Prágai Szent Adalbert vértanú püspök

Nagy csend napja



2011.04.23. szombat



A „teljes” családért.



Amikor a gyermek megszületik, kikerül az édesanya szíve alól az ismeretlen külvilágba, felsír. Ez a sírás a babát váró édesanyának, családnak, megkönnyebbülés: megszületett a család legifjabb virága, él! Gyarapodott a család, bővül a szeretet. A kisbaba itt kint is otthon van. Szeretik. Ő is mindenkit szerethet. Létrejött a Teremtő akarata szerinti hármasság: édesapa, édesanya és gyerekek közössége. Ha megnő a baba, Istenatyánk terve szerint meg kell keresnie párját, akit neki kell boldogítania, és az újabb hármasságot létrehoznia. Hacsak a gondviselés meg nem szólal a nagyfiú szívében. Téged, fiam, én más cél szolgálatára rendeltelek. A családok családja, az Egyház. Téged annak a szolgálatára hívlak. Ott kell majd a boldogító szeretetet szolgálnod. Fogadd el ezt a szolgálatot! Más forma szolgálat, mint a természetes családokban, de a lényege ugyanaz. Nálunk, ferenceseknél, a déli Úrangyala ima után mondunk egy gyönyörű megemlékezést: Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Atya is megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban és minden nyelv vallja meg Őt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére. Saját Fiát nem kímélte az Isten! Hanem mindnyájunkért odaadta Őt. Tekints, Urunk, családodra, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát érettünk a gonoszok kezére adni és a kereszt gyötrelmét vállalni”. Pap és leendő pap Testvéreim! Isten saját családjában lesztek az isteni élet szeretet-szolgái! Higgyétek el, ez mindent megér!

Elmélkedés a Család évében CIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIII.



Isten a győztes mindenkor.



Az izraelita tábor tehát felserkent, és az éjszaka leple alatt menekülni kezdett. Törzsenként léptek a kőfal szerűen meredező vízfalak közé, hogy az egész nép apraja-nagyja rendben átérjen a tenger másik partjára, Sínai félszigetre. Látták is, hogy vezénylő felhőoszlopuk-feléjük ad nappali világítást, a másik fele viszont sötét, és azt a hamis nyugalmat ébreszti az egyiptomi seregre, hogy teljes biztonsággal alhatnak egyet, mert rabszolgáik előtt ott hullámzik a mély tenger, menekülni tehát nem tudnak előlük, mögöttük pedig uraik töméntelen hadereje zárja a visszautat. Ráérnek tehát kipihenni magukat. Amikor viszont hasadni kezdett a hajnal, felriasztották a katonákat, az izraeliták már ott szorongtak a túlsó parton. Nagyon féltek, mert az ő menekülő tengeri útjuk száraz átkelést biztosíthat az egyiptomiak számára is. El is kezdődött a lovasság rohama, amikor a hajnali fényben felszállt az izraelitákat vezető felhőoszlop, és a katonaság rádöbbent, hogy a fogolynak képzelt volt rabszolgák nincsenek sehol. Illetőleg észrevették a folyosót a tengerben, és az a szemüket rávillantotta a túlsó oldalon szorongó izraelitákra. Az első dühroham után azonnal készen állt az újabb haditerv: „Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: A fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: Fussunk Izrael elől. Mert az Úr harcol érettük ellenünk! De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra! Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe. Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.”(Kiv 14,23-31)

Fabrianoi Boldog Ferenc ferences szerzetes

A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze



2011.04.22. péntek



Add nekem a szívedet!



Amikor az isteni hívás állandósul a meghívott, benyújtja valamelyik egyházmegyés püspöknek vagy szerzetes-főelöljárónak a felvételi kérelmét. Ezáltal ténylegesen elindul a papi pályán, de még nem ismer minden nehézséget, nem tud mindennel számolni. Még nem tud úgy gondolkodni, mint az a papköltő, aki a hivatásról szóló versében ezt írja:„Csak hívtak, mentem: Ennyi az egész. Lelkesültségében adhat-e többet egy ifjú meghívott Urának? Később jönnek a kérdések. Siker láttán ráébred arra, hogy megbíznak benne. Feltámadhat benne valami elbizonytalanodás: rászolgáltam én erre? Meg felel-e az elvárásoknak, hisz már lát néhány nehézséget is. Ilyenkor jó beletekinteni az Újszövetség irataiba. Ott Jézus maga volt a meghívó. Bekérezkedett Simon Péter bárkájába, hogy onnan hirdesse az igét a parton álló népnek. Utána fényes nappal halászatra ösztönözte Pétert: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat-halat fogni! Simon ezt felelte neki: Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót. És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek, és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert a nagy halfogás után, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus két fiát, akik Simon társai voltak. Jézus, pedig így szólt Simonhoz: Ne félj! Ezen túl már emberek halásza leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt”(Lk 5, 4-11) Péter szíve talán nem volt Jézusé? (Jn 18, 25-27) Amikor a Genezáreti tavon ejtett második csodálatos halfogás után Jézus kérdése ugyanaz volt: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” (21, 15) Két egyszerűbb igen után Péter harmadszorra így felelt: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek”. (17) Testvéreim, papok! Okulásunkra történt és íratott le mindez. A kegyelem mindig kéznél lesz, ha jó szándékkal fogadtad el a meghívást.

Elmélkedés a Család évében CII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CII.



Kicsinyhitűek.



„Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és
meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak. Mózesnek pedig azt mondták: Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában! Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr dicsőségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem! Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni.Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld föl botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izraelé fiai a tenger közepén! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által. Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz. Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal”.(10-23)

Elmélkedés a Család évében CI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CI.



Végül is kié az igazi hatalom?



Amikor a fáraó felocsúdott Isten tízedik csapása után, és megint úrrá lett rajta a gőg, így beszélt az őt szolgai módon tisztelő főembereihez. Izrael fiai úgy gondolkodnak, hogy az ő Istenük győzedelmeskedett felettem. Kivezette őket a pusztába. Ők azonban csapdába estek: „Ekkor a fáraó ezt mondja majd Izrael fiairól: Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta”.(Kiv 14,3) Isten népének felfedi a fáraó hamis okoskodását: „Én pedig megkeményítem szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr”.(4) Mivel Isten pontosan tudta az egyiptomiak terveit, le is íratta azokat Mózessel: „Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt? Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő tá borban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harci szekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben”. (5-9)

Canterbury Szent Anzelm püspök

Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!



2011.04.21. csütörtök



A betöltött üresség.



A filozófia azt tanítja, hogy az a jó, ami a céljának megfelel. Az egyházban van ilyen meghatározása is a jónak: A jó önmaga kiárasztása. Mivel Isten végtelenül jó, végtelen tökéletességét az Atya kiárasztja öröktől fogva születő Fiára. A Fiú is Isten visszaárasztja a kapott istenséget az Atyára. Majd ketten árasztják az isteni akarat síkján származó harmadik Isteni Személyre az immár kettejük közös kincsét, amit hárman birtokolnak, de tovább árasztják: teremtenek egy nem végtelen, de mindenki számára mérhetetlen világot. Isten a maga szépségével, jóságával betölti ezt erővel, energiával, szépséggel, növénnyel, állattal és emberrel. Isten az emberekbe tudja legnagyobb mértékben átömleszteni a maga jóságát, mert az ember az, aki hasonló a Teremtőjéhez a földön. Amikor az Úr már minden mást megteremtett, akkor mondta: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”.(Ter 1, 26) Ami az ember fogalmának megfelel: pazar anyagi test, csodálatos szellemi lélek.Isten eme természetes jóság és szépség fölé az emberi természetet felülmúló ajándékokkal is elhalmozta az embert: felemelte Isten országába, az igazság és szeretet világába. Akik ezt felfogják, és igyekeznek ebből minél többet meríteni, Isten azoknak egyre többet ajándékoz. Az ilyen embernek Isten nem csupán teremtett kincseiből, hanem önmagából ad egyre nagyobb ajándékot: gyermekeivé fogad, egyszülött Fiát testvérünkké teszi a megtestesüléskor, Fiának emberi életét feláldozza értünk, és az Eukarisztiában Jézus emberi testével és vérével egész istenségét is adja, ahányszor csak időt szentelünk ennek fogadására. Aki megérti Isten jóságát, nem tömi tele életét mással, az egyre többet kaphat Teremtője rendkívüli ajándékaiból, Szentlelkéből, Fiából, magából az Atyából is.

Elmélkedés a Család évében C.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
C.



Isten úgy vezette őket, mint fiait az anya sas.



Miután elköltötték a bárány-vacsorát, nagy jajgatás hallatszott az egész birodalomban. Rövid idő alatt meghalt Egyiptom egész területén az összes elsőszülött, kezdve a fáraó trónörökös fián a rabszolga újszülöttig. A fáraó hívatta Mózest és Áront, a nép teljes elvonulását engedélyezte, sőt sürgette őket, hogy gyorsan, még azon az éjszakán távozzanak. Akkor már nagyon félt mindenki, mert az élet-halál Urát látták a zsidók Istenében. Mindenüket vállukra vették, ami mozdítható volt, és nekivágtak a tenger felé vezető útnak. A milliós csapat elején felhő jelent meg, amely sűrű sötétséget elűzve biztos utat mutatott nekik. Nappal sem tűnt el ez a felhő, de nappal barátságosan fehér volt, mint a bárányfelhők a kék égen. Isten maga mondta később Mózesnek: „Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg ide hoztalak titeket.” (Kiv 19,4) Miként a sas, mely repülése készteti fiait és felettük lebeg, kiterjesztette, felkapta s tulajdon vállain hordozta. Egyedül az Úr vezette, idegen isten nem volt mellette. Hegyes vidékre helyezte, hogy a mezők gyümölcsét egye, mézet szívjon a kősziklából, olajat a kemény sziklából. Élvezze tehenek vaját, juhok tejét, bárányok és básáni kosok kövérét, bakok húsát s búza velejét”. (MTörv 32,11-14)