Elmélkedés a Család évében CLVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLIX.



Sámuel és a prófétai küldetés.



„Sámuel aztán reggelig aludt, akkor kinyitotta az Úr házának kapuit, de a látomást nem merte elmondani Sámuel Hélinek”. (1Sám 3,15) Ez a nyurga ifjú ember ismerte édesanyjától, mennyire nehéz elviselni egy asszonynak, ha tudja, hogy azért nem lehet édesanya, mert az élet legfőbb forrása, Isten, nem engedélyezi, hogy a legtermészetesebb asszonyi sors benne is beteljesedjék, férjétől csodálatos gyönyörök között gyermeke, főként fiúgyermeke fogantasson és szülessék. A nemzetség krónikájából nagyon jól ismerhette Ábrahám és Sára sok évtizedes gyötrődését, amíg az ígéret beteljesült, megfogant és megszülethetett Izsák. Jákob és Ráchel szerelme is gyötrelemmé változott, amíg Józsefet és még később Benjamint megszülhette népe és fél világ megmentésére. Aztán itt, a szent sátor előtt térdelt az ő édesanyja vérig sértve a másik asszonytól, gyanúba fogva részegség vádjával a figyelő főpaptól. Hányszor hallhatta apró gyerekként, hogy az az áldott Héli milyen megértő szívvel adta rá papi áldását, amitől megnyugodott, és ami után véget ért keserve: édesanya lehetett, három évig hálás szívvel szoptathatta, babusgathatta saját gyermekét, és az áldás forrásához, a szent sátorhoz viheti Isten szolgálatára adhatja, Héli gondjaira bízhatja. És most ennek a jó szívű aggastyánnak kell átadni Isten üzenetét. „Szólította azért Héli Sámuelt és azt mondta neki: Sámuel fiam! Ő felelt s így szólt: Itt vagyok! Erre megkérdezte tőle: Mi az a szózat, amelyet az Úr hozzád intézett? Kérlek, ne titkold előttem. Büntessen téged az Isten most és mindenkor, ha bármit is eltitkolsz előlem mindabból, amit mondott neked! Elmondta erre neki Sámuel az egész dolgot, s nem titkolt el semmit sem. Ő azt felelte rá: Ő az Úr, tegye azt, amit jónak lát szeme.Sámuel aztán felnövekedett, s az Úr vele volt. és ezekből a szavakból egy sem esett a földre. Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája. Az Úr aztán többször is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát az Úr Sámuelnek az Úr szava által. Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez”
(1Sám 3,16-21)

Szent Marcellaniusz vértanú pápa

Örömest dicsekszem gyöngeségeimmel.



2011.06.18. szombat



Szent Pál apostol korintusi híveihez írt első levelében a következőket írja: „Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, és nem csakúgy, a levegőbe csapkodva, hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek”. (1Kor 9,23-27)Szent Pál apostol szerint tehát van valamiféle verseny a vallásos élet terén is. Lelki verseny, de hát a sport testet edző és versenyeztető fajtái mellett vannak szellemi sportok is. Mindegyik más-más, de vannak közös vonásaik. Maga a versenyzés ténye, izgalma, eredményei. Vannak gyakorlások, edzések, szabályok. A győztesek jutalmat kapnak. Szent Pál apostol példázatában a verseny mit jelent? Isten Atyánk nem egyforma testi és lelki erőket ajándékoz az embereknek. Mind a testi, mind a szellemi erők, tehetségek arra valók, hogy a nekem kijelölt földi élet idejében ezeket az erőket kifejlesszem, és felhasználjam azoknak a boldogítására, akiket Isten mellém rendel a családban, iskolában, munkahelyen, közlekedésben, egész életem folyamán. Boldogságot kell tehát osztani: olyan értéket adni nekik, amikre szükségük van, és amiket Isten rajtam keresztül akar nekik ajándékozni, amit ha megkapnak, örülnek neki, boldogok. Én ezért nem kérek, rendszerint nem is kapok ellenszolgáltatást. Viszont ezek menyei értékek. Jézus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”. (Mt 6,19-21) Isten Atyánk maga gyűjti össze számunkra ezeket a földön az ég számára szánt szeretetkincseket, és ezek ragyognak benned s rajtad már az ítéleten, a mennybe lépve pedig olyan nagy adagot kapsz a boldogságból, amennyi örömöt, boldogságot itt a földön egész életedben másoknak nyújtottál1 Ez a kincs nem hervad, nem értéktelenedik, időtlen időkre, vagyis örökké a tied!

Utrechti Szent Adolf hitvalló püspök

Az összes egyházakért való gond terhel.



2011.06.17. péntek



Jézus Krisztus neki tetsző módon adja a kegyelmeket: ima által, szentségekkel, szentelményekkel. Ima által: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. – Megtanította tanítványait a legszentebb imára, a Mi Atyánkra. Ő maga is rengeteget imádkozott, sokszor egész éjszakákat imával töltött. Bár istensége közös az Atyáéval, emberségét az imádsággal fűzte az Atyához. A megváltói művet közvetlenül Keresztelő János keresztségével kezdte. Utána negyven nap és negyven éjjel imádkozott és böjtölt. Csodáit saját isteni erejével művelte, előbb azonban mindig az ég felé nézett, Atyjával tudatosan egyesült. A gyógyítások minden emberi ügyeskedés nélkül történtek, csak tiszta kegyelem, tehát természetfeletti isteni ajándékok voltak. Szenvedése előtt sokat és mély tisztelettel imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”. (Lk 22, 42) a kereszten is Atyjával foglalkozott, így vállalta a szörnyű kínokat. A befejezés is hozzá szólt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” (23, 46)

Elmélkedés a Család évében CLVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLVIII.



A gyermek Sámuel ellenben egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt”.



„Azokban a napokban, amikor a gyermek Sámuel Héli előtt az Úrnak szolgált, ritka volt az Úr szózata, s nem fordult elő gyakran látomás. Történt azonban az egyik nap, amikor Héli, akinek a szeme elhomályosodott már és látni sem tudott, és Isten mécsesét még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy Isten szólította Sámuelt. Az felelt és így szólt: Itt vagyok! Azután odafutott Hélihez és azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Héli azt felelte: Nem hívtalak, menj vissza és aludj! – Elment tehát és aludt.- Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: Itt vagyok, hívtál! Az ezt felelte: Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj! Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment és azt mondta neki: Itt vagyok, hívtál! Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! – Elment tehát Sámuel, és aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: Sámuel, Sámuel! Sámuel ere azt felelte: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Azt mondta ekkor az Úr Sámuelnek: Íme, olyan dolgot művelek Izraelben, hogy annak aki meghallja, belecsendül mindkét füle. Azon a napon végrehajtom Hélin mindazt, amit a háza felől mondtam: megkezdem és véghez- viszem. Megmondtam ugyanis neki, hogy elítélem házát mindörökre a gonoszság miatt, mert tudta, hogy méltatlanul cselekszenek fiai, s mégsem rótta meg őket. Éppen azért, íme, megesküszöm Héli házának, hogy nem törli el soha háza gonoszságát sem véresáldozat, sem ételáldozat”( 1Sám 3,1-14)

Régis Szent Ferenc-János áldozópap

Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek.



2011.06.16. csütörtök



A remény az az isteni erény, amellyel erősen bízunk abban, hogy Isten megtartja minden ígéretét. Isten az embert örök boldogságra teremtette. Mivel előbb itt a földön kell élnünk, itt kell felkészülnünk a mennyei boldogságra azzal, hogy magunk is boldogítjuk erőnkhöz mérten a mellénk rendelt embereket, próbálunk megtisztulni bűneinktől. és sok csalódás ér bennünket, nagy szükségünk van az erős reményre: „Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett, mert hűséges az, aki az ígéreteket tette”. (Zsid 10,23) „A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által”.(Róm 5,5)Ábrahám hatvan éves volt, amikor Isten szövetséget kötött vele, hogy majd születik fia, az ő utódait néppé sokasítja az Úr, belőlük születik a Megváltó. Amikor harminc év múlva megszületett végre Izsák, és legénykévé cseperedett, akkor parancsot kapott Ábrahám Istentől, hogy ölje meg és égesse el áldozatul a fiát. „Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nem létezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett”. (4,17-18) Minket is biztat Pál apostol: „Legyetek örvendezők a reménységben!” (12,12) „A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szentlélek erejéből”. (15,13)

Elmélkedés a Család évében CLVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLVII.



Héli papi családja rossz útra tért.



„Egyszer aztán eljött Isten egyik embere Hélihez, s azt mondta neki: Ezt üzeni az Úr: Nem nyilatkoztattam-e ki magamat világosan atyád házának, amikor Egyiptomban a fáraó házában voltak? Ki is választottam őt Izrael valamennyi törzse közül papomnak, hogy oltáromhoz járuljon, illatot gyújtson nekem, s efódot viseljen előttem, s atyád házának adtam Izrael fiainak minden tűzáldozatát. Miért rugdaltátok lábbal véres áldozataimat, s ételáldozataimat, amelyekről azt parancsoltam, hogy be kell mutatni a templomban, és miért becsülted többre fiaidat, mint engem, azzal, hogy ti ettétek meg az én népem, Izrael minden áldozatának legjavát? Ezért azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Azt mondtam, hogy házad s atyád háza szolgáljon színem előtt mindörökké. Most azonban azt mondja az Úr: Távol legyen ez tőlem, mert aki megdicsőít engem, azt megdicsőítem, de aki megvet engem, az megvetett lesz. Íme, eljönnek majd a napok, hogy levágom karodat s atyád házának karját, úgyhogy nem lesz többé öregember házadban. Miközben Izraelnek jó dolga lesz mindenben, te látni fogod vetélytársadat a templomban, s a te házadban nem lesz öregember az egész idő alatt. Nem távolítom el ugyanis oltáromtól teljesen nemzetségedet, hogy elepedjen szemed és elsorvadjon lelked, de házad nagy része meghal, ha férfikorba jut. Az legyen számodra a jel, ami két fiadat, Ofnit és Fineeszt éri: egy napon fog meghalni mindkettő. Én aztán majd hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint fog cselekedni, Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt fog járni minden időben. Akkor aztán eljön majd az, aki megmarad házadból, leborul előtte egy ezüstpénzért és egy karéj kenyérért, és könyörög neki: Kérlek, végy fel engem valamelyik papi rendbe, hogy egy falat kenyeret ehessek!”(1Sám 2,27-36)

Árpádházi Boldog Jolán özvegy szerzetesnő

Isten a jókedvű adakozót szereti.



2011.06.15. szerda



A Szentírás azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket kiválasztott emberek Isten közleményei alapján írtak. A Szentírást Ószövetségre és Újszövetségre osztjuk
A szövetség ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy Isten szerződést kötött az emberekkel. Az Ószövetség a Jézus Krisztus előtt kötött szövetségeket tartalmazza. Istennek több szövetségkötése volt ebben az időben, de az igazán nagyhorderejű szövetséget a zsidó néppel kötötte az Úr, miután kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból. Ez a nép Ábrahám egyik unokájának, Jákobnak a leszármazottait jelentette. Az ő tizenkét fiának az egyre szaporodó utódai számon tartották, melyik Jákob fiúnak a családjából származtak. Ezeket később törzseknek nevezték. Ennek a népnek Jákob később angyaltól kapott nevéről: Izrael-ről izraeliták vagy egyszerűen Izrael volt a neve.A zsidó név csak egy törzs neve volt. Júdáé. Mivel ez volt a legnépesebb törzs, ez volt a messiási törzs is, az egész nép is szerepel nevükön. Francia átírásban zsűd-nek hangzik. Innen a zsidók magyar neve. Az Ószövetséget a Sínai hegy lábánál kötötte Isten az izraelitákkal. Tehenek vérével pecsételték meg. Tárgya: Isten, az összes nép Ura. az izraelitákat különleges népévé fogadja. Izrael nem imád bálványokat, csak az Urat. Ebből a népből születik a Megváltó.Az Újszövetséget Isten Fia, Jézus Krisztus kötötte az utolsó vacsorán. Minden nép az Ő népe lesz, aki hisz benne, mint Megváltóban. Ábrahámnak is ezt mondta Isten: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Jézus a saját vérében kötötte az új szövetséget. Ez örökre szól, az Ószövetség ezzel meg is szűnt.(Zsid 8,8-13)