Sziciliai Szent Ágota

Elmélkedés a Család évében XXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXVII.



Harc a családtól és Istentől elrugaszkodottakért.



„Azt mondta tehát az Úr: Szodoma és Gomora ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam: vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” (Ter 18,20-21) „Erre a kísérők megfordultak és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult és azt mondta: Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?” (22-23) Ábrahám ezek szerint tökéletesen tisztában volt Szodoma szörnyű bűnével, mert gonoszságnak nevezi. Az Úr még jobban tudta ezt. Tökéletesen ismerte a múltjukat, jelenüket. Nem neki kellett meggyőződnie, hanem angyalait akarta meggyőzni, mert azok a mennyben aggódhattak a szodomaiakért, Isten pedig az igazságot nekik akarta felfedni. Az angyalok még aznap este saját magukon tapasztalták meg: „Mielőtt lefeküdni mentek volna (Lóréknál az angyalok), a város lakói, Szodoma fér fiai körülvették a házat, gyerektől az aggastyánig az egész nép. Szólították Lótót, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket! Kiment erre hozzájuk Lót – maga mögött bezárva az ajtót, - és azt mondta nekik: Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot!”(19,4-7) Felajánlotta kínjában felajánlotta nekik két lányát, de durván visszautasították. Az angyalok vaksággal sújtották őket. Így menekültek meg. Már megértették Isten döntését. Ábrahám pedig kérlelte az Urat, alkudott egészen tízig. Istennek tetszett ez a felebaráti szeretet, de hát csak Lórék voltak igazak.

Évközi negyedik hét péntekje

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.



2011. február 4. péntek



Isten „törvénye".



Szent Pálnak megakadt a szeme korának versengésén. Egymás után kapta ugyanis az Egyház tagjaiban a Szentlélek különböző adományait. Boldog volt, aki ezek egyikében részesült, Pl betegek gyógyítása, prófétálás, idegen nyelveken beszélés vagy ezek megmagyarázása. Ebből aztán később versengés is támadt: ki kapott nagyobb ajándékot? Pál felsorolja ezeket a rendkívüli kegyelmeket, un, karizmákat az 1 Kor 12,28-30. Elismeri fontosságukat. Aztán azt írja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra. Emellett még egy kiválóbb utat is mutatok nektek" (31) Aztán megírja a szeretet csodálatos himnuszát (13,1-12) Ennek befejezéseként pedig ezt írja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül a legnagyobb a szeretet". (13) A hit, remény és szeretet a három isteni erény, mert Istenhez emel bennünket, közvetlen tárgyuk az Isten. Mindegyik nagyon fontos számunkra. „Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek". (Zsid 11,6) „a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt (ad), a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által." (Rom 5,4-5) Ezek tehát fontosak számunkra, de a legfontosabb a szeretet. A szeretet ugyanis Isten lényegét jelenti: „Szeretet az Isten, aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne"(Jn 5,16) Ezt azért írhatja így az apostol, mert az Atya öröktől fogva születő Fiának azonnal odaadja fenntartás nélkül egész istenségét, az isteni természetet. A Fiú ugyanígy visszaajándékozza Atyjának és ketten ajándékozzák közösen a Szentléleknek. Ez az isteni lényeg, ezt tette meg Isten az ember minta okának az teremtéskor. Az ember akkor okos, ha önzés nélkül mindig mindent odaajándékoz azoknak, akiket Isten melléje rendel, mert Isten ezt tekinti igazán értéknek, és ennek megfelelően adja majd a mennyben az örök boldogság mértékét.

Elmélkedés a Család évében XXXVI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXVI.



Isten vigyáz a házasokra.



Ábrahám édesapja Terah volt. Amikor édesanyja meghalt, Terah újra nősült, és második feleségétől született Sára, akit felnőtten Ábrahám feleségül vett. Sára nagyon szép asszony volt. Amikor Kánaán földjét igen súlyos szárazság sújtotta, átköltözött Egyiptomba. Ez megszokott ötletnek számított a nomád világban. A legelők használatáért fizetni kellett, ezzel el is rendeződtek a formaságok. Sára szépsége miatt azonban férje tartott attól, hogy beszélni kezdenek róla az egyiptomiak, felébresztik a fáraó kíváncsiságát, ha meglátja, beleszeret, és a férjét megöleti, hogy feleségül vehesse az özvegyet. Ábrahám ajánlotta Sárának, hogy mondják azt, csak a húga. Így a király szabadnak gondolta Sárát, valóban szerette volna feleségül venni. Végül az igazságot felfedték, a királycsalásnak vette a hírt, Isten pedig figyelmeztette a fáraót, hogy Sára asszony, nem vehető feleségül. Békében, sok ajándékkal engedte el a házaspárt. Sára hűséges asszony volt, hosszú meddősége eredhetett a közeli rokonságból. Halála után Ábrahám megvett egy barlangos sziklát temetőhelyéül.

Szebasztei Szent Balázs vértanú püspök

Évközi negyedik hét csütörtökje

Szebasztei Szent Balázs vértanú püspök emléknapja

A Szentlélek emlékezete

Ez a szent halálig küzdött Istenének törvényéért,

Nem félt a gonoszok szavától,

Mert életének alapja szilárd kőszikla volt.

Könyörögjünk!

Hallgasd meg népedet, Istenünk, amikor Szent Balázs püspök és vértanú pártfogásával könyörgünk hozzád. Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk, és segítségeddel eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et præcepit eis ne quid tollerent in via, nisi virgam tantum:”

(Márk 6, 8a.)

„ Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot:” Jó ideje már, hogy Jézus Krisztus kiválasztotta a tizenkettőt legközvetlenebb munkatársának. A mi Urunk, úgy volt ezzel, akár a mai világban a mesteremberek, amikor már látják a tanítványokon, hogy valamit elsajátítottak abból, amit tanított nekik, akkor vizsgamunkát végeztetett velük, hogy a gyakorlatban is lássa, amit addig elméletben tanított nekik. Ez volt hát az egyik célja annak, hogy az Apostolokat Jézus Krisztus először szétküldte világukban. A másik célja az volt, hogy nevelje őket a gyakorlati helytállásra, szoktassa hozzá őket ahhoz az időhöz, amikor ő majd már nem lesz, de a küldetésnek, a Megváltásnak a művét folytatni kell. Meg kellett tanulniuk, hogy Krisztus hatalommal rendelkezik, és tervét mindenképpen végre fogja hajtani. De már a végső küldetés lényeges vonásai is felismerhetőek ebben a feladatban. Küldetésük során ne keressenek támaszt földi, anyagi javakban, pénzben és más eszközökben, hanem bízzák magukat teljesen Jézus Krisztus erejére. Első és legfontosabb feladatuk legyen a szeretet gyakorlása, hiszen csak ezzel kelthetik fel az érdeklődést Isten valódi országa iránt. Hiszen azelőtt már nagyon sok önjelölt messiás igyekezett az emberek bizalmát elnyerni, de azok nem tudtak valódi gyökeret, valódi hitet adni az embereknek és így el is tűntek a történelem süllyesztőjében. Az apostoloknak hitelesnek kellett lenniük, különben nem érhettek volna célt küldetésükkel. Ezért is mondja nekik Mesterük. hogy ahol nem fogadják be őket, ne álljanak le ott vitatkozni, ne kezdjék el erővel bizonygatni igazukat, hanem egyszerűen menjenek csak tovább, és biztosan találnak, majd olyan jóakaratú embereket, akiknek nyitott a szívük, ott pislákol bennünk a hit lángja, és befogadják őket. Ezek az egymásra találások sokkal fontosabbak és eredményesebbek a missziós küldetés során, mert nem erőt és energiát vesznek el, hanem az egymásra találás, a közös hit még inkább megerősíti őket és még inkább fellobbantja a lelkükben lobogó lángot. Ez a fajta találkozásnak a lángja lobogót a ma ünnepelt szentünk Szebasztei Szent Balázs vértanú püspök lelkében is. Életéről nem tudunk túl sokat és amit tudunk azt sem pontosan, az azonban biztosnak tűnik, hogy imával elnyert gyógyulás emléke kis kincses áldást őriz számunkra az esztendő liturgiájában. Többféle változatban tudósít a legendás Szent Balázs szenvedéstörténete arról, hogy szentünk örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magányos hegyi barlangba, jóllehet tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszményével. Innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

Sajnos azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is, aki 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. Az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem tudott segíteni a remete- püspökön, mert ő ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják és Agricola bírói széke elé hurcolják. Mivel Balázst nem bírták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában sok-sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül is lefejezték.

Hogy a történelmi tények talaján maradjunk, a szentnek széles körben elterjedt kultuszából kell kiindulnunk. Kezdetben hallgatnak róla az egyébként annyira beszédes görög atyák. Eszerint a Balázs-tisztelet nyilvánvalóan nem közvetlenül a halála után kezdődött. Keleten azonban legkésőbb a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már, mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték.

Krisztusban szeretett Testvéreim az evangélium nem véd meg minket a haláltól, de mi nem is ezért hiszünk benne, hanem azért, hogy általa legyőzzük a halált és utána az Isten mennyei fényességébe kerülhessünk. Az evangélium tanúságtétele nem kapott hatalmat, vagyont. Jézus Krisztus tanújának, apostolának, hithirdetőjének lenni nem kényelmes vállalkozás. Sosem volt az és ma sem az, erről tanúskodik Balázs püspök vértanú halála, erről szólnak a híradások, amikor keresztényeket üldöznek és gyilkolnak. És, ha nem is kényelmes feladat, de Isten ereje mindvégig elkíséri azt, aki az apostolok példájára hithirdetővé válik. Ez az erő időnként rendkívüli jelek által látható formát is ölt, mint Balázs püspök imája a torokbajra. És ennek a jelnek ma is hirdetője a Balázs-áldás, kétgyertyás fohásza, melyben ma is bizalommal kérünk egészséget magunknak, szeretteinknek és minden hívő ember számára. Ezekben a napokban minden katolikus templomban felhangzik az ima, az áldás jól ismert szövege: Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Imádkozzunk:

Magunkhoz vettük szent Fiad testét és vérét, Istenünk. Kérünk, adja meg a szentáldozás azt a lelkierőt, amely Szent Balázs vértanúdat szolgálatodban hűségessé, a szenvedésben pedig diadalmassá tette. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!

Elmélkedés a Család évében XXXV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXV.



A boldog család alapja a hit.



Nagy jövőt ígért Isten Ábrahámnak, amikor felhagyott a bálványimádással, és egész szívvel kezdett hinni az élő, egy, igaz Istenben. Ezért a próbatételek hosszú sorát kellett kiállnia. A legfontosabb próba mindig a családot érintette. Amikor aztán megszületett az ígért fiú, Izsák, Ábrahám megnyugodott. Biztosítva volt az a csodálatos ígéret, amit első találkozásuk alkalmával tett neki az Úr: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,1-3) A saját sorsa is áldott, a szaporodó családé is az, és a megígért Megváltó leszármazottja lesz, tehát minden nép Ábrahám hite miatt lesz áldott és üdvözül. Ez várt rá.„Isten akkor azt mondta neki: Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked”. (Ter 22,2) Ez a maga nyers valóságában azt jelentette: Lesz egy utolsó kirándulásod fiaddal. Ő nem sejt semmit, boldogan kirándul. Te is mosolyogsz, hiszen nem sejtheti meg, mi vár rá. Ám végül is odaérek a kijelölt hegyre. Ott meg kell mondanod mindent: fiam, meg kell téged ölnöm, holttestedet porrá kell égetnem. De ne félj, Isten végtelen hatalma azonnal visszaállítja épségedet, feltámaszt, hiszen Isten ígérte nekem, hogy te igen nagy népnek leszel ősapja, és tőled származik majd a Megváltó is. Bár nagyon fájt a szíve, az utolsó percekig néma maradt az ajka. Pedig az okos fiú rákérdezett a hegyoldalon: „Íme, - mondta a fiú -, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat? Ábrahám azt felelte: Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról”. (7-8) Aztán elkészült az oltár, rákerült Izsák hátáról a fa. Fiam, kezdte Ábrahám, te leszel az áldozat! De akkor a magasból kiáltás harsant: „Ábrahám, Ábrahám!...Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!” (11-12) Isten pedig valóban gondoskodott magának áldozatról. Egy kost vett észre Ábrahám a bokorban fennakadva. Hála és örömáldozat lett a hegytetőn. S a tudósok észrevételével ellentétben Mória eredetileg is annak a hegynek a neve volt, a jeruzsálemi templom hegye lett ama hely, és ott áldozták fel ezer évig a töméntelen egészen elégő áldozatot, Jézus keresztáldozatának előképeit. Krisztus „megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig”. (Fil 2,8)

Évközi negyedik hét csütörtökje

Sion hegyéhez járultunk, az élô Isten városához.



2011.02.03. csütörtök



Mint Názáretben.



Akik közösségen valamilyen elv szerint együtt élnek, egy egységet alkotnak, egy családot képeznek. A család nem feltétlenül a természetes elvek szerint kell, hogy összetartozzék. A bűnbeesés után szükségessé vált, hogy a kegyelem természetfölötti ereje a természetest javítsa ki, formálja át. Ragyogó példája ennek a názáreti Szentcsalád. Ebben a családragyogó központja szűz, szűzen fogan a Szentlélek erejéből és ad emberi életet az Isten Fiának, aki érettünk lesz emberré, Emberfiává. De szűz Szent József is a szó és tények legszigorúbb értelmében. Ennek a szűzi Családnak a természetfeletti világ ad meg minden örömöt, amit a többi család a teremtés jóvoltából alapvetően természetes ajándékként biztosít. a természetes családi örömök nélkül élő, de természetfölötti síkon boldoguló pap öreg korában is kell, hogy részesüljön a Názáreti Család közös örömeiben. Valóban, miért ne lehetne létesíteni ilyen alapon közös otthont, amely izoláltan, de összetartaná a munkában elfáradt öreg papokat és a munkára készülő kispapokat.Mennyi tudást, tapasztalatot, jó példát adhatnának-kaphatnának egymástól. Ilyen alapon képzelhető el az idős papok szűzi családként teljessé váló élete.