Noyoni Szent Medárd hitvalló püspök

Az Úrnak ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket.



2011.06.08. szerda



Sarlós Boldogasszony egy nyári Mária-ünnep magyar neve. Az ünnepet az Egyház így jelöli: Mária látogatása Erzsébetnél. Az ünnep tárgya tehát az a segítő készség, amit a Szűzanyában megcsodál a hívő ember. Amikor ugyanis Máriát köszönti Gábor főangyal, ő még nem érti, hogyan lehet édesanya édesapa nélkül. Az angyal megmagyarázza röviden, hogy amire Isten lehetőséget adott a férfiaknak, hogy ők adják tovább az életfakasztó sejteket, ezt a törvényt most felfüggeszti, és isteni hatalmával külön teremti meg a Megváltó emberi testének ezt az anyagát. Hogy könnyebb legyen ezt a szokatlan tényt elfogadni, arra hivatkozik az angyal, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Mondhatna egy akkor kétezer éves történetet is bizonyságul, amiikor Isten harminc-negyven éven át ígéri az akkor hatvan éves Ábrahámnak, és feleségének, Sárának, hogy legyenek nyugodtak, Sára fiút fog szülni. Megtörtént az ígéret szerint, pedig akkor már nagyon nehéz volt elhinni, hogy az ígéret teljesül. (vö. Ter 18,1-15) De az angyal egy egészen friss történettel nyugtatja meg Máriát: „Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen”. (Lk 1,36-37) Máriát ez tökéletesen megnyugtatja, de azt is megérti, hogy ez a példa őt arra serkenti, hogy az idős asszonynak segítségére siessen a szülés nehéz napjaiban. Viszi szíve alatt pár napos magzatát, aki a látogatás első percében, Édesanyja Erzsébetet köszöntő szavára azonnal megszabadítja a hat hónapos magzatot, Keresztelő Jánost az eredeti bűntől.. Édesanyja arra figyel fel, hogy méhében örömtáncot lejt a kisfia. Így jelezte édesanyjának, hogy a látogatók különleges kegyet gyakoroltak vele: megkapta a megszentelő kegyelmet.Nálunk, magyaroknál ősi szokás volt Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe (június 29) utáni napon elkezdeni az aratást. Az aratásban az asszonyok sarlóval a kezükben, szívük alatt néha több hetes, esetleg több hónapos magzattal, követték a kaszás férjet, és a sarlóval az álló gabonasorra rákaszált gabonát szépen, elegánsan marokba szedték, és egy-egy kévére valót egybe rakva adták át a kötöző kezébe. Az óriási nappali hőségben állandóan hajladozni, az egyre nehezülő „markokat” ölbe szedni, meghajoltan cipelni naponta hajnali 4 órától este 8-9 óráig: ez bizony igen kemény munka. Jó lehetett rágondolni a vetések között sietve gyalogoló Szűzanyára, a segíteni siető Istenanyára, hogy Ő nagyon jól tudta, milyen nehéz az aratás, és az Üdvözlégy-ben elhangzó fohászokra: imádkozzál érettünk „most”, bizalommal teljes, de nagyon esengő kérés. Elnevezték nyári, segítő ünnepét Sarlós Boldogasszonynak.

Garcias Szent Anna apáca

Feladatom: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetése.



2011.06.07. kedd



Akik Krisztust választják, azoknak azt üzeni: Én örök tervek alapján gondolkodom. Atyám akarta, én örömmel elfogadtam, hogy a teremtett világba lépek és emberként is élni fogok a történelem bizonyos szakaszában a földön. Lesz emberi testem és emberi lelkem, úgy, mint nektek, csak emberi személyem nem lesz, mert Isteni Személy maradok. Az emberi bűnök jóvátételét is elvállaltam, mert hiába próbálkoztam azzal, hogy megjavítalak benneteket, nem sikerült. Ezért szenvedtem olyan sokat és haltam meg keresztre feszítve értetek. Mondhatnám, megfizettem értetek. A Megváltótok vagyok. A mennyei boldogságba is be akarlak vinni benneteket, bezárt kapuját kinyitottam nektek, ezért mondják, hogy Üdvözítőtök is vagyok. Én vagyok a jó Pásztor. Amikor a földön éltem, azon a vidéken óriási rétek voltak, és azokon bárányok legelésztek. Az őket irányító, támadásoktól, megvédő embereket nevezték pásztoroknak. Amikor hozzám jött sok-sok ember, úgy láttam, nekem is efféle dolgom van velük, mint a gyámoltalan bárányokkal a pásztornak, mert nekem a gonosz lelkekkel szemben kell megvédenem a bennem bízókat. Rendeltem melléjük most élő férfiakat, hogy látható őrzőik is legyenek. Ezeket pápának, püspököknek, papoknak hívják. Ők a helyetteseim, lelkipásztorok.

Elmélkedés a Család évében CIIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIL.



A várfalak leomlanak.



„A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint. Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost. De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házban tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk. Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos, és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson. Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni. Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták. Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: Menjetek be a parázna nő házába, hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki. Erre az ifjak bementek és kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit és minden holmiját és rokonságát és elhelyezték a táboron kívül”. (Józs 6,15-23)

Magdeburgi Szent Norbert rendalapító püspök

Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?



2011.06.06. hétfő



Az Ószövetség szent irataiból legelső a Teremtés könyve. A látható világ teremtését így fejezi be az Úr: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,26-28) Ez tökéletesen elegendő eligazítás,hogy minden ember tisztán lásson Alkotója szándékait illetően: Isten szentháromságos benső élete az ember mintája. Ez a benső isteni élet a tökéletes szeretet élete. Az Atya születő Fiának adja végtelen nagy és tökéletes isteni természetét, a mindentudást és mindenhatóságot, amelyet önmagától birtokol öröktől fogva. Nem egy részt ad belőle, mert az isteni lényeg szellemi való, nincsenek részei, nem is darabolható. A Fiú végtelenül örül ennek az ajándéknak, tökéletesen boldog tőle. Ám azt is tudja, hogy az Atya személye sem élhet a természete nélkül, tehát késedelem nélkül visszaadja érintetlenül Atyjának. Ez az ajándékozás öröktől fogva állandósult szeretetet jelent. Azután mint már közös kincset ketten de egy akarattal ajándékozzák a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő meg vissza a Két első Személynek.Ez tehát az ember abszolút tökéletes mintaképe. A teremtett lény soha nem lehet végtelen tökéletes utánzat. Ezért teremti az Isten az embert „a mi képünkre és hasonlatosságunkra”, vagyis valósuljon meg az utánozhatóság: egy férfi és egy nő odaajándékozza önmagát a párjának mindörökre, amint a következő fejezetben ki is jelenti Isten: „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté (szervezetté, családdá) lesznek”. (Ter 2,24) Kettejük szeretetéből születnek a gyerekeik, amint az idézett isteni parancs kötelezi őket. A monogám házasság tehát Isten akarata, szent és felbonthatatlan. Jézus nyilatkozata: „Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Erre azt mondták neki: Miért parancsolta hát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy kell elbocsátani? Azt válaszolta nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt -, és mást vesz el, házasságot tör” (Mt 19,6-9)Nem csoda, hogy a házasság felbonthatatlansága problémát jelent gyenge hitű világunkban. Jézus szavait követően Szent Péter is elcsodálkozott: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni”. (10) Jézus azonban nem az áldozatvállalások miatt aggódik. Sokan félhetnek ezektől is. Jézus ezeket az áldozatokat egészen természetesnek találja, hiszen a szeretet próbája éppen a nehézségek elviselése. Ami nem nehéz, annak rendszerint nagy értéke sincs. A megváltott világban pontosan azért lett szentség a házasság, mert az Úr így tud segíteni.

Elmélkedés a Család évében CIIIL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIIL.



Jerikó ostroma: az első hat nap.



„Hívatta tehát Józsue, Nun fia a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt. A népnek pedig azt mondta: Menjetek és járjátok körül a várost! A fegyveresek az Úr ládája előtt menjenek. Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt, elöl ment az egész fegyveres sereg, a láda után haladt a tömeg többi része, és minden zúgott a harsonáktól. A népnek azonban megparancsolta Józsue: Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: Kiáltozzatok! Körüljárta tehát az Úr ládája azon a napon egyszer a várost, aztán visszatért a táborba, és ott is maradt. Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját, és heten közülük azt a hét harsonát, közben egyre fújták a harsonákat. Előttük ment a fegyveres nép, s a láda után haladt a tömeg többi amelyet az örvendetes esztendőben szoktak használni, s mentek velük az Úr ládája előtt, s menet része, és egyre zengett a harsonaszó. Körüljárták tehát a második napon is egyszer a várost, aztán visszatérek a városba”.(Józs 6,6-14) Isten parancsa nyilván azt jelentette izraelitáknak és jerikóiaknak egyaránt, hogy itt az Úr harcol népe érdekében, a várost Ő adja népe birtokába, és ezzel beteljesíti azt a büntetést, amelyet már Ábrahám idejében kilátásba helyezett megjavulni nem akaró pogány népeknek. Mindez pedig üzenet az egész történelemnek, hogy a föld teljesen az övé, annak adja, akinek jónak látja. De már hetekkel korábban közölte azt is választott népével, hogy ez a föld nem érdem dolga, hanem ajándék, amely addig szól, amíg szigorúan vallják az egyistenhitet, és nem lesznek bálványok imádói: „Nézd, ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz és más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor –íme előre megmondom neked -. elpusztulsz és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon”. (MTörv 30,15-18)

Wessexi Szent Bonifác vértanú püspök

Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll.



2011.06.05. vasárnap



Mit kell tennünk nekünk, hogy a nehézségek között is megőrizzük a reményt?



„Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok, és öltsük fel a hit és a szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét”- (1Tessz 5,8) „Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent”. (1Jn 3,3) „Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem“. (Zsolt 13,6) „Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre. Ragyogó lesz estéd, mint ha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag, és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre”. (Jób 11,16-18) „S ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltónak találta őket”.(Bölcs 3,4-5) A legszebb példa pedig a boldog reményre Urunk. Jézus Krisztus feltámadása. A borzalmas szenvedések és a szörnyű kereszthalál után dicsőséges a feltámadása, úgy, ahogyan ezer évvel korábban Dávid látta és énekelte meg: „Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is reményben nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját és színed előtt örömmel töltesz el engem”.(Zsolt 15,8-11)(ApCsel 2,25-28)Milyen jó tudni, hogy ez a jézusi győzelem a mi reményünk gyönyörű példája is.

Elmélkedés a Család évében CVL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CVL.



Körülmetélés: Isten népe vagyunk, Istenünktől félnek az itteni népek.



„Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy tenger közelében lévő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől. Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait. Ő megtette, amit az Úr parancsolt, és az Előbőrök halmán körülmetélte Izrael fiait”. (Józs 5,1-3) Érdekes rendelkezés ez az új körülmetélés. Annak idején Isten Ábrahámnak adta parancsba, hogy ő és háza népe férfitagjai metélkedjenek körül. Ezzel a maradandó testi jellel bizonyítják, hogy ők is szövetséget kötnek az Úrral. Később az Egyiptomból való menekülés idején, a pászka elfogyasztása csak annak volt megengedett, aki szolgaként részesült urai körülmetéltségében. A pusztai vándorlás negyven éve alatt a fellázadt húsz évesnél öregebbek büntetésül kihaltak a pusztában, akik pedig a további negyven év során születtek, a vándorlás alatt nem részesültek eme szent szertartásban. Ábrahám jele méltóságot és egyben biztonságot jelentett.A Jordánon való csodálatos átkelés az első hónap tízedik napján történt. Utána jött a körülmetélés pótlása, majd a bárányvacsora a rabszolgaságból való szabadulás emlékére. „Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát. Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek”. (10-12)