Urbinoi Boldog Benedek kapucinus szerzetes

Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.



2011.04.20. szerda



A betöltött üresség.



A filozófia azt tanítja, hogy az a jó, ami a céljának megfelel. Az egyházban van ilyen meghatározása is a jónak: A jó önmaga kiárasztása. Mivel Isten végtelenül jó, végtelen tökéletességét az Atya kiárasztja öröktől fogva születő Fiára. A Fiú is Isten visszaárasztja a kapott istenséget az Atyára. Majd ketten árasztják az isteni akarat síkján származó harmadik Isteni Személyre az immár kettejük közös kincsét, amit hárman birtokolnak, de tovább árasztják: teremtenek egy nem végtelen, de mindenki számára mérhetetlen világot. Isten a maga szépségével, jóságával betölti ezt erővel, energiával, szépséggel, növénnyel, állattal és emberrel. Isten az emberekbe tudja legnagyobb mértékben átömleszteni a maga jóságát, mert az ember az, aki hasonló a Teremtőjéhez a földön. Amikor az Úr már minden mást megteremtett, akkor mondta: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”.(Ter 1, 26) Ami az ember fogalmának megfelel: pazar anyagi test, csodálatos szellemi lélek.Isten eme természetes jóság és szépség fölé az emberi természetet felülmúló ajándékokkal is elhalmozta az embert: felemelte Isten országába, az igazság és szeretet világába. Akik ezt felfogják, és igyekeznek ebből minél többet meríteni, Isten azoknak egyre többet ajándékoz. Az ilyen embernek Isten nem csupán teremtett kincseiből, hanem önmagából ad egyre nagyobb ajándékot: gyermekeivé fogad, egyszülött Fiát testvérünkké teszi a megtestesüléskor, Fiának emberi életét feláldozza értünk, és az Eukarisztiában Jézus emberi testével és vérével egész istenségét is adja, ahányszor csak időt szentelünk ennek fogadására. Aki megérti Isten jóságát, nem tömi tele életét mással, az egyre többet kaphat Teremtője rendkívüli ajándékaiból, Szentlelkéből, Fiából, magából az Atyából is.

Ascoli Boldog Konrád biboros szerzetes

Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.



2011.04.19. kedd



Mindenhol otthon.



Érdekes gondolatsor: Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, de ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a kerek világon. Bevallom, ilyen szemszögből még sohasem gondoltam erre a meglátásra. Amikor szerzetesújonc lettem, nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve átéltem, bizonytalan körülmények között milyen az élet. Sokszor tapasztaltam a gondviselés csodáját. Nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken. Most iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sok gyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem elégé elővigyázatos családoknak, esetleg gonosztevőknek a kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat, mennyit szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „ A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét”. (Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?

Elmélkedés a Család évében IC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IC.



Isten a családokban ad új életet népének.



„Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek”. (Kiv 11,1) „Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tízedik napján vegyen mindenki családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be vele mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve a fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája, (vagyis átvonulása) ez” (Kiv 12,1-11)

Elmélkedés a Család évében IIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IIC.



Isten áldása nagy néppé tette Ábrahám családját.



Izrael népe úgy vonult be Egyiptomba, mint a puszták nomád népe: szabadon táborozó nagy család volt, akiket összetartott a vérségi kötelék, hiszen valamennyien Jákob véréből származtak, és akiket a nagy küldetés tudata vezetett: Ábrahám szövetsége Istennel. Ez nem kisebb feladat volt, mint szakítani a föld népeinek bálványimádásával, és kizárólag az élő, egy igaz Istent tisztelni, imádni. Ehhez viselni kellett az ábrahámi szerződés testi jelét, a körülmetéltséget. Bízniuk kellett Isten ígéretében, amelyet Ábrahámnak adott: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,1-3)A lassú kezdés nem tette tönkre Ábrahám bizalmát, bár kétségtelen, hogy a három évtizedes várakozás a megígért kisfiú születéséig alaposan megpróbálta hitüket. Aztán egyik unokájuk, Jákob megkapta apjától az elsőszülöttségi áldást, és elindult a család erősödése, a tizenkét fiú már bőven igazolta, hogy Isten áldása van rajtuk. Beigazolódott az is, hogy Isten áldása nemcsak a családra, hanem az őket befogadókra is vonatkozik. Igaz, József szenvedése is szükséges volt ehhez, de végül is általa menekült meg Egyiptom népe és a környező vidékek lakossága, sőt maga Izrael családja is az éhhaláltól. Csak később lett nehéz sorsa Isten néppé cseperedett családjának, amikor nagy csapásokat küldött az Úr a fáraóra és népére, de ez már a kiköltözést készítette elő.Nekiindultak tehát a bárányvacsora után a hatalmas vándorútnak. Kánaánból Egyiptomba viszonylag gyorsan át tudtak költözni négyszázharminc évvel korábban. Most is mehettek volna azon az úton visszafelé, de több ok is javallta, hogy az Úr ne a rövid utat válassza nekik. Meg kellett szokniuk, hogy most már szabad nép lettek, nem rabszolgák. Ez nemcsak öröm, de felelősség és önvédelem is. Isten a földrész szent hegyénél akarta megkötni az Ószövetséget. Ki akarta zárni a lehetőséget is, hogy bármi fordulat a megszokott húsos fazekak és hagymabőség címén visszafordítsa őket Egyiptomba.

Római Szent Apolloniusz vértanú

Benned ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket.



2011.04.18. hétfő



Jézus gravitációs terében.



Ha arra gondolunk, hogy Jézus az első csodálatos kenyérszaporítás utáni hajnalon gyalog indult el az erősen hullámzó Genezáreti tavon apostolai után, akik a tengeren járás természetes eszközével utaztak Kafarnaum irányában, akkor nagyon jó figyelmeztetést kaphatunk Urunktól. Az Ő erejével mindig megközelíthető a kijelölt célpont, akkor is, ha ellentétes erők ezt szinte lehetetlenné teszik. Nézzük a tényeket. Az apostolok parancsot kaptak Jézustól a nagy csodatétel után alkonyattájt, hogy evezzenek Kafarnaumba. A tanítványok ellenszéllel találkoztak, amely hatalmas hullámokat korbácsolt fel. Hajnaltájban még csak a távolság felénél tartottak, mert a kis hajót állandóan visszadobta a hullámok ereje. Ekkor rémülten vették észre, hogy emberi alak jön utánuk a hullámok tetején. Az hitték, hogy lidérces kísértet. Féltek, kiabáltak. Jézus visszaszólt: Én vagyok, ne féljetek! Péter, aki részt kívánt venni a különös eseményben, erőt kért a maga részére is. A csónakból kilépve, büszke lett, sikerét a magáénak tulajdonítva a legközelebbi hullámvölgybe süllyedt. Jézus odalépett, kiemelte a vízből és talpra állította. Aztán beült a csónakba, és a pillanatok alatt a célnál partot ért. Jézus megváltói ereje irányítja övéit. Nem teszi ártalmatlanná az ellenség erőit. Küzdeniük kell az üdvösség felé haladóknak. Megijedni nem szabad babonás képzelgések hatására. Jézusnak soha semmiféle természetes eszközre nincs szüksége. Ellene eredménytelen minden ellenséges erő kísérlete. Amíg az Ő erejében bízik valaki, vele együtt győztes lesz. A gyengülő hit végzetes. Most már több milliárdan utazunk a kijelölt cél felé. A sátán és csatlósai igen ügyesen fújják a szelet. Hitet ébresztünk, hangosan imádkozunk, és időben, pontos partszakaszon kiköthetünk

Virágvasárnap

Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít.



2011.04.17. vasárnap



Isten mindenek fölött.



Mivel a testünk elsősorban, de a lelkünk is közvetlenül a teremtett világban él, sokkal könnyebben lehorgonyoz az ember a természetes tennivalókban és élvezetekben, mint az égiekkel kapcsolatos lehetőségekben. A munkánk azt ígéri, hogy ha nagyobb igyekezettel dolgozunk, több pénzhez jutunk. Az anyagi gondokat elkerüljük. Családunk, baráti körünk, véletlen találkozásunk kedves ismerősökkel, ezek is lelkesíthetnek bennünket. Sport, olvasás, zenei élmények mind lendíthetnek emberi értékeinken. Néha úgy érzi az ember, hogy ezek az értékek jelentik bennünk a maradandó kincseket. Aztán rá kell döbbennünk, hogy minden, amiben kedvünket leltük, elkopik, tönkremegy, elvész. Az emberi kapcsolatok leépülnek, közbejönnek saját és barátaink életében is nem várt körülmények: betegség, költözés, család bővülése. Jön a nagy változás, a nyugdíjas kor. Igen sokan nem találják a helyüket az életben, mert túlzottan egysíkú volt a munka ideje. Erre készülni kell. A munkakör bővülhet otthoni segítéssel, de találhatunk elég lehetőséget szomszédoknál, rokonoknál, egyházközségek keretében is. Isten ad új meg új feladatokat. Ilyenkor érezzük, hogy igazán fontosak vagyunk Urunknak, mert a rászorulók is az Ő gyermekei. De az legyen a legfontosabb egész életünkben, hogy ne az önérdek hajtson, hanem mindig Urunk akarata. Akkor, ha mindig ő a számunkra legfontosabb, a külvilágban bármi változás jön létre, akárhogyan alakulnak körülményeink, az állandóan változatlan Isten megoldja testi-lelki gondjainkat. Kellenek a stabil életű istengyermekek, mert a modern földközpontú világ emberei rájuk fognak szorulni. Tőlünk tudják megtanulni, hogy nemcsak ez a világ létezik. Van örökkévalóság is.

Elmélkedés a Család évében IIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
IIIC.



A hívő családot megóvja a bárány és a kovásztalan kenyér.



Elérkezett tehát Izrael népének a szabadulás napja. A gőgös rabszolgatartó ugyan még mindig úgy vélte, hogy ő minden élőnek teljhatalmú ura, de elérkezett az idő, amelyet Isten öröktől fogva rendelt. Ezzel a megfellebbezhetetlen szóval jelentette be rabszolgává alázott nagy családjának: „Átvonulok ugyanis azon az éjszakán, Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartással. Hét napig kovásztalant egyetek! Már az első napon se legyen kovász házatokban! Aki kovászosat eszik már az első naptól kezdve a hetedik napig, azt ki kell irtani Izraelből. Az első nap szent és ünnepélyes legyen, és hasonló ünnepélyesség szentelje meg a hetedik napot! Semmiféle munkát ne végezzetek ezeken, kivéve azt, ami az evéshez tartozik. Tartsátok meg tehát a kovásztalanok ünnepét, mert ez az a nap, amelyen kivezettem seregeteket Egyiptom földjéről! Tartsátok meg azt a napot nemzedékről nemzedékre örök szertartásként! Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonnegyedik napjának estéjéig! Ezen a hét napon ne legyen kovász házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár jövevény, akár földetek szülöttje. Semmiféle kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken csak kovásztalant egyetek!” (Kiv 12,12) Ezek a zsidó kovásztalan kenyerek szigorúan őrizték nemzetük szabad életének kezdetét. Jézus Krisztus halála óta nekünk, keresztényeknek a negyvennapos nagyböjtöt idézik, de jelentik azt is, hogy Jézus nyomában a szentmise kenyere is kovásztalan, azt változtatjuk Jézus szentséges Testévé. Milyen jó lenne, ha ezt tudatosan továbbra is vállalnánk.