Betániai Szent Márta hitvalló

Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk.



2011.07.29. péntek



Arra, hogy szeresselek Téged, nincs egyebem, csak a mai nap.



A rómaiak pogányok voltak egészen Nagy Konstantin császár trónra lépéséig, illetve a 313-ban kiadott Milánói türelmi rendeletig, amivel polgárjogot adott az új császár a kereszténységnek. Egyik költőjük arra biztatta a még pogány rómaiakat, hogy mint a virágot szokás leszakítani tövéről és magadévá tenni, „Carpe diem!”, „szakítsd le a napot”. Ők a fátumban, a vak sorsban hittek. Mi, keresztények az élő, mindenható Istenben hiszünk, aki végtelen Szeretet, aki szeretetből teremtette a világot, nekünk adta, hogy élvezzük, teljesedjünk ki testben, lélekben a szeretet önzetlen gyakorlásával. Az erre adott időt öröktől fogva kijelölte nekünk. Minden nap ajándék, amit Istentől kapunk, természetfeletti ajándék, vagyis tettre adott kegyelem. Ezek a tettre adott kegyelmek nem állandó, hanem átmeneti adományok. Csak arra az egy tettre, egy alkalomra valók, amire Isten szánta. Ha ezt a kegyelmet felhasználom, segítségével megteszem a jót, gyakorlom az igazságot és a szeretetet, kincsem lesz a mennyben. Ha nem használom fel a kapott kegyelmet, az elmúlik, elhagy engem, de Isten majd felelősségre von az ítéleten: valakivel jót kellett volna tenned. Megadtam hozzá az alkalmat, az erőt, szüksége is lett volna segítségedre az illetőnek, te azonban megtagadtad tőle. Ezért nem jutalom, hanem büntetés jár. Jézus a Mi Atyánk szövegében így fogalmaz: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Nem biztat, hogy nyolcvan évre kérjük, mert „Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást bevégezzük. Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!(Zsolt 90,9.12.17)

Elmélkedés a Család évében CIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIC.



Dávid felesége: Mikol.



Amikor Dávidot egyre magasabbra emelte Isten a filiszteusokon aratott győzelmek révén, Saul féltékenyen figyelte a fejleményeket. Azzal próbálta Dávid népszerűségét saját javára kihasználni, hogy őt küldte vezérként a filiszteusok elleni kisebb csatákba: (1Sám 18,13). Később úgy gondolta, hogy neki adja feleségül idősebb lányát, Meróbot. Ennek ellenére ezt a lányát a meholita Hadrielnek adta feleségül. Később kisebbik leányát próbálta csaléteknek felkínálni. Bizalmas embereinek szólt, hogy hívják fel Dávid figyelmét erre a lehetőségre. Dávid ezt válaszolta: „Csekélységnek látszik-e előttetek a király vejévé lenni? Hiszen én szegény és vagyontalan ember vagyok!” (23) A közvetítők elmondták Saulnak. Erre a király azt válaszolta: „így szóljatok Dávidhoz: Nem kell a királynak semmi más jegyajándék, csak száz filiszteus előbőre, hogy meglakoljanak a király ellenségei. Azt gondolta ugyanis Saul, hogy így a filiszteusok kezébe juttatja Dávidot. Amikor ezt elmondták Dávidnak, tetszett neki a dolog, hogy a király vejévé lehessen”.(27) a rábízott emberekkel harcba szállt a filiszteusokkal, kétszáz ellenséget legyűrt a csatában, és előbőrüket leszámolta Saulnak. Ő most állta a szavát, és így feleségül adta Dávidnak Mikolt. Mikol meg is mentette Dávidot ezután, amikor apja az ágyában akarta megöletni. Mikol egy állatszobrot bugyolált be ruhákkal. Apja megszidta, mert Dávid elmenekült.(19,13-18) Később viszont, amikor Dávid megkímélte a király életét, elvitte tőle Mikolt, és a Gallimbeli Faltinak adta feleségül (25,44). Amikor viszont Saul meghalt, és fővezére, Ábner harcolt Dávid ellen, Dávid legyőzte őt, és azt követelte tőle, hogy hozza vissza törvényes feleségét, Mikolt. Ábner ezt meg is tette. (2Sám 3,12-16) Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe vitte át az Úr szövetségének ládáját. Dávid előtte haladt, és a hangos zeneszóra ő is szent tánccal akarta emelni az ünnep fényét. Mikol ezt látta a palotából, és kigúnyolta a királyt. Később ezt megvető szavakkal értésére is adta. A szentíró ezzel fejezi be Mikol királyné kudarcait: „Ezért Mikolnak, Saul lányának nem született gyermeke halála napjáig”. (6,23)

I. Szent Ince pápa

Beborította a felhő a bizonyság sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte.



2011.07.28. csütörtök



A „teljes” családért.



Amikor a gyermek megszületik, kikerül az édesanya szíve alól az ismeretlen külvilágba, felsír. Ez a sírás a babát váró édesanyának, családnak, megkönnyebbülés: megszületett a család legifjabb virága, él! Gyarapodott a család, bővül a szeretet. A kisbaba itt kint is otthon van. Szeretik. Ő is mindenkit szerethet. Létrejött a Teremtő akarata szerinti hármasság: édesapa, édesanya és gyerekek közössége. Ha megnő a baba, Istenatyánk terve szerint meg kell keresnie párját, akit neki kell boldogítania, és az újabb hármasságot létrehoznia. Hacsak a gondviselés meg nem szólal a nagyfiú szívében. Téged, fiam, én más cél szolgálatára rendeltelek. A családok családja, az Egyház. Téged annak a szolgálatára hívlak. Ott kell majd a boldogító szeretetet szolgálnod. Fogadd el ezt a szolgálatot! Más forma szolgálat, mint a természetes családokban, de a lényege ugyanaz. Nálunk, ferenceseknél, a déli Úrangyala ima után mondunk egy gyönyörű megemlékezést: Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Atya is megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név felett van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban és minden nyelv vallja meg Őt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére. Saját Fiát nem kímélte az Isten! Hanem mindnyájunkért odaadta Őt. Tekints, Urunk, családodra, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát érettünk a gonoszok kezére adni és a kereszt gyötrelmét vállalni”. Pap és leendő pap Testvéreim! Isten saját családjában lesztek az isteni élet szeretet-szolgái! Higgyétek el, ez mindent megér!

Elmélkedés a Család évében CIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIC.



Dávid házasságai: Abigail 4.



„Amikor aztán Abigail visszatért Nábálhoz, íme, fejedelmi lakoma volt házában, s Nábál szíve vigadozott, mert nagyon részeg volt. Erre ő nem mondott el neki egyáltalában semmit, egészen reggelig. Reggel aztán, amikor Nábál a bort már megemésztette, felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Erre megszűnt a szíve dobogni, s ő olyan lett, mint a kő. Tíz nap múlva aztán az Úr halállal sújtotta Nábált. Amikor Dávid meghallotta, hogy meghalt Nábál, azt mondta: Áldott legyen az Úr, aki megtorolta gyalázatomat Nábálon, s visszatartotta szolgáját a gonosztól. Így fordította vissza az Úr Nábál gonoszságát az ő fejére. Dávid aztán elküldött és megüzente Abigailnak, hogy elvenné feleségül. El is mentek Dávid legényei Abigailhoz Kármelbe, s szóltak neki: Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen téged. Erre az felkelt, arccal a földre borult és azt mondta: Íme, szolgálód-rabszolganőd lesz, hogy moshassa uram szolgáinak lábát. Aztán Abigail sietve felkelt, szamárra ült, - kíséretül öt leányzója is vele ment,- s követte Dávid küldötteit, s felesége lett" (1Sám 25,35-42)

Szent Panteleon vértanú

Mózes arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.



2011.07.27. szerda



Kivezetni a sivatagból.



A teremtés első fázisában az anyag rettenetes hőfokon izzott. Mózes látomása szerint Isten kegyelme őt a föld felszínére állította. A sötétség teljes volt. A föld mostani vízkészlete utolsó cseppig gőzként lebegett, betakarva a felszínt. Amikor sokkal később lehűlt a földfelszín, kialakultak a felszíni viszonyok: hegyek, völgyek, folyók, tengerek, majd a föld anyaga lassan porlani kezdett. Isten ilyen elporladt helyen ültette a paradicsomkertet. Négy folyó öntözte, közülük kettőt ma is ismerünk: Tigris és Eufrátesz. Az első emberpárt a virágos, bokros, gyümölcsös kertbe helyezte. A bűn egyik büntetése volt, hogy a kertet körülvevő terméketlen sivatagba kellett vissza menniük. Napjainkban az emberi gondatlanság következtében egyre szaporodnak a sivatagok, zsugorodik a termőfelület. Sajnálatos, hogy vannak lelki-sivatagok is. Terméketlen, boldogtalan, jövőtlen lelkivilág. Szentséges atyánk szerint: „a szegénység, az éhség és a szomjúság sivatagja, az elhagyottság, az egyedüllét, a tönkretett szeretet sivatagja. Van Isten sötétségének és az emberi lélek kiüresedésének is sivatagja”. A fizikai élethiányt is nehéz visszafordítani, a lelkit sem könnyebb.

Szent Anna

Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.



2011.07.26. kedd



Összeköttetésben lévő tagok.



A római Katolikus Anyaszentegyház nem demokratikus intézmény. Nem egyenrangúak, hanem a szent kiválasztottság alapján állók (hiera arché) közössége. Vannak vezetők és vannak vezetettek benne. Ezen nem kell csodálkozni, és nagy kár hadakozni ellene. Isten családja az Egyház. A család önmagában sem demokratikus intézmény. Ez természetes benne. A szülők teljesen birtokolják a tekintélyt gyermekeik felett. A Tízparancsolat negyedik parancsa: „Apádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked" (Kiv 20,12) Engedelmeskedj nekik! - Szent Pál is ezt írja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. Tiszteld apádat és anyádat, ez az első, ígérettel egybekötött parancs." (Ef 6,1-2) Ez a szent „hierarchia" a család, a gyermekek nevelésében nélkülözhetetlen, hiszen a kisbaba magatehetetlen, később is sokáig fejletlen, döntésképtelen, felelőtlen. A szülők tanítják, taníttatják, nevelik, felkészítik az önállóságra. Hasonló a helyzet Isten nagy családjában, a hívek közössége az Ő titokzatos teste."Ő a testnek, az Egyháznak a feje" (Kol 1,18) Isten építette Fiára, Jézus Krisztusra az Egyházat: „íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül. Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig „ez az a kő, melyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett" (Zsolt 118,22) Ezen kívül a botlás köve és a botrány sziklája, mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek". (lPét 2,6-10) a megtérőnek bele kell simulnia Jézus közösségébe, tőle és egymástól erőt merítve üdvözül és segít másokat is üdvözíteni.

Elmélkedés a Család évében CIIIC.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CIIIC.



Dávid házasságai, Abigail 3.



Amikor Abigail találkozott Dáviddal, magára vette durva férje bűneit, és kérlelte Dávidot: „Ne törődjön, kérlek, uram, királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram ,legényeidet, akiket küldtél. Nos teát, uram, az Úr életére s a te életedre mondom: Ő tartott téged vissza attól, hogy vérbűnbe ne essél, s Ő mentette meg kezedet! Váljanak hát most olyanná, mint Nábál, azok, akik ellenségeid s akik rosszat akarnak uramnak. Fogadd el tehát ezt az áldomást, amelyet szolgálód neked, uramnak hozott. s add a legényeknek, akik követnek téged, uramat. Bocsásd meg szolgálód vétkét, hiszen neked, uramnak, maradandó házat épít majd az Úr, hiszen te, uram, az Úr harcait harcolod, ne akadjon tehát benned gonoszság soha életedben. Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön: uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya hajítaná el. Amikor tehát majd az Úr megadja neked, uramnak mindazt a jót, amelyet rólad mondott, s Izrael fejedelmévé rendel téged, ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról. Azt mondta erre Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma elém küldött téged, s áldott legyen ékesszólásod, s áldott te magad, aki ma megakadályoztál abban, hogy vérbűnbe keveredjem és a magam kezével álljak bosszút magamért. - Különben az Úrnak, Izrael Istenének életére mond lom, aki ma visszatartott attól, hogy gonoszul bánjak veled -, ha nem siettél volna elém, virradatra nem maradt volna egy férfia sem Nábálnak. Aztán Ddávid átvette az asszony kezéből mindazt, amit hozott neki, és azt mondta neki: Eredj békével. házadba, íme, meghallgattam szavadat, s tekintetbe vettem személyedet”. (1Sám 25,25-35)