magyar testvéreim hitét! Add vissza népemnek a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalmát és tiszteletét! Add meg a kegyelmet, amit sosem kaptunk meg eddig: hogy magyart a magyarral se belső, se külső ellenség ne tudjon többet összeugrasztani

Elmélkedés a Család évében XXXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXV.



„hogy nemzetekké legyen”



Az öreg Ábrahám lemondott arról, hogy Sáraitól megszülessék az ígéret fia. Ekkor Isten újra megjelent neki, és rendelkezett eredeti szándéka szerint: „Sárait, a feleségedet ne Sárainak hívd, hanem Sárának, mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzeteké legyen, s népek királyai származzanak tőle. Arcra borult erre Ábrahám és nevetett. Istennek pedig azt mondta: Csak Izmael maradjon életben előtted! Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: Nem! Sára a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre”. (Ter 17,15-19)Nos, ez a fiú egy évvel ez után a találkozás után megszületett. Neki is nehezen szült fiúkat Rebekka, a felesége, de Izsák könyörgött, és egyszerre ikreik születtek. Az áldás folytatása Izsák akarata ellenére a kisebbikre, Jákobra szállt. Ismét felesleges volt a nagy akarás, hogy Rebekka besegít Istennek. (vö. Ter 25,23) Izsák is belátta, hogy az ikrek veszekedését Isten előre megmagyarázta, most csak valóra vált az ősi figyelmeztetés. Ézsau jelezte, hogy apja halála után megöli öccsét. Ezért Izsák is, Rebekka is menekülésre késztették fiukat: „Kelj fel, menekülj a testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Légy nála egy kis ideig, amíg lecsendesedik bátyád dühe, elmúlik haragja, és elfelejti, amit ellene elkövettél. Akkor majd elküldök érted, és visszahozlak onnan”. (Ter 27,43-45) „Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, és onnan v égy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének lányai közül! A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy! Adja Ábrahám áldásait neked, és utódodnak, hogy birtokold ezt a földet, amelyen idegenként laktál, s amelyet nagyapádnak megígért!” (Ter 28,1-4)