Elmélkedés a Család évében XLV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLV.



Jákob békülni készül Ézsaúval.



Amikor Lábán rokonságával utolérte és ellenőrizte Jákob poggyászait, majd Ráchel ügyes trükkel kijátszotta apját, rádöbbent az egyetlen fontos szempontra: „A lányok lányaim, a fiuk fiaim, a nyájak a nyájaim, és minden, amit itt látsz, az enyém; a lányaim ellen mit tehetek? és az ő fiaik ellen, akiket szültek? Gyere tehát, és kössünk szövetséget, s szolgáljon az tanúul közöttem és közötted!” (Ter 31,43-44) Gileád friss kőhalmán jóízű lakomával megszentelték a család békéjét. „Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket és visszatért lakóhelyére”. (32,1)Jákob ugyan nagyon félt apósa leleményes gondolkodásától, de Istennek köszönte, hogy így az igazán izgalmas találkozásra a bátyjával, Ézsauval, és a vele való kibékülés nagyobb reményével folytathatta útját. „Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai. Amikor meglátta őket így szólt: Isten tábora ez! Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak, azaz két tábornak. Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához Szeír földjére, Edom vidékére. Megparancsolta nekik: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig. Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt”. (2-6) Azok visszatérve elmondták, hogy Ézsau Jákob elé jön négyszáz emberrel. Jákob ettől megrémült. Kettéosztotta mindenét, hogy ha Ézsau egyik táborára rálel és dühében szétveri, meneküljön meg a másik. Utána így szólt: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene. Uram, aki azt mondtad nekem: Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből. mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy meg- találjon ölni anyát és gyermeket egyaránt. Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokja, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet”.(10-13) Buzgó imája után elaludt.

Elmélkedés a Család évében XLIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLIV.



A szökés.



„Felkelt erre Jákob, tevékre tette gyermekeit és feleségeit, és elindult. Elvitte minden vagyonát is, a nyájait is, és mindenét, amit Paddam Arámban szerzett. és apjához, Izsákhoz igyekezett, Kánaán földjére. Abban az időben Lábán elment juhokat nyírni. Ez alatt Ráchel ellopta apja bálványait, Jákob pedig eltitkolta, hogy szökni akar. Miután Jákob, és mindene, amije volt, elmenekült, átkelt a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott, harmadnapra hírül vitték Lábánnak, hogy Jákob megszökött. Erre az maga mellé vette testvéreit, hét napig üldözte őket, és Gileád hegyén utol is érte. Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne szólj Jákobnak se jót, se rosszat! Addigra Jákob a hegyen felütötte már a sátrát. Amikor Lábán a testvéreivel utolérte, ugyancsak Gileád hegyén ütötte fel a sátrát.” (31,17-25) Lábán kifogásolta Jákob szökését, biztosította arról, hogy ünnepélyes kíséretet adott volna a távozásukhoz. De Isten tilalmára hivatkozva nem akar se jót, se rosszat felhánytorgatni. Csak az ellopott bálványait követelte vissza. Ezt Ráchel követte el, de el is rejtette a tevenyeregbe, amin havibajára hivatkozva ülve maradt. Végül kibékültek és kőhalmot hordtak össze ennek jeléül. Ezért lett a neve Gileád: Tanú-domb.

Szent Péter székfoglalása

Péter, az elöljárótárs, Krisztus szenvedésének tanúja.



2011.02.22. kedd



Krisztus a papjaival az egész világot akarja menteni. Erről szólt az apostolok küldetése: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik". (Mk 16, 15-16) Erre figyelmeztetni kell őket. Az Atyának mindegyik ember drága, hiszen az Ő teremtményei. A Fiúnak mindenki testvére lehet, aki Őt megismeri és megkeresztelkedik. A Szentléleknek mindenki temploma lehet, aki megbérmálkozik. Ezt el kell mondani nekik, szívetek hangján is szólnotok kell hozzájuk, hogy érezzék meg: ti testvéreik vagytok. Testvéreik, közülük valók. A legnagyobb jó akaróik vagytok. Mondjátok meg nekik: Ma újra élnek köztetek igazi földi javatokat szolgáló vezetők, de nem földi javakat kínáltok, hanem örök értékeket. Ezeket kell nekik megmagyaráznotok: Isten papjai a földi országot, édes magyar hazánkat olyan útra akarják állítani, amelyik a mennyországba visz, ha véget ér a földi élet.

Elmélkedés a Család évében XLIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLIII.



Jákob szökni készül.



Isten törvénye, hogy a felnőtt férfi megnősüljön, feleségéhez ragaszkodjék. Egy különleges szervezetté váljék vele és születő közös gyermekeivel. Amint láttuk, Lábán nagyon egyénien rendezte lányai sorsát, majd a kétszer hétéves nyájgondozás után sem akart lányai férjének, gyorsan szaporodó unokáinak kedvezni: keményen és csalafintán szerette volna rendezni a maga javára Jákob bérét. Ehhez járult apósa fiainak gyanakvása. Ők is a maguk és családjuk előnyeit keresték: „Elvett Jákob mindent, ami az apánké volt, apánk vagyonából lett gazdag. Jákob azt is észrevette Lábán, arcán, hogy nem olyan már hozzá, mint előző nap és azelőtt. Az Úr akkor azt mondta Jákobnak: Térj vissza atyáid földjére, a nemzetségedhez, és én veled leszek.” (Ter 31, 1b-3) Jákob úgyis mindig érezte, hogy Isten dönti el, kit hogyan és mire rendel, de a testvéreknek e miatt sem felfuvalkodniuk, sem haragot tartaniuk nem szabad. Haza kell tehát költöznie a kibékülés kedvéért is, meg azért is, mert azt a földet, amit Isten Ábrahámnak ígért a távolabbi jövőben, neki már most is felelősen kell kezelnie. Ezt erősítette meg Isten mostani parancsa: „Térj vissza atyáid földjére, a nemzetségedhez, és én veled leszek” Nem akart erőszakkal elszakadni apósától, hiszen minden kellemetlenség ellenére is, vele is rokon: feleségei apja, gyermekei nagypapája. Ezért „ekkor elküldött Jákob, és kihívatta Ráchelt és Leát a mezőre, ahol nyájait legeltette. Így szólt hozzájuk: Látom atyátok arcán, hogy nem olyan már hozzám, mint tegnap és tegnapelőtt. Pedig atyám Istene velem volt, és ti magatok is tudjátok, hogy minden erőmmel szolgáltam atyátoknak. Atyátok azonban megcsalt engem, és tízszer változtatta meg a bérem, Isten mégsem engedte meg neki, hogy árthasson nekem. Isten angyala aztán ezt mondta nekem álmomban: Jákob! Én azt feleltem: Itt vagyok! Én vagyok annak a Bételnek Istene, ahol felkented a követ, és esküt tettél nekem. Most tehát kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre! Ere Ráchel és Lia azt felelték: Van-e még valami részünk-atyánk házának javaiban, és örökségében? Nem tekintett minket idegeneknek, eladott, és elfogyasztotta vételárunkat. Isten azonban elvette atyánk örökségét, és ideadta nekünk és fiainknak. Tedd meg tehát mindazt, amit Isten parancsolt neked!” (4-7. 11. 13-16)

Damjáni Szent Péter egyházdoktor

Isten mindennél előbb teremtette a bölcsességet.



2011.02.21. hétfő



Dávid király, mint kiváló zsoltáros több ízben foglalkozik késői unokája, a Messiás papi küldetésével. Az 53. zsoltárban ezer évvel a megtestesülés előtt írja: „Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e még okos, aki Istenre gondol? Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien. Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem". (Zsolt 53, 3-4) Másik zsoltárában is erre figyel fel, mint mennyországi beszélgetésre: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van". (40, 7-9) Félreérthetetlenül Dávid Uráról és Fiáról szól mindez: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint". (110, 1. 4) Most is lenéz a Szentháromság, a panasza nyilván ugyanaz. Aki jót cselekedne, kevés, nagyon kevés! Fiúk! Adjátok oda a szíveteket Néki! Papokat keres, mert menteni akarja a megromlott világot!
Szeresd felebarátodat, mint magadat!

Évközi hetedik vasárnap

Szeresd felebarátodat, mint magadat!



2011.02.20. vasárnap



Bölcsesség és bolondság.



Miután a kereszténységet Isten Nagy Konstantin közbejöttével felszabadította a kétszázötven éves véres üldözések átka alól, és a római birodalom területén polgárjogot nyert a Milánói császári rendeletben (313), megindult a fejlődés mind a keleti, mind a nyugati kereszténységben. Sok fiatal tehetség kezdte tanulmányozni az evangéliumot, az egyházi tudományosság magasabb iskolákon is művelhető volt. Ebben az időben kezdte tanulmányait a rendkívüli tehetséges két jó barát, Vazul és Nazianzi Gergely. A kezdeti bizonytalan érdeklődések után hirtelen a hittudomány felé fordult Vazul figyelme. Akkor írta le a benső szellemi fordulatot:„mintha álomból ébredtem volna fel, megpillantottam az evangélium igazságának csodálatos fényességét, és felismertem, hogy a világ fejedelmeinek, kik immár semmivé lettek, bölcsessége hasznavehetetlen”. A világ fejedelmei nyilván a görög filozófiai gondolkodás nagyjai voltak: Plátón és Arisztótelész. Őket később a keresztény teológia fogalmainak kidolgozásakor újra felfedezték, és alkalmazták is, de nem a tartalmuk, hanem a tudományos módszerük miatt. Reméltem, hogy 1989. után sok nagy magyar tehetség kezdi tanulmányozni a katolikus hittudományt. Akadtak, de kevesen. Segítsük ifjainkat elmélyülni a hittudományok gyönyörűséges mélységeiben! Az új értelmiségnek nem szabad függnie mástól, csak az igazságtól. Ez pedig a kinyilatkoztatás feldolgozása.

Elmélkedés a Család évében XLII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLII.



Jákob családja gazdagodik és haza készül.



Jákob nagyon ügyesen gondozta apósa nyájait. Amikor azonban már tizenegy fia volt, úgy vélte, haza kellene mennie. Apja áldása nyomán Isten neki és családjának adja majd azt a földet, amelyen Ábrahám is csak bérelte a füvet, ugyanígy tett Izsák is. Isten még Ábrahámnak ígérte meg, hogy amint az ott lakó népek bűnös sorsa betelik, megérnek a büntetésre, addig Jákob népe megerősödik. Akkor „neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz. Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek”. (Ter 17,8) Ahhoz azonban anyagilag is meg kell erősödnie, mert nagy a család, és a tekintély alapja is a lábas jószág. „Jákob tehát így szólt Lábánhoz: Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre. Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hadd menjek! Hiszen ismered a szolgálat feltételeit, amellyel szolgáltam neked. Lábán azt mondta neki: Bárcsak kegyelmet találnék a szemedben! Jóslatból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten. Határozd meg béredet, amelyet adnom kell neked!” (Ter 30,25-28) Megegyeztek abban, hogy a születő bárányok közül Jákobé lesz a pöttyös bárány és a foltos kecske. Majd idővel fordítottak, mert Lábán úgy látta, a pöttyösök szaporábbak. Jákob aztán csellel is besegített: félig hántolt zöld vesszőket rakott az itató vályukba, hogy az anyajuhok azokat lássák, amíg isznak, és szüljenek tarka bárányokat.(40-43) Ilyen ügyeskedéssel gyorsan szaporodott az állatállománya. Jól kigondolta távozása tervét és felkészült rá.