Augusztus 2. hétfő

Bőjte Csaba szerzetes atya Bátaszéken I.


A szomszéd vár mindig is fontos az egyházközségek életében. Pár héttel ezelőtt meghirdetésre került Bátán a Szent Vér Kegytemplomban is Bőjte Csaba ferences szerzetes atya Bátaszéki villámlátogatása. Persze, hogy katolikus körökben jól csengő és ismert névre mindenki felkapta a fejét, de úgy gondolom, hogy még a nem hívő emberek is csak elismerőleg szólhatnak egy olyan emberről, aki képes arra, hogy két ezer árva gyermek életének egyengetését magára vállalja. Ez a teljesítmény mindenképp utánozhatatlan és lemásolhatatlan, nem mintha bárki is azóta hasonlóval próbálkozott volna. Kicsit azonban az utóbbi időben, mintha túlságosan is sztárolva lett volna a ferences atya, és mint egy modern discojokey úgy szerepel a híradásokban. Talán az utóbbi időben nem igazán az kap hangsúlyt ebben az ügyben, ami, úgy gondolom a lényeg: És ez az embertársaink szeretete. Ma talán már nem csak olyan gyerekek kerülnek kezei alá, akiket Isten gondviselése terelget oda jóságosan, hanem már olyanok is, akik talán éppen előre erre számítva, ezért ügyeskednek.
Mindezek ellenére Csaba testvér érkezése előtti napokban már kiürültek a templomok és mindenki a nagy eseményre várt és koncentrált. Ráadásul vasárnap volt és ez a szigorúan vett vasárnap délelőtti Bátai és Bátaszéki szentmisékre is az érdektelenség köntösét húzta. Pedig úgy vélem Szentmisére nem a papért, nem a tömegért, nem a szenzációért kell mennünk, hanem mert a vasárnap az vasárnap és számomra a délelőtti szentmise határpont, amelyből nem lehet engedni, talán még egy bíboros kedvéért sem. Ez olyan, mintha mindig szombat este járnánk szentmisére, csakhogy vasárnap ne kelljen fel kelnünk. A szombat esti szentmise is csak lehetőség arra az esetre, ha egyszer-egyszer másként jön ki a programunk, de rendszeresen erre spekulálni éppúgy illetlenség és meggondolatlanság, mint azért gyermeket szülni, hogy majd Csaba testvér gondoskodik róla.
E gondolatokkal nem ünneprontó akartam lenni és nem is az este eseményét szerettem volna elhomályosítani, mert ezt nem is tudnám, hiszen Böjte atya jelenléte és szavai, karizmája utánozhatatlan élménnyel gazdagítottak minden jelenlévőt.

A képen a Szentmise kezdete látható a plébániatemplomban, amint Böjte atya és két oldalán egy-egy diakónussal az oltárcsókkal megnyitja a liturgiát.