Tolentinoi Boldog Tamás

Olyan voltam, mint a vágóhídra hurcolt gyanútlan bárány.



2011.04.09. szombat



A keresztény egyedül csak Istenre számít, és semmiben sem magára.



Erre utal Jézus, amikor megtanítja tanítványait, rajtuk keresztül az egész keresztény történelem minden emberét imádkozni. Egyik rendtársam sógornőjét kellett szemorvoshoz vinni. Nagyon komplikált műtét várt rá. A híres orvos nem csupán tudós és ügyes szemész volt, de tudta azt is, hogy a bonyolult műtét garanciája Isten. Egy órát töltött a kápolnában. Buzgón imádkozott ahhoz, aki a szemet kigondolta és megteremtette. A műtét kiválóan sikerült. A nagy törökverő hadvezér, Hunyadi János is igen szívesen és nagy hittel imádkozott. Kardja markolatára csavarta a rózsafűzért, hogy amikor seregét ténylegesen nem kellett vezényelni, kezébe vehesse, és imával készüljön a következő ország mentő feladatokra. A nándorfehérvári csata alatt hosszabb imára nem futotta idejéből, de segítőtársával, a ferences Capestrano-i Jánossal együtt „Jézus, Mária” kiáltásokkal buzdították seregüket. Győztek is! Amikor a Habsburg trónörökös meggyilkolása miatt kitört az első világháború, az uralkodóház természetesen a magyar hadsereget is belevonta az ő bosszújuk megtorlásába. Seregeink mindig határainkon kívül harcoltak. Győztesnek véltek bennünket a hozzáértők.Ugyanakkor a székesfehérvári megyéspüspök, Prohászka Ottokár szomorúan figyelmeztette nemzetünket: Az a hadsereg, amely olyan csúnyán káromkodik, győztes nem lehet.Igaza lett.Győztesként álltak idegen földön katonáink, amikor megszűnt a harc.Hazajövet orosz foglyokból agitátori állományba átvedlett katonáink rábeszélték társaikat, hogy a határon dobálják el fegyverüket.Így a józan keresztény magyar átengedte hazáját az istentelen új hatalomnak, a vörösöknek és a kisantantnak.Magyarország most is csak Istenre számíthat!

Elmélkedés a Család évében LXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXXIX.



Mózes önkéntes száműzetése.



„De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé. Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját. Odajöttek azonban a pásztorok, és elkergették őket. Felkelt erre Mózes, megvédelmezte a lányokat, és megitatta juhaikat. Amikor azok visszatértek atyjukhoz, Ráguelhez, az megkérdezte tőlük: Miért jöttetek meg hamarabb a szokottnál? Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, sőt vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Erre ő megkérdezte: Hol van ő? Miért engedtétek el azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyen kenyeret! Mózes aztán úgy döntött, hogy vele fog lakni. A lányát, Cippórát pedig feleségül vette. Az fiút szült neki, s ő elnevezte Gersámnak, mondván: Jövevény voltam idegen földön”. (Kiv 2,15-22)Keserves érzés volt Mózes számára, hogy belecsöppent egy ilyen kellemetlenségbe: megvédte a gyengébb nemzetségbelijét a hatalomtól. Ütése rend kívül erősnek bizonyult, és hiába kaparta el a tetemet a homokba, a tettnek híre futott a zsidók között. Aztán másnap szembe kellett néznie a felelősséggel: A fáraó nem bocsátja meg ezt a nyílt kiállást felügyelője ellen. A zsidók meg máris ellene fordultak, nem érezték magukénak a palotában felnőtt nagyurat. Menekülnie kellett. A kútnál ivóvize volt ugyan, de semmi mása: sem ennivalója, sem szállása, sem ismerőse, csak a végeláthatatlan puszta. Állt sorsára a hívő Arany János verssora: „Mikor az embernek már senkije sincsen, Ne féljen, megvédi ügyét a jó Isten”. (Az első lopás) Ő adja, amivel rendelkezik: lovagiasságát, rendkívüli erejét, a gyengébbek védelmének szolgálatát. Ezerháromszáz évvel korábban ráérez Szent Pál apostol isteni ihletére: „Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira”. (2Kor 3,3) Még érdekesebb, hogy Pál Mózes későbbi kőtábláira utal (Kiv 24,12)

Billiart Szent Júlia apáca, rendfőnöknő

Tegyük próbára az igazat, ítéljük gyalázatos halálra.



2011.04.08. péntek



Isten felkereste a poklot.



Van egy pokolnak nevezett helye és állapota a világmindenségnek, amely a bűneit megbánni nem akaró, Istennel a halál pillanatáig ki nem engesztelődött lelkek örökös tartózkodási helye. Ide követi majd az utolsó ítélet után az elkárhozott lelket a vele örökre egyesített feltámasztott test is. Jézus így nyilatkozott erről a szörnyű helyről: „Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre.Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik”.(Íz 66,24; Mk 9,43.47-48) A büntetésnek ezt a szörnyű helyét Jézus emberi lelke a vele örökre egyesült istenséggel együtt felkereste a kereszthalál beállta után azonnal. Hitünk igazságai közt valljuk: „Alászállt a poklokra”. Itt kellett az összes gonosz léleknek földig görnyedve meghódolnia a kereszten győztes Megváltó előtt (Fil 2, 10) Ennek a területéhez tartozott a jól elkülönített pokol tornáca, ahol az Ószövetség idején üdvözült lelkek várták Jézus megváltó halálát és látogatását.Amiről ebben az elmélkedésről van szó: Isten felkereste a poklot, az az embercsinálta földi gonoszság büntetőhelye. Ott általában együtt szenved az üldözött igaz ember és az egyik gonosz ember által üldözött másik gonosz. Az itt szereplő poklot a hitetlen hitleri gonoszság hozta létre vélt vagy valós ellenségei gyötrésére. Így ismerjük a történelemből: német koncentrációs tábor. A foglyok dolgoztak és szenvedtek. Maximilián Kolbe lengyel ferences atya hitvalló életéért, a Szűzanya forró tiszteletéért került ide. Amikor barakkjukból néhányan megszöktek, a parancsnok a foglyokat sorakoztatta és minden tízedik rabot éhségbunkerre ítélt.Kolbe atya nem volt „tízedik”. Az egyik elítélt keserves jajszavát hallva: „Mi lesz a feleségemmel és két kisfiammal”, önként kilépett a sorból és kérte a parancsnokot, hogy engedje meg, hogy átvállalja halálra sorsolt rabtársa helyett az éhhalált. Isten felkereste a poklot, mert a sátános önzés helyett megjelent az Isten alapvető szeretettörvénye: Tedd mindig azt, ami a másik ember javát szolgálja. Kolbe atya a szeretet hőse. Nem tudták éhséggel megölni, sem a lelkét megtörni.Korunk hős tanítója és példaképe ő.

Elmélkedés a Család évében LXXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXXVIII.



Isten védi a családot.



A fáraó tehát kiadta a parancsot, hogy a zsidók családjaiban születő fiúkat magának a családnak kell megölnie: születés után ki kell vinni őket a folyópartra, és bele kell dobni a vízbe. A magatehetetlen kisbaba belefullad a folyóba és megeszik a ragadozók. Mivel az élet ura az Isten egyedül, a királynak súlyos bűne volt minden kivégzés. A család felelősségét csökkentette a súlyos félelem a hatóság megtorlásától. Csökkentette, de nem vette el. A király és vele egyetértő népe megkapta földi büntetését, amikor nyolcvan év múlva néhány perc alatt meghalt minden egyiptomi családban az elsőszülött fiú, akármilyen idős volt, kezdve a trónörökösön a legszegényebb családig. A zsidóknak pedig örök lelkiismeret furdalásuk lehetett Mózes édesanyjának bátorsága és leleményessége.„Egy Lévi házából való férfi elment és feleséget vett a maga nemzetségéből. Az fogant, és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig. Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján lévő sás közé. A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét. A fáraó leánya éppen kiment, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó l leánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: Ez a héberek gyermekei közül való. A gyermek nénje akkor azt mondta neki: Akarod-e, hogy elmenjek és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket? Az így felelt: Menj! Elment a lány és elhívta a gyermek anyját. Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked. Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: Mert a vízből húztam ki”. (Kiv 2,1-10) –Az igazi édesanya is boldog volt, hogy a gyermeke megmaradt, biztos kezekbe került, és ő nemcsak életet mentett, hanem igen okosan járt el, jól kileste, mikor szokott fürödni a fáraó lánya, és addig is, míg megtalálta a kisbabát, a gyermek tizenkét éves nővére figyelte az eseményeket. Istenáldotta remek édesanya!

De la Salle Szent János

Múljék el, Uram, izzó haragod, szánd meg népedet!



2011.04.07. csütörtök



Egyedül csak téged akarlak.



Szent Ágoston püspök negyven éves koráig menekült a kereszténység elől. Édesanyja, Szent Mónika, nagyon szerette ezt a fiát is, és mint okos és jó anya nem akart megelégedni azzal, hogy erre a világra megszülte rendkívüli szellemi képességekkel megáldott gyermekét, aki a keresztség elhanyagolásával, érzéki élvezetekkel rabosítva önmagát, el sem indul az örök boldogság útján, tehát oda bejutni sem fog. Az édesanya elől Afrikából Európába menekült, Itália északi városába, Milánóba. Az édesanya oda is utánament. Sírt, könyörgött neki, de a fia hajthatatlan maradt. Az egyetemen az ékesszólás tanára volt. Híres ember. Szórakozott léha magánéletében. Az édesanya a város püspökéhez, Szent Ambrushoz fordult segítségért. Ő így vigasztalta: Ennyi könny és imádság gyermeke nem veszhet el. Negyven éves korában Ágoston hangot hallott egy félretett szentírási könyvtekercs közelében: „Vedd és olvasd!” A kegyelem megragadta akaratát. Nemcsak elolvasta az addig elutasított isteni szót, hanem szívből megtért. Megkeresztelkedve Isten gyermeke lett, majd pappá szenteltette magát. Rengeteget prédikált, írt. És ekkor volt igazán boldog. Így fogalmazta meg ezt a nagy élményét: „Önmagadért teremtettél minket, ó Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik” A francia forradalom alatt született Vianney Szent János. Ő szellemileg egyáltalán nem volt kiváló. De nagyon kereste Istent, mert Isten vonzását érezte. Ő így fogalmazta meg élményét: „Minden kívánság, mely szétszórttá tesz éjjel és nappal, valójában csalóka árnyék. Miképp éj sötétben őrzi a fény iránti vágyát, úgy szívem mélyén tudattalanul egy hang visszhangzik Téged, akarlak, egyedül Téged! Ahogy a vihar a nyugalmat keresi, miközben még minden erejével hadakozik ellene, így lázadok és küzdök én is szereteteddel szemben, s mégis kiáltok: Téged akarlak, csakis Téged”

Elmélkedés a Család évében LXXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXXVII.



Titkos népirtás.



Mivel a nehéz munkától nem váltak nyomorékká a zsidó férfiak, a fáraó úgy döntött, hogy titkos népirtást rendel el:„Egyiptom királya azután megparancsolta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták, és megparancsolta nekik: Amikor a héber asszonyoknál bábáskodtok, és eljön a szülés ideje, ha fiú az, öljétek meg, ha pedig lány, hagyjátok életben! A bábák azonban félték Istent, és nem tették meg, amit az egyiptomi király parancsolt nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Magához hívatta őket erre a király, és kérdőre vonta őket: Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket? Azok azt felelték: Nem olyanok ám a héber asszonyok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek! Mire mi odaérünk hozzájuk, már megszültek! Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott és nagyon megerősödött. Mivel a bábák félték Istent, ő házat épített nekik. Erre egész népének megparancsolta a fáraó: Ha fiú születik vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!” (1,15-22) Hazánkban az elmúlt hatvan évben a magyarokat gyűlölő elnyomók ezzel az ürüggyel láttak hozzá a modern népirtáshoz: Isten nincs, mindenki maga ura a testének, és mindennek, ami abban van. A „terhes anya” maga dönti el, hogy megszüli-e a babát. Ha úgy dönt, hogy nem, akkor abortálhat.

Boldog Notker bencés szerzetes

Megőriz és megajándékoz az Úr a szabadulás napján.



2011.04.06. szerda



Lámpás mindenkinek.



„Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényit Tenni napul megtört életem árnya fölé. (Vörösmarty Mihály) A nagy költő belefáradt népünk, nemzetünk felemelkedésének szolgálatába. Úgy érezte ekkor, hogy párt kell keresnie, akinek a lénye napfényként ragyoghatja be a költő lelkét, amely elveszteni látszott lobogó lángját. Minden családnak kell ez a ragyogó fény. A feleség, az édesanya a család fénye. De az egész emberi nemnek, ennek az óriási családnak is rendelt a jó Isten ilyen fényeket. Ők a női rendek alapítói, mondja mai papi elmélkedésünk vezérgondolata. Ismeretlen szerző tolla őrizte meg az utókornak ezt a ritka-szép gondolatot. A pénzhajhászó XIII. század első nagy boldogságkeresője Assisi Szent Ferenc volt. Beleszületett egy gazdag posztókereskedő családba. Idei-óráig boldog volt ott. Felcsapott lovagnak is. Onnan is elmenekült. Megtalálta a szegény Jézust az evangéliumban. Ettől kezdve vidám volt, boldog. Gazdag assisi lány volt Scifi Klára is. Francescóhoz menekült, őt kezdte követni. Ferencnek és társainak megengedte a pápa, hogy teljes nincstelenségben éljenek, csak a mennyei Atya gondjaira bízzák magukat. Járták a városokat, megdolgoztak az élelemért. De apácák ezt nem tehették. Róma úgy látta, hogy kell valami birtok, amelyből megélhetnek. Klára kitartott elvei mellett, és halála előtt egy-két évvel megkapta regulája merősítését: Élhettek teljes szegénységben. A rengeteg női szerzet között így akart boldogító fény lenni a női nem tagjainak: Nem az anyagi jólét teszi boldoggá a családot, és annak lelke, az édesanya sem a pénzbőségből merít boldogító szeretetet. Jézus nyomában járni, boldoggá lenni. Szent Klára csaknem nyolcszáz éves holtteste is ezt üzeni.