HÁLAADÁS

2013.december 31.

HÁLAADÁS

A buzgó és jól gondolkodó vallásos ember esténként megköszöni Istennek mindazt a jót, amit az Ő kegyelméből tenni tudott.A lassan kihunyó óév utolsó szentmiséjén ugyanezt szeretnénk tenni, hiszen az emberi jellemvonások egyik nagyon fontos értéke a hálaadás. Megköszönöm, Uram, a reggeli fényt. Igaz, cellám ablakából sohasem látom a felkelő napot, nem élvezhetem édesapám öreg koráig tartó rajongását a hajnalhasadtáért. A sápadt villanyfény helyett mégis csak szeretetednek nagy jele, hogy világosságot küldesz, ingyen, örömmel. Szent Ferenc atyánk szerint ez fény ragyogó arcodat deríti ránk. Köszönöm kolostorunk celláját, ahol évek óta dolgozom és imádkozom, szent magányban élhetek benne. Hálát mondok a családi házakért, lakásokért, ahol gyermekeid Érted és egymásért élik napjaikat. Kötve vannak a közösséghez, alkalmazkodniuk kell egymáshoz, sokszor talán nehezen viselik a magány hiányát.A szeretet, a másik családtag boldogsága, boldogítása, megértése nagy érték. Köszönet a különböző hivatásokért. Különösen a gyermeknevelés vállalásáért, a fészekért. Köszönöm a napi szentmisét.Urunk áldozatát nem egyedül mutatom be: szép számmal vannak, akik az oltár köré gyűlnek. Akik megértik Szent Pál lelkesedését, hogy az állandóan áradó bűn ellenvédelmet csak Jézus áldozata jelent:„Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által
az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által".(Róm 5,20-21)Kint,
a templomon kívül talán nagyon sokan érzik, hogy a bűn áradása fojtogatja a társadalom torkát,sőt ténylegesen kiolt ártatlan életeket, de mégsem jöttek rá,hogy egyetlen orvosságot adott azÚr:
a kereszten kiérdemelt kegyelmek vég nélküli áradását. A kegyelmet Jézus ingyen adja,de kérni kell. A miséző pap felemeli a szent Testet és Vért,a csodálatos forrást. Aki ott van, hittel kéri és a bajok ellen árasztani tudja.Köszönöm, Uram, köszönöm, testvéreim! Köszönöm az egyszerű imafüzért.Nem mindig könnyű időt biztosítani rá,de mondom örömmel a ferencesek héttizedes örömolvasóját, úgyis olyan sok a bánat és a gyász szerte az országban, világon.Köszönet a lelkipásztori munka maradékáért.Prédikálhatok, minden nap frissítem honlapomat, mert a tanításnak új lehetőségét nyújtja nekem, másoknak alkalmat a Szentírás és hitünk igazságainak jobb megismerését. Köszönet az Úrnak a sok szeretetért,amelyet közvetlenül tőle és jó barátokon,munkatársakon, rokonokon, testvéreken keresztül kapok. Érezzétek, hogy hálás vagyok érte, ha nem is tudom mindig azonnal viszonozni,de a konccelebrált szentmisémet a sok köszönni valóért mutatom be.Adjon az Úr sok kegyelmet, áldást az újévre, és igyekezzünk boldoggá tenni mások életét, hogy magunk is boldogok lehessünk.

Szűz Mária Isten Anyja

2013.Január 1.

Szűz Mária Isten Anyja

Szám 6,22-27; Gal 4,4-7; Lk 2,16-21

„Ragyogtassa rád arcát az Úr!”

A világ egy részén, ahol a római naptárat használják az év hónapjainak és napjainak pontos jelölésére, az Újév azt jelenti, hogy az előző napon lezárt gazdasági és közigazgatási év utolsó hónapjának, a decembernek 31. napjával megszűnt, elavult „ó” év után újat kezdünk. Anyaszentegyházunk a IV. század közepétől ünnepli meg Urunk Jézus emberi születését, a karácsonyt. Ennek a nyolcada még az Ószövetség közelségére emlékeztetet: Urunk körülmetélése volt a neve. Ezzel azt jelezte híveinek, hogy Jézus emberi világra jöttének előkészítése az Ábrahámmal és népével kötött szövetség alapján létrejött Ószövetség betöltötte rendeltetését, eljött a Messiás, akiben valóra vált az Ábrahámnak ígért nagy áldás: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Jézus befejezni jött az izraelitákkal kötött Ószövetséget. Apostolain keresztül újszövetséget kötött a világ minden nemzetségével, akik hisznek benne és megkeresztelkednek. Ezzel lezárult az előkészület ideje. (Zsid 8,7-13) Az Egyház liturgiájában ezen a nyolcadik liturgikus napon most Máriát, az Istenszülő Szent Szüzet állítja a hívek tiszteletének központjába. Megszülte Megváltónkat, a pásztorok az angyalok útmutatása alapján „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet”.(Lk 2,16) Nagy örömmel számoltak be az eseményekről, a boldogító hírről, ami egyelőre csak nekik szól, de majd az egész népé lesz. Akikkel csak találkoztak, elmondták élményeiket. Isten akarata volt a titokzatosság, mert veszélybe került volna a Kisded, ha a teljes igazságról sokan értesülnek. Az isteni rendelkezés az egyiptomi menekülésről, a bölcsek titokzatos látogatásáról, Jeruzsálem zavaráról nekünk is pontos képet ad a mi világunk sokszor érthetetlen akkori és főként legújabb kori eseményeiről: Jézus csodálatos megérkezése helyett egyre reménytelenebb sötétség terpeszkedik az egykor virágzó európai országok felett. Ezek a népek már rosszabb helyzetben élnek, mint Betlehem és Jeruzsálem akkori sötétsége volt. A legszentebb Édesanya már Hazánk Védasszonya, a Magyarok Nagyasszonya, a Kárpát-medence igazi Királynéja lett.

Karácsony nyolcada 6.

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2013.12.30. hétfő

Nem volt könnyű az évtizedek óta hiányzó negyedik evangéliumot János apostolnak megírnia. 

Úgy szerette volna megfogalmazni az eseményeket, mint aki az Ószövetség végén, Keresztelő János tanítványaként élve kezdte megsejteni, hogy az igazi élet csak ezzel a különös prófétával kezdődik, vagy talán ő maga az igazi élet. Hallja a zsidó vezetőknek adott jánosi nyilatkozatokat: „Nem én vagyok a Messiás” (Jn 1,20) Illés sem vagyok, sem más régen élt próféta: Én előfutára vagyok a Messiásnak. Nekem kell Őt megmutatnom. Hallja a nagy vallomást, látja a hitvalló kézmozdulatot: „Nézzétek, az Isten Báránya!”(36) Azonnal otthagyja eddigi mesterét, és követi Jézust. Bebocsátást kér az életébe. A megsejtett teljes életbe. Amiről talán majd csak hét évtized múlva meri megírni az addig összegyűjtött tapasztalatokból a titkok titkát:„Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (18) Nem volt könnyű feladat, hogy a kétezer évvel később élőknek is felnyissa a titkot: karácsonykor egy Édesanyától emberként, megszületett Kisded titkát. Erre a csodálatos eseményre ráirányítani az érzékek világába belefulladt harmadik keresztény évezred emberének figyelmét, hogy meglássa, megismerje a neki szánt igékből a Kisded örömét. A liturgia-szerkesztő, aki a karácsony nyolcadának utolsó előtti napjára helyezte ezt a mennyországgal kezdődő Jézus-történetet, csak csodálkozva szabad dicsérni! Amikor az előző napi zsolozsmát befejező zsoltárt imádkoztam, 87 évesen döbbentem rá erre én is: Az igazi örömforrást itt kell megtalálnunk. Emlékezünk a Kisdedre: imádkozom az évezreddel előbb írt 91. zsoltárt:„Aki a Fölséges oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában pihen,ezt mondja az Úrnak:Te vagy menedékem és erősségem.Istenem, benned bízom”(Zsolt 91,1-2) 
A liturgikus emlékezetben karácsony éjszakájára révedünk.A Szentlélektől kilenc hónappal alkotott Isten-ember minden testi szerve kifejlődött, mégsem tudta használni az első pillanatban az oxigént igénylő tüdőt: de az első sírással a kérdés megoldódott, az Édesanya és a nevelőapa boldogan sóhajtott fel. A kéz és lábmozgások történtek legkönnyebben, hiszen azt már több hónapja gyakorolta. A szem csak napok múlva kezd a kinti túlerős fényben látni. Ha még tudnánk, hogy a mennyei fény milyen ragyogó! Az Isteni Kisded emberi értelme lelke megteremtése pillanatától kezdve látja a túlvilág minden őt érintő mozzanatát (boldogító istenlátása volt)Kisded léte csak lassanként érzékeli, hogy aki eddig szíve alatt óvta-védte, 
most ugyanazt teszi lágy öleléssel, anyai csókjaival borítja el minden porcikáját. Megtestesüléskor Isten Fia ragaszkodott ahhoz, hogy a végtelen isteni szeretetet, amelyben Atyja állandóan részesítette, emberi szinten egy édesanyától kaphassa meg. A János-evangélium nem teszi feleslegessé az említett esti zsoltárimádságot. Csak a karácsonyi szeretetből értjük meg igazán, mit ígért nekünk boldogító Isten Atyánk.„Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismeri föl a világ.A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,9-14) „Elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon”(Zsolt 91,11)

Karácsony nyolcada 6. nap

Karácsony nyolcada 6. nap

1 Jn 2,12-17; Lk 8,36-40

„Aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökre”

A szeretet megvalósítói eljutnak az örök fényhez. Levele elején az apostol bemutatta Jézust, mint aki a világ minden bűnéért feláldozta magát engesztelésül, és világossága lett mindenkinek, aki befogadja Őt, a szeretet parancsa által teljesíti Isten akaratát. Minden korosztályhoz bizalma van. Befogadták a hitet, bűnbánatot tartottak, jó ismereteik vannak Istenről, legyőzték a gonoszt, a hazugság és gyűlölködés forrását. Az atyák és kisdedek az örök Atya ismeretéért, az erős ifjak a gonosz legyőzéséért kapnak dicséretet. Az anyák teljesítik kötelességüket, hitüket és vallásos ismereteiket közlik a kicsikkel, akik befogadják és e szerint élnek. Atyai jó példájukból könnyebben kialakítják a kicsik a mennyei Atya fogalmát. Az erős fiatalok, egyben a jó ügynek is harcosai, legyőzték a gonoszt, a gyűlölet világát. A másik harci front a világ elleni küzdelem: „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége.” Ezek ellen is harcolni kell, mert ez nem Istentől van, hanem a világtól, a bűn által megrontott világtól.„Ez a világ elmúlik és kívánsága is.” Eljár az idő, megérik az ember is. Kell, hogy felismerje Isten akaratát, és annak megfelelően éljen. Az első kettő emberi gyengeség. Főként a harmadiktól, a gőgtől kell óvakodni, mert az az ördög bűne. Családjaink nyugodtan vehetik kézbe János apostol levelét? Apák és gyerekek, erős ifjak: keresik-e a jót? Az erős fiatalok hogyan állnak a hit tanulásával? Csak az Isten akaratának ismerete és teljesítése az alapeszköz, amivel az örök boldogság biztosítható.

Karácsony nyolcada 2.

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2013.12.28. vasárnap

„Nézd,nem adtál nekem utódot”

Minden ember boldog akar lenni, mert így teremtette az embert az Isten. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Isten szabta meg az emberi boldogság útját, feltételét: csak az lehet boldog, aki másokat boldogít; csak annyira lehet boldog mindenki, amennyire boldogítja a melléje rendelt társakat. Aki másként gondolkodik, nagy és szabad utakat barangolhat be, de a boldogságig nem jut el soha. Amikor Ádámot már megteremtette Isten, neki adta a gyönyörű paradicsomkertet, benne az összes növényt és állatot, az ember boldog büszkeséggel kihúzta magát: Ez tehát mind az enyém! Isten azonban látta a szívét, hogy egyáltalán nem boldog. Ekkor mondta ki az Úr a boldogtalanság okát: „Nem jó, hogy az ember egyedül van; alkossunk hozzá illő segítőt is!” (Ter 2,18) Isten ezzel jóváhagyta az ember teremtése előtt kimondott alapelvét: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter1,26) a Szentháromság szeretet-közösségének mintájára. Legyen az ember férfi és nő, váljanak egy közösséggé, szülessenek gyermekeik, tegyék egymást kölcsönösen boldoggá, és akkor boldogok lesznek. Megtörtént: Isten Ádámból kivett egy bordapárt, asszonnyá alakította, lelket lehelt belé, és az álomból ocsúdó Ádámhoz vezette. Ő így kiáltott fel örömében: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból”. (2,23) Belőlem való, és éppen mellém való: ketten egy testté leszünk. Ez az Isten szándékolta boldog házasság. Hol romlott el az újkori, de már ki tudja hányadszor tönkrement házassági intézmény? Ott ahol meghűlt a szeretet, ahol az önzés tönkretette a tiszta szeretetet, vagyis a másik boldogításának vágyát. A boldogítás mérhetetlen vágya minden szerelmesnek jólesik. A kemény férfitenyér simogassa el párja homlokáról a gondfelhőket, emelje ki asszonya kezéből a nagyobb terheket, ajka tudja kiejteni a szép-szerelmes vallomásokat harminc éves házasságban is. Ne feledje el soha a költő igazságát: „Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet” (Sík Sándor) Az Anyaszentegyház a múlt században azért rendelte el a Szentcsalád ünnepét, hogy figyeljen fel a bomladozó családi kötelékek sokasága: van egy olyan közösség, amely a család természetes örömforrásait nem kapta meg Istentől, de a másikért és Isten Fiának védelméért vállalt hősies fáradságot a természetfeletti örömök erejével úgy szentelte meg, hogy az tökéletes boldogságot jelentsen. Ez a természetfeletti örömforrás minden katolikus házasságban adva van a házasság szentségének erejében. Bátran kell belőle meríteni. A természetes házassági boldogság másik forrása a házastársak szerelméből forrásozó gyermekáldás. A család feladatot jelent, a mai viszonyok között néha nagyon kemény feladatot a szülők részéről, de hittel és szeretettel minden megoldható. Az áldozatos és felelős szülői szeretet biztonságot nyújt a gyermekeknek, az így felnevelt gyerekek pedig öregedő szüleiknek adják majd a boldog öregkor lehetőségét. Isten áldása tegye boldoggá családjainkat!

Karácsony nyolcada 1.

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2013.12.27. szombat

„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat”(Mt 2,1-2) 

Amikor a karácsonyi örömünnepek közé a naptár alapján bekerültek az Aprószentek ünnepe, nem a heródesi gyermekgyilkosság szomorú és elítélendő ténye miatt történt, hanem azért, hogy korunk borzalmas Isten nélkülisége ellenére az Úr történelem irányítása ebben az eseménysorban is biztos örömforrásként ragyogjon. Az akarata mindig eléri célját, amely a sátáni gonoszkodás fortélya ellenére az emberiség boldogsága lesz.Nézzük két évezred epizódjait. 

Az Ábrahámnak adott isteni áldás a betlehemi Kisded születése előtt kétezer évvel a Megváltót jelöli a világ minden nemzete örömforrásának. „Az Úr így szólt Ábrahámhoz: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-Mivel Sára újabb harminc évig nem tudott szülni, mellékfeleségnek férje mellé adta egyiptomi szolgálóját. Ő fiút szült, Izmaelt. A segítés a mai napig szenvedéseket okoz a zsidó és az arab népek között. Isten nem igényel emberi okoskodást.

Ábrahám később született fia, Izsák volt a Gondviselés új jelöltje. Izsák felesége, Rebekka, nehezen viselte, hogy két gyerek veszekszik méhében. Az Úrtól kért tanácsot: „Két nép van a méhedben válaszolta Ő. Két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak” (25,23) Amikor felnőttek, Ézsau egy tál lencséért könnyelműen eladta elsőszülöttségi jogait Jákobnak. Jákob ezért „besegített” idős apja áldásának megnyeréséhez. Majd menekülnie kellett Ézsau elől anyja rokonaihoz. Ettől kezdve egymástól távol telepedtek meg. Ézsau (Edom) és utódai gyűlölték Jákobot.(Izraelt) Ezt a gyűlöletet hordta szívében az edomita Heródes, aki a rómaiak kegyéből királyi címmel uralkodott egész Izraelen már harminc éve, amikor megjelentek nála a keleti mágusok „a zsidók újszülött királyát” keresve. Heródes fejében azonnal kész volt a terv: Most én bosszút állhatok népem háttérbe szorulásáért. A zsidó papoktól megtudta Mikeás próféta jövendölését.Elküldte a bölcseket Betlehembe azzal, hogy kutassák ki, hol lakik az újszülött király, aztán jöjjenek vissza, értesítsék őt, hogy ő is hódoljon neki.

Ezerkétszáz évvel korábban Bálák, a moabita király meg akarta átkoztatni Bálám prófétával az országában pihenő zsidókat, hogy le tudja őket győzni. Isten azonban megnyitotta Bálám szemét, és áldást mondott egy jövendöléssel együtt: Nem most, de „csillag tűnik fel Jákob törzséből, jogar sarjad Izraelből” (Szám 24,17) Ennek az isteni üzenetnek nyomán lesték a Tigris és az Eufrátesz folyók síkságán élők a messiási csillagot. Amikor végre tizenkét évszázad múlva aztán nagy lett az örömük: a Mars, a Jupiter és a Saturnus együttállásából felismerték Isten üzenetét. Másfél évig vártak, nőjön a kis király, aztán siettek felkeresni az egész világnak szóló örömforrást. Mivel őket Isten irányította, tőle kaptak újabb információkat, hogy megtalálják, teljes legyen az örömük, és megmeneküljön mindenki a veszélyből.(Mt,2)Heródes hamar ráébredt, hogy az Isten most is a zsidókat segíti.Halálbrigádot szervezett, hogy Betlehemben és környékén minden két évesnél fiatalabb kisfiút öljenek meg a bölcsőjükben.Ez iszonyú fájdalom, de a mennyország minden öröme a jutalmuk. Ez az öröm mindent megér.

Szentcsalád vasárnapja

Szentcsalád vasárnapja 

„Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!” 

Szentcsalád vasárnapja van. A szentmise könyörgésében így imádkozunk: „Istenünk, te ragyogó példaképnek állítottad elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak”.A modern kor egyik nagy veszedelme, hogy fellazította a családi élet kötelékeit, ezzel elkezdődött a társadalom alapsejtjének tönkretétele. Elhitették a házastársakkal, hogy a felmerülő nehézségeknek egyetlen orvossága a válás, új partner keresése és az új kapcsolatban beköszönt az életükbe a mesés boldogság. A válással nincs megoldva semmi: a férj utcára kerül, sok esetben elzüllik, a gyerekeknek hiányzik az édesapa, az asszony sorsa is megnehezedik. A válás előtt már állandósul a veszekedés, a gyerekek döbbenten hallgatják napról-napra, hogy szüleik mi mindent vágnak egymás fejéhez, így az addig ideálként tisztelt szülő megszűnik példakép lenni. Lássuk hát, milyen a teremtő Isten szándéka szerinti családi kapcsolat.„Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,26-28) Istennek nincs teste, nincs arca. Az említett hasonlatosság alapja nem lehet más a Teremtőben, mint a Szentháromság személyeit összekötő végtelen szeretet. Ezt kell megvalósítaniuk a házastársaknak még akkor is, ha ők nem tökéletesek, mint az isteni Személyek. Szent Pál apostol erre utal: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Bocsássatok meg ti is úgy, ahogyan az Úr megbocsátott nektek. Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.” (Kol 3,13-14) Már az apostol is felsőbb példát ajánl a nehézségek elviselésére: „Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre kaptatok meghívást az egy test közösségében. Legyetek hálásak! Krisztus igéje éljen bennetek gazdagon! Tanítsátok és intsétek egymást telve bölcsességgel!”(Kol 3,14-16) Mivel a modern ember elfordult Istentől, az Egyház úgy látta jónak, hogy a legnemesebb példát állítja a viharba jutott családok elé: így iktatta be karácsony nyolcadába a Szent Család ünnepét. Legyen az Istenember gyermeki alakja a központ, hiszen minden kegyelmet Ő szerzett meg nékünk, csak Ő tudja biztosítani a nehézségekben a többlet-kegyelmeket. Ha a feleség nem tudja betölteni a boldogító szeretet követelményeit, nézzen fel a Szűzanyára, aki a házasságban megengedett természetes örömöket nem élvezhette ugyan, de kegyelemmel volt teljes, és ezek a természetfölötti, mennyei erők busásan pótoltak minden földi jót. A házasság szentsége is megad minden állapotbeli segítséget az egész életre, ha kérik. Ugyanez vonatkozik Szent Józsefre is: őt is a kegyelem tette alkalmassá arra, hogy őre legyen Máriának, tanúja szűz liliomának (Ho 213,2). Az ő rendkívüli kegyelmeik hívják fel a figyelmünket arra, hogy Isten segíteni tud és akar is, amikor az emberi önteltség minden nagyszerű tervét tönkretenni látszik. A mai vészhelyzetben is azt parancsolja Isten, amit annak idején Szent Józsefnek: „Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!” azaz térj ki a pusztító korszellem elől.