Műveid csodálatosan nagyok, Uram, mindenható Isten!
2010.11.24. szerda
„Eucharistia” mások számára.
A vietnámi bíboros atya nagyon szívén viseli szegény és rászoruló honfitársainak a sorsát. Segíteni akar rajtuk. Ezért fogalmaz úgy, hogy arra a szintre kell állnunk, amelyen a ránk bízott szegények tartózkodnak. Mi ugyan nehezen tudjuk Urunkat, Jézus Krisztust olyan tökéletesen megjeleníteni, ahogyan Ő az Eukarisztiában nemcsak emberi termetét tudta olyan kicsire zsugorítani, hogy parányi ostya színében is teljesen elfér, sőt minden morzsájában is tökéletesen jelen van. Még kevésbé tudjuk az Úr istenségét pótolni, hiszen az eukarisztikus látogatásnak az az értelme, hogy emberségével egyesült istenségét ajándékozza az áldozónak. Igaza van a bíboros atyának, hogy sok esetben úgy tudunk segíteni legjobban, ha sikerül megértetni testvéreinkkel, hogy mi nem akarunk a fejük felett feltűnni. Talán van már harminc éve is annak, hogy a ferences tartományfőnökök hat évente esedékes nagykáptalanját (egy hónapos konferencia) Braziliába hívta össze a legfőbb elöljáró. Annak az egyházmegyés főpásztornak az egyházmegyéjébe kaptak ugyanis meghívást, amelynek főpásztora Lorscheider bíboros volt, eredetileg szintén ferences misszionárius. Amikor véget ért a nagykáptalan, a bíboros kivitte a világ minden tájáról egybegyűlt tartományfőnököket a székváros szélén létesített nyomortelepre. Ott beszélgettek a sorsüldözött szegény emberekkel. Az egyik így nyilatkozott: Atyák, nekünk nem az fáj igazán, hogy nincs elegáns márkájú autónk, sem fényes lakásunk. Az szégyenít meg bennünket, hogy a gazdagabbak nem néznek minket embernek. Maguktól ezt kérjük: kezeljenek bennünket emberként! Íme, a testvériség igénye valóban nagy, és Jézus papjaitól elvárható, el is várják jogosan. Jézus a lábmosás után az utolsó vacsorán félreérthetetlenül adta parancsba: „Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyete3k!” (Jn 13,15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése