Elmélkedés a Család évében CXC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXC.



Az igazi barátság tart az apai harag ellenére is.



„Eljött az újhold napja és a király lakomához ült. Amikor eljött az újhold másnapja, Dávid helye megint üresen maradt. Azt mondta erre Saul Jonatánnak, a fiának: Miért nem jött el Izáj fia sem tegnap, se ma a lakomára? Jonatán erre azt felelte Saulnak: Igen kért engem, hadd mehessen Betlehembe. Azt mondta: Engedj el, mert most ünnepi áldozat van városomban. Megharagudott erre Saul Jonatánra, és azt mondta neki: Te férfit önként magadhoz ragadó asszony fia! Talán bizony nem tudom, hogy szereted Izáj fiát a magad szégyenére és gyalázatos anyád szégyenére? Pedig mindaddig, amíg Izáj fia a földön él, sem személyed, sem királyságod nem áll szilárdan! Most azért tüstént küldj el, és hozasd ide hozzám, mert halál fia! Jonatán erre azt felelte Saulnak, az apjának: Miért haljon meg? Mit követett el? Erre Saul megragadta a dárdát, hogy keresztül döfje. Megértette erre Jonatán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot. Éppen azért Jonatán dühödt haraggal fölkelt az asztaltól, és semmit sem evett az újhold másodnapján, mert bánkódott Dávid miatt, hogy apja gyalázattal illette. Amikor aztán megvirradt a reggel, Jonatán a Dáviddal való megállapodás szerit kiment egy kis fiúval a mezőre. Ő felszedte Jonatán nyilait, s visszavitte urához. Ekkor Jonatán odaadta fegyvereit a fiúnak, s azt mondta: Eredj, vidd be a városba. Amikor aztán a fiú elment, Dávid felkelt délfelé néző helyéről, arcával a földre borult és háromszor meghajtotta magát, majd megcsókolták egymást és sírtak mindketten, de kivált Dávid. Azt mondta aztán Jonatán Dávidnak: Eredj békességgel! Amire megesküdtünk mindketten az Úr nevében ezekkel a szavakkal: Az Úr legyen köztem és közötted s az én ivadékom s a te ivadékod között az álljon mindörökké” (1Sám 20,24b-42)

Ifjabb Szent Makrina vértanú

Izrael fiai szárazon mentek át a tenger közepén.



2011. 07.19. kedd



Szíven találó szavak.



Valóban célszerű a rövid beszéd, ha az emberek vagy nem tudják, vagy nem akarják befogadni a krisztusi tanítást. Jézusnak is voltak rövidebb tanításai. Általában azonban azt amit meg akart magyarázni, annak megadta a módját. Kovács Sándor egykori szombathelyi megyéspüspök mesélte el a következő esetet. Előző állomáshelye a kecskeméti nagytemplom volt. Mint plébános jól ismerte a környező tanyavilágot is. Tudta, hogy az embereknek ritkán van idejük a sok munka miatt hosszú kilométereket gyalogolni a városba. De nagyböjtben minden héten egyszer bementek a kecskeméti öreg templomba misére és szentbeszédet hallgatni. Oda is adott több kéziratot olvasni. Megadta a módját: észhez és szívhez. szólóan beszélt. Szerették nagyon. Egy alkalommal a fiatal káplán végezte helyette a szentmisét. Mindössze negyed órát beszélt. A hallgatóság felzúdult: Tisztelendő úr! Mi órák hosszat gyalogolunk ide és ugyanannyit vissza, hogy hallgassuk a Krisztus szenvedését. Ne szúrja ki a szemünket ekkora beszéddel! Nem hiszem, hogy a vasárnapi misén feltétlenül öt-tízperces prédikációkkal kellene dicsekednünk. A mai világban, amikor semmi vagy minimális hitoktatással indultak neki a gyerekek a közép és felsőoktatásnak, úgy tapasztalom, hogy egy-egy szentírási szakaszt kellően kifejtve csak örömöt szerezhetünk annak, aki a vallási ismereteit is fejleszteni kívánja.

Elmélkedés a Család évében CLXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXIX.



„A biztos barát a bizonytalanságban ismerszik meg”.
(Római közmondás)



Sorsa bizonytalan, Dávid nagyon aggódik. „Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre! Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, azt mondta Jonatán Dávidnak: Uram, Izrael Istene! Ha megtudom holnap vagy holnapután apám szándékát, s valami jót tudok meg Dávidról, s nem küldök azonnal hozzád, nem adom tudtodra, akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, az Úr legyen veled, miként apámmal volt. De akkor, ha még élek, az Úr irgalmasságát gyakorold ám velem, ha pedig már meghaltam, ne vond meg irgalmasságodat házamtól sohasem, akkor sem, ha az Úr kiirtja Dávid minden ellenségét a földről. Vegye el az Úr Jonatánt házából, s álljon bosszút Dávid ellenségein. Majd ismételten megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szerette őt, mint saját lelkét, úgy szerette. Aztán azt mondta neki Jonatán: Holnap újhold napja van, s keresni fognak téged. Holnapután pedig menj el messzire, oda, ahol a tett napján elrejtőztél, s ülj le az Ezel nevű kő mellé. Én aztán majd három nyilat lövök oda, mintha a céllövésben gyakorolnám magamat, és értük küldöm a fiút, s azt mondom neki: Eredj, s hozd vissza nekem a nyilakat. Ha azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak rajtad innen vannak, szedd fel őket! – akkor te csak jöjj hozzám, mert békességed van, s nincs baj, az Úr életére mondom. Ha azonban azt mondom majd a fiúnak: Íme, a nyilak túl vannak rajtad, akkor te menj el békével, mert az Úr elküldött téged. Erre a dologra pedig, amelyet megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanúnk mindörökké! Dávid erre elrejtőzött a mezőn”(1Sám 20,11-24a)

Anjou Szent Hedvig királynő

Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket.



2011.07.18. hétfő



Lámpás mindenkinek.



„Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényit Tenni napul megtört életem árnya fölé. (Vörösmarty Mihály) a nagy költő belefáradt népünk, nemzetünk felemelkedésének szolgálatába. Úgy érezte ekkor, hogy párt kell keresnie, akinek a lénye napfényként ragyoghatja be a költő lelkét, amely elveszteni látszott lobogó lángját. Minden családnak kell ez a ragyogó fény. A feleség, az édesanya a család fénye. De az egész emberi nemnek, ennek az óriási családnak is rendelt a jó Isten ilyen fényeket. Ők a női rendek alapítói, mondja mai papi elmélkedésünk vezérgondolata. Ismeretlen szerző tolla őrizte meg az utókornak ezt a ritka-szép gondolatot. A pénzhajhászó XIII. század első nagy boldogságkeresője Assisi Szent Ferenc volt. Beleszületett egy gazdag posztókereskedő családba. Idei-óráig boldog volt ott. Felcsapott lovagnak is. Onnan is elmenekült. Megtalálta a szegény Jézust az evangéliumban. Ettől kezdve vidám volt, boldog. Gazdag assisi lány volt Scifi Klára is. Francescóhoz menekült, őt kezdte követni. Ferencnek és társainak megengedte a pápa, hogy teljes nincstelenségben éljenek, csak a mennyei Atya gondjaira bízzák magukat. Járták a városokat, megdolgoztak az élelemért. De apácák ezt nem tehették. Róma úgy látta, hogy kell valami birtok, amelyből megélhetnek. Klára kitartott elvei mellett, és halála előtt egy-két évvel megkapta regulája merősítését: Élhettek teljes szegénységben. A rengeteg női szerzet között így akart boldogító fény lenni a női nem tagjainak: Nem az anyagi jólét teszi boldoggá a családot, és annak lelke, az édesanya sem a pénzbőségből merít boldogító szeretetet. Jézus nyomában járni, boldoggá lenni. Szent Klára csaknem nyolcszáz éves holtteste is ezt üzeni.

Elmélkedés a Család évében CLXXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVIII.



Jonatán újabb mentési kísérlete.



„Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: Mit követtem el? Mi a vétkem s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör? Ő azt mondta neki: Dehogyis, nem fogsz meghalni, mert apám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, mielőtt velem nem közli. Csak éppen ezt az egy dolgot titkolta volna el előttem? Nem fog az megtörténni! Meg is esküdött újra Dávidnak. Ám Dávid azt mondta: Nyilván tudja apád, hogy én kegyelmet találtam szemedben, s azért azt fogja mondani magában: Ne tudjon erről Jonatán, nehogy elszomorodjék! Én azonban az Úr életére és a te életedre mondom, hogy szinte csak egy lépés választ el engem a haláltól. Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Bármit mondasz nekem, megteszem neked. Azt mondta erre Dávid Jonatánnak: Íme, holnap újhold napja van, amikor a szokás szerint a király mellé kellene ülnöm, hogy egyem. Engedj azonban el, hadd rejtőzzem el a mezőn harmadnap estig. Ha apád odanéz és keres engem, feleld neki: Dávid megkért engem, hogy sietve Betlehem városába mehessen, mert ott most ünnepi áldozata van egész nem nemzetségének. Ha ő erre azt mondja: Jól van, akkor békessége lesz szolgádnak. Ha azonban haragra gerjed, akkor tudd meg, hogy gonoszsága teljes ellenem. Cselekedj tehát irgalmasságot szolgáddal, hiszen szövetségre léptél velem, szolgáddal, az Úr előtt. Ha azonban valami gonoszság van bennem, ölj meg te magad, s ne vígy apádhoz. Azt monda erre Jonatán: Távol legyen tőled! Mihelyt bizonyosan megtudom, hogy apám gonoszsága teljes ellened, lehetetlen, hogy tudtodra ne adjam. Erre Dávid megkérdezte Jonatánt: Ki fog értesíteni engem, ha apád netán valami rosszat fog mondani rólam? Azt mondta erre Jonatán Dávidnak: Gyere, menjünk ki a mezőre. Miután pedig mindketten kimentek a mezőre, azt mondta Jonatán Dávidnak: Uram Izrael Istene, ha megtudom”(1Sám 20,1-12)én magam.

Nagy kímélettel vezetsz bennünket: a bűn után időt adsz a bűnbánatra.



2011.07.17. vasárnap



Egység és egymást kiegészítő adományok.



Jézus három évig személyesen oktatta tanítványait a hívekkel közösen, de foglalkozott velük külön is. A feltámadása után rengeteget fáradozott, hogy a halála előtt kialakult erős hitet, amelyet a keresztáldozat idején a Szűzanya kivételével mindenki elvesztett, visszakapják. Újabb adománnyal is gazdagította őket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell. És harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek” (Lk 24,45-47) Aztán étkezés közben meghagyta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg el nem telnek Szentlélekkel. „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8) De mennybemenetele előtt „negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik”. (1,3) Sault külön oktatja az Arab pusztaságban. (Gal 1,17) Aztán elindul az izmosodó Egyházban a Szentlélek irányításával a remeteség, majd a monachális szerzetesség, aztán a koldulórendek, betegápolók, tanító rendek, ezeknek második és harmadik rendjei, egyedül élő vezeklők, misztikusok, szinte megszámlálhatatlan csapata. A legújabb korban is vannak alapítások, civil hívők kezdeményei. Végezetül rádöbbenünk, hogy jó együtt lennünk, szolgálni Istent, de azért minden ember egy külön világ. Együtt a Mesterrel, együtt az Atyával, együtt a Szentlélekkel. A mennyországban pedig majd együtt az összes üdvözülttel, és soha nem feledjük el már most sem: olyan kis kövecskét kapunk a mennybe lépésünkkor, amelyen az egész valónkat kifejező új nevünk lesz olvasható. De ezt csak az ismeri, aki adja, és aki kapja. (Jel 2,17)

Elmélkedés a Család évében CLXXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXXVII.



Egység és egymást kiegészítő adományok.



Jézus három évig személyesen oktatta tanítványait a hívekkel közösen, de foglalkozott velük külön is. A feltámadása után rengeteget fáradozott, hogy a halála előtt kialakult erős hitet, amelyet a keresztáldozat idején a Szűzanya kivételével mindenki elvesztett, visszakapják. Újabb adománnyal is gazdagította őket: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell. És harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek” (Lk 24,45-47) Aztán étkezés közben meghagyta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg el nem telnek Szentlélekkel. „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig” (ApCsel 1,8) De mennybemenetele előtt „negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik”. (1,3) Sault külön oktatja az Arab pusztaságban. (Gal 1,17) Aztán elindul az izmosodó Egyházban a Szentlélek irányításával a remeteség, majd a monachális szerzetesség, aztán a koldulórendek, betegápolók, tanító rendek, ezeknek második és harmadik rendjei, egyedül élő vezeklők, misztikusok, szinte megszámlálhatatlan csapata. A legújabb korban is vannak alapítások, civil hívők kezdeményei. Végezetül rádöbbenünk, hogy jó együtt lennünk, szolgálni Istent, de azért minden ember egy külön világ. Együtt a Mesterrel, együtt az Atyával, együtt a Szentlélekkel. A mennyországban pedig majd együtt az összes üdvözülttel, és soha nem feledjük el már most sem: olyan kis kövecskét kapunk a mennybe lépésünkkor, amelyen az egész valónkat kifejező új nevünk lesz olvasható. De ezt csak az ismeri, aki adja, és aki kapja. (Jel 2,17)